top of page

A különböző típusú spirituális mesterek

Frissítve: 2025. okt. 4.

Guru és tanítvány: Az Örök Páros


Az esetek nagy többségében „Guru-tanítvány” kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy az Én felfedje Önmagát. Nagyon-nagyon kevés tanítvány képes realizálni Őt egyedül (spirituális mester nélkül). Ezek a kevesek azért képesek realizálni Őt Guru nélkül, mert születésüktől kezdve spirituálisan nagyon fejlettek. Mivel ez a ritka típusú spirituális törekvő nem a szabály, hanem a kivétel, ezért ki lesz hagyva a magyarázatomból.


Kétféle spirituális mester (Guru) létezik: hamis és valódi.


Ismét a hamis tanítók vannak többségben... sajnos ez mindig ugyanaz a történet ebben az átkozott világban. A hamis Guru-knak számos altípusa van. A „hamis” alatt olyan tanítót értek, aki vesztegeti a tanítványai idejét. A „valódi” alatt olyan tanítót értek, aki a tanítványokat az Én-realizáció felé vezeti.


A hamis tanítók között az első, legostobább kategória:


Guru-k, akik azt tanítják, hogy nincs szükség Guru-ra


Ez a tanító azt vallja, hogy az individualitás a domináns erő az Én-realizáció elérése érdekében. Ez önellentmondás, mert ha a spirituális törekvő “mint olyan” (azaz mint egy korlátolt individuum) képes “magától” elérni a spirituális megvilágosodást, akkor miért tanítja neki ezt a Guru? A spirituális törekvő már tudja ezt, és saját maga megtalálhatja az utat az Én-realizációhoz ebben az esetben. Nincs szükség útmutatásra.


Remélem, ez világos. Tegyük fel, találsz egy Guru-t, aki azt mondja, hogy teljes mértékben képes vagy az Én-realizáció elérésére saját magad (az ő segítsége nélkül). Akkor miért kellene neki ezt elmondania neked? Feltételeznie kellene, hogy ezt te már tudod. Ebben az értelemben ez a fajta spirituális tanító szuper ostoba, mert azzal, hogy azt tanítja, hogy nincs szükséged Guru-ra, hallgatólagosan azt sugallja, hogy ő maga, valamint a tanításai haszontalanok. Ebben az esetben mi értelme lenne hallgatni őket? Az emberi butaság határtalan. Nem mondom, hogy mindig rosszak vagy gonoszak lennének. Lehetnek jó emberek, de ezzel az értekezésükkel a Guru és tanítványai közötti Szent kapcsolatról csak még nagyobb zavart okoznak a már amúgy is összezavarodott spirituális törekvő elméjében. Ezek a tanítók tehát haszontalanok.



Guru-k, akik azt tanítják, hogy „csak hagyni kell, hogy megtörténjen”


Ez egy másik ostoba hamis Guru-típus. Ők sem feltétlenül rosszak, inkább abszurdak. Azt tanítják, hogy a spirituális törekvőnek csak áramlania kell az élet, a természet, Isten stb. erejével. Röviden: „csak hagyni kell”, „légy önmagad, ahogy esszenciálisan vagy”, stb. Míg ezek a tanítások odaadhatóak az olyan csodálatos tanítványoknak, akik a felszabadulás küszöbén állnak, nem adhatóak oda a többi spirituális törekvőnek azon egyszerű oknál fogva, hogy ők nem képesek egyszerűen csak áramlani vagy csak “hagyni, hogy legyen”, stb. Ők éppen ezért spirituális törekvők, nem pedig felszabadult személyek. Ezért ezek a tanítók „menőnek” és „lenyűgözőnek” tűnnek, de végső soron haszontalanok, mert a spirituális törekvők csak az idejüket pazarolják olyasvalakire, aki elvesztette a józan eszét.


Gyakori, hogy a spirituális törekvők elmesélik a teljes élettörténetüket a Guru-juknak. Például egy a spirituális törekvő azt mondja a tanítójának: „A feleségem megcsalt, ezért nagyon rosszul érzem magam, frusztrált vagyok!” A Guru erre azt mondja: “Legyen úgy... légy önmagad!” Az egyik legrosszabb következménye ennek a tanításnak az lehet, hogy az illető szabadjára engedi az egója legrosszabb részét, és megöli a feleségét. Ahelyett, hogy a tanításokat a törekvő szintjéhez igazítaná, ez a fajta tanító mindegyik sādhaka-nak ugyanazt a legmagasabb szintű tanítást tanítja. A józan ész hiánya.


Az ilyen karmikus világban élő spirituális törekvő olyan problémákkal találkozik, amelyeket nem tud megoldani úgy, hogy egyszerűen csak hagyja őket lenni. Természetesen végső soron ez a spirituális tudatlanságával és az elméjével kapcsolatos, de az ilyen spirituális törekvőnek nincs valódi ereje megküzdeni az ilyesfajta akadályokkal a spirituális evolúciójának jelenlegi szakaszában. „Szóval, van egy mentális rákod... csak hagyd áramlani!” Ez abszolút hülyeség. A tanítónak helyes tudással kellene ellátnia a tanítványt, és valamilyen gyakorlattal, ami megfelel a tanítványnak az adott szinten. Az, hogy „hagyd áramlani, csak legyél”, nem megfelelő tanítás, kivéve a magas fokon fejlett spirituális törekvők esetében, akiknek viszont nyilvánvalóan nincs hasznuk az ilyen tanítóból, mivel már tudják ezt.



Guru-k, akik valami őrültséget tanítanak


Nem mindegyik spirituális törekvő elég intelligens. Némelyeket az ilyen tanítók helytelenül fognak vezetni. A hamis Guru-k ezen kategóriájába tartoznak mindazok az őrültek, akik „hallgatólagosan vagy nyíltan” azt állítják, hogy az Én egy napon leszáll a Földre, vagy hogy az Én messze van valami űrhajóban, vagy hogy Ő egy cyborg, aki egy mély barlangban él a Marson, és ehhez hasonló őrültségek. Sajnos ezek a Guru-k ma világszerte burjánzanak. Emiatt sok sprirituális törekvőt láttam személyesen, akik egyik őrült elképzeléstől a másikig voltak vezetve. Ezek a tanítók egyszerűen addig engedik szabadjára képzeletüket, amíg ők és tanítványaik is mentális esetekké nem válnak. Természetesen nincsenek szövegeik, amikkel igazolni tudnák az állításaikat. Csak „kinyilatkoztatásaik” vannak. Nem feltétlenül rosszak, csak őrültek.


Időnként némelyik ilyen tanító elég őrült ahhoz, hogy a követőit öngyilkosságra kényszerítse Isten nevében vagy egy közelgő apokalipszis miatti félelemből, stb. Amikor ilyesmi történik, biztos lehetsz benne, hogy az a Guru egy komplett pszichopata.


Ezek egyáltalán nem ajánlottak, nemcsak azért, mert a sādhaka-k végül elmegyógyintézetbe kerülhetnek, vagy akár meghalhatnak, hanem különösen azért, mert ugyancsak az idejüket fogják pazarolni az ilyen haszontalan Guru-kkal.



Guru-k, akik pénzt, hírnevet és hasonló dolgokat keresnek


Azok a spirituális mesterek, akiknek azért vannak tanítványaik, hogy pénzt szerezzenek, hírnévre tegyenek szert vagy hasonló trivialitások, nem mások, mint koldusok. Még ártalmasak is lehetnek. A spirituális törekvők ugyan tanulhatnak tőlük valódi dolgokat, de mivel a pénz, a hírnév stb. náluk mindig akadályt képez, az ilyen Guru-k végső soron teljesen haszontalanok. Pénzéhségük elérheti azt a pontot, hogy számukra csak a milliomosok lehetnek olyan spirituális törekvők, akik alkalmasak az Én-realizációra. Mindent egybevetve: ne pazarold rájuk az idődet. Általában nagy szervezetekben tanítanak, ahol csak a pénz számít. Bár meg tudom érteni, hogy a Guru kér egy keveset a tanítványaitól, hiszen neki is meg kell élnie valamiből ebben a világban, de ha túl sokat kér, vagy kizárja azokat, akiknek nincs elég pénzük, akkor ő nem igazi spirituális mester. Nem azt mondom tehát, hogy minden Guru-nak az „ingyenes” módszert kellene követnie, de a tanításainak ára legyen reális.


Az ilyen tanítók általában drága tanfolyamokat hirdetnek, arról áradozva, hogy mennyire jók az óráik stb. Azonnal felismerheted őket, mert szerintük minden egyes tanfolyam után a legnagyobb Védikus bölcs státuszával kellene rendelkezned. Ez az emberek becsapása. Valójában ez nem lehetséges. A Felszabadulást általában nem lehet egy szempillantás alatt elérni. Képletesen szólva általában „a gatyád is rá fog menni”, már ami az erőfeszítés nagyságrendjét illeti. Ha a Felszabadulás olyan könnyű lenne, ahogy ezek a tanítók hirdetik, miért nincs akkor tele a világ felszabadult emberekkel? Ez is csak újabb csalás, és még több elvesztegetett idő.



Guru-k, akik az Én-t materiális folyamatokon keresztül próbálják magyarázni


Ez nem új találmány, de az ilyen Guru-k manapság nagyon elszabadultak. Azt próbálják bizonyítani, hogy Śiva-t úgy érheted el, ha megváltoztatod az agyad folyamatait, a DNS-edet és hasonló dolgokat. Megpróbálnak meggyőzni arról, hogy az isteni Én-t orvosi, tudományos stb. magyarázatokon keresztül érheted el. Ezek a tanítók olyannyira megszállottjai lehetnek az agyi folyamatoknak, hogy még szkennelik is az agyadat meditáció közben, majd valami ostoba következtetésre jutnak arról, hogy hogyan érhető el a Felszabadulás. Fő jellemzőjük, hogy folyamatosan megpróbálnak mindent, ami spiritualitás, valamilyen módon a materiális szférára redukálni. Valódi kártevők!


Természetesen még több kategória is lehetne, de az általam említettek egyelőre bőven elegendőek. Mindezek a hamis Guru-k lehetnek akár jó szándékúak, akár rosszindulatúak. Egy közös vonásuk azonban mindig van: arra késztetik a spirituális törekvőket, hogy az értékes idejüket haszontalanul elvesztegessék.


És akkor jönnek a valódi Guru-k:


  1. Nagy Guru-k: Mentesek az Én-nel kapcsolatos tudatlanságtól és az intellektuális tudatlanságtól is.

  2. Skolasztikusok: Csak az intellektuális tudatlanságtól mentesek.

  3. Alsóbbrendű Guru-k: Csak az Én-nel kapcsolatos tudatlanságtól mentesek.


Először mindig a Nagy Guru-kat ajánlott keresni. Ha azonban nem találsz ilyet, akkor egy skolasztikust keress. Egy skolasztikus segítségével megszabadulhatsz az intellektuális tudatlanságtól, ami a spirituális küldetésed 50%-át jelenti. Ha viszont még skolasztikust sem találsz, akkor válassz egy alsóbbrendű Guru-t, bár ez nem különösebben ajánlott. De ahogy mondani szokás: „ez is jobb, mint a semmi.”


A valódi Guru-k közös jellemzője, hogy isteninek tekintik az Én-t, és úgy tartják, hogy „itt és most benned lakozik”. Ezért biztonsággal elindulhatsz velük a spirituális úton, mert a tanításaikból tudhatod, hogy az Én itt van, és lehetséges realizálnod. A spirituális megvilágosodás (más néven Felszabadulás) tehát valós és lehetséges.


A valódi Guru-k természetesen különféle megközelítésekkel és módszerekkel tanítanak az Én-ről, de mindegyikük mindig az Én irányába fog mutatni. Némelyek beavathatnak a spirituális útba. Mások egy bizonyos filozófiai rendszer szerint taníthatják neked az igazságot. Megint más valódi tanítók közvetlenül elvezetnek a Felszabaduláshoz a különleges útmutatásaikon keresztül, stb. A különbözőségeik ellenére közös bennük, hogy sohasem pazarolják hiába a spirituális törekvők idejét. Épp ellenkezőleg: segítségük teljesen nélkülözhetetlenné válik.



Részletek a Spirituality - Volume 1. című könyvből


 
 
bottom of page