A Felszabadulás eléréséhez két “behatoláson” (vagy technikai értelemben kétféle inherencián) kell keresztülmenni, mégpedig ebben a sorrendben: 1. Ātmavyāpti (Az Én-be való behatolás - individuális tapasztalat). 2. Śivavyāpti (Śiva-ba való behatolás - univerzális tapasztalat).

Az esetek nagy többségében „Guru-tanítvány” kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy az Én felfedje Önmagát. Nagyon-nagyon kevés tanítvány képes realizálni Őt egyedül (spirituális mester nélkül)...

Az Úr Paramaśiva Prakāśavimarśamaya , vagyis Prakāśa-ból és Vimarśa-ból (Ragyogásból és a Saját Ragyogásáról való Éberségbő) áll. Ily módon az Ő Ragyogása, avagy Nagy Fénye egyáltalán nem élettelen...

Gyakorlati szempontból jó tulajdonságok is szükségesek, különben a törekvő nem fog megfelelni mint tanítvány. Ha nem felel meg mint tanítvány, nem lesz alkalmas arra, hogy Guru-ja legyen, mert még ha lenne is neki egy, nem lenne képes a legtöbbet kihozni a Guru-jából...

A Legfelsőbb Én-t a Trika filozófiában Paramaśiva-nak vagy egyszerűen csak Śiva-nak nevezik, és az Ő elérése azt jelenti, hogy eggyé válsz Vele...

A „Trika” jelentése: “hármasság”. Az egyik értelmezés szerint Kashmir Non-duális Shaivizmusát azért nevezik Trika-nak vagy a Hármasság Rendszerének, mert Śiva, Śakti és Nara természetét írja le...

Az élet legfőbb célja nem az üzlet, a családalapítás, a hírnév vagy a presztízs és hasonlók elérése. Egyáltalán nem. Az univerzumot a Legfelsőbb Úr teremtette pusztán azért, hogy általa felismerje Önmagát...

"A dualitás vagy különbség (bheda) nem alkalmazható a Legfőbb Úrra, mert Ő teljes egységben van a Tudatossággal." Ez a látszólag nehezen érthető állítás végül nagyon egyszerűvé válik...

Tehát, a korlátolt individuum vagy parányi én mindig képtelen elérni a végső Célt a Parabhairavayoga-ban —azaz a teljes Megszabadulás elérését—, mert ő egy mellékterméke a Saját Fényéről való lemondás folyamatának, vagyis ő egy teremtmény Paramaśiva kifürkészhetetlen Māyāśakti-ja által előállítva...

A Legfőbb Úr, a Független, mindennek a Tulajdonosa mindig az, ami 'az első helyen áll' —ami az egyén saját elméjében mindenek előtt szerepel, azaz ami a család, ország, munkahely stb. előtt áll— minden pillanatban, éjjel-nappal, a halálig...