Itt összeállítottam további kérdéseket és a hozzájuk tartozó válaszokat:
K: Egy felszabadult személynek szükséges a cölibátus?
V: Nem. Mivel folytathatja a Végső Felszabadulás előtti megszokott életét, vagy guru-vá válik, ő azt tesz amit csak akar a szexuális életét illetően, élhet cölibátusban vagy megtartja a családi életet, stb. Mindenesetre ezeknek nincs jelentőségük számára, a mérhetetlen Gyönyör érzete miatt, amit minden egyes másodpercben élvez a transzai közben. Habár férfi nemet használok az egyszerűség kedvéért, viszont ugyanúgy beleértem ebbe azokat is, akik nőként érték el a Végső Felszabadulást, természetesen. Minden egyes alkalommal leírni, hogy “férfi/nő” kellemetlen, így a férfi nemet használom.
K: Kifejtenéd, hogy a szexuális életnek miért nincs nagy jelentősége egy ilyen illető esetében?
V: A masszív Gyönyörnek köszönhetően, melyet a transzai alatt tapasztal. Az ő transza valóban örökké tartó, viszont vannak benne hegyek és völgyek. A transzok az ő esetében nem csupán ülő pozícióban és csukott szemmel vannak jelen. A Gyönyör intenzitása változó a személy fizikai kapacitásának megfelelően. Az Én Erejének magasfeszültségét szabályozni kell, hogy az egyén rendszere ne robbanjon darabokra. Ha az intenzitás túl erős, a felszabadultnak el kell dobnia a testét.
Most, ez a felszabadult személy elkezdi tapasztalni a transzt kolosszális erejű Gyönyörrel telve. Mi a kolosszális? Például, és most egyáltalán nem túlzok, egy átlagos transz olyan Gyönyört generál, mely megfelel egy orgazmusnak másodpercenként, tehát egy óra 3600 másodperc, amelyben ez a felszabadult személy akkora Örömöt él át, mint egy hétköznapi személy 3600 orgazmus után. A Gyönyör tetőfokán, az intenzitás még erősebb, tíz orgazmus másodpercenkét. Az orgazmus örömét használom mint mértékegység, hogy az olvasónak legyen egy elképzelése, mennyire masszív a felszabadult létező transza. A szexuális kielégültség olyan sok ember által keresett a földön, éjjel nappal, mert ez az egyik legnagyobb élvezet, amit egy ember képes tapasztalni, ezen emberek szerint, de valójában ha összehasonlítjuk a transz Gyönyörével, akkor a mértéke közel nulla. Természetesen, a Gyönyör sosem olyan, mint a hagyományos szexuális orgazmus, de az összehasonlításhoz kézenfekvő, hogy megmutassa a Gyönyör nagyságrendjét egy spirituálisan megvilágosodott személy esetében.
Az Én Ereje képes végtelen Gyönyör átadására, de ha ezt megtenné a test nem élné túl. Ezért az Én Ereje szabályozza a feszültséget annak érdekében, hogy fenntartsa az életet az emberi testben. Nyilvánvalóan most már bizonyosan felismerted azt, hogy ha képes volnál tapasztalni 3600 orgazmus örömét a transz egy órányi időtartama alatt, akkor az összes korábbi érdeklődésed a hétköznapi szex tekintetében eltűnne. A Gyönyör tapasztalása után egy hétköznapi szex olyan, mint mézet inni egy hordóból, majd utána kapni egy mézes cukorkát. Igen, képes vagy élvezni a cukorkát, de nem azért, mert tényleg szükséged volt rá, hanem csupán időtöltésképpen. Most már felismerheted, hogy egy felszabadult személy állandó transzban van a Gyönyör csúcspontjaival, ami valami abszolút nevetségessé változtatja a szokásos szexuális örömöt.
Azt mondtam “szokásos” szex, mert a szövegek szerint létezik egy speciális módja a szexuális kapcsolatnak, ami képes átadni a transzok Gyönyörét. Mindenesetre, ezek a szövegek azt is kijelentik, hogy ennek eléréséhez két nagy spirituális személyiség szükséges (a legtöbb ember aki megpróbálja gyakorolni a szex eme szokatlan módját, mindig elfelejti elolvasni a minimális feltételeket). Mindennek a tetejébe, tökéletesen járatosnak kell lenniük a szövegek ismeretében, azaz skolasztikusnak is kell lenniük. Ezen szent módja a szexuális együttlétnek a tudatosság magasabb állapotaival kapcsolatos, és nem pusztán fizikai pozíciókkal. De ha már a transz elérése is igen nehéz feladat valakinek, akkor elképzelheted, hogy mennyire nehéz lehet két erre teljesen alkalmas személynek a szexuális praxis gyakorlása annak érdekében, hogy transz állapotba kerüljenek ezen szövegek előírásainak megfelelően. Szerencsére, ez a fajta gyakorlat egyáltalán nem nélkülözhetetlen, azaz egy személy tökéletesen képes elérni az Ő Örömét saját maga által anélkül, hogy találna egy másik, spirituálisan fejlett valakit annak érdekében, hogy gyakorolja ezt a szent aktust. Egy ilyen személyt találni annyira nehéz, hogyha a Végső Felszabadulás ettől a gyakorlattól függne, akkor csupán két felszabadult személy volna évszázadonként, úgymond. Mindez túlságosan nagy követelmény, ami a tudás/tudatosság szintjét illeti egy átlagos spirituális törekvőnek manapság.
Egy nagyon fejlett spirituális törekvőnek akár három órára elnyúló transzai is lehetnek, azaz a gyönyör körülbelül 10000 orgazmusnak felel meg ez idő alatt. Ezután, teljesen érthető, ha egyáltalán nem érdeklődik a szokásos szex iránt, igaz? Amikor a legtöbb ember a transzokról hall, nem értik meg teljesen a nagyságát az elérésének. A “transz” szó Sanskrit-ul samādhi. Ezért a transz a meditáció felett van. A transzot azok a fejlett spirituális törekvők érik el, akik általában már sok éve meditálnak. Miután elérte a transzok szakaszát, az egyetlen dolga egy ilyen törekvőnek, hogy folytassa a transzok tapasztalását, napról napra. Mi mást tehetne mindezek után?
Így ez az személy akár cölibátusban él akár nem, ez csupán semmiség számára. Ha nem él cölibátusban, megtarthat egy családi életet, mint egyfajta álca vagy akár szexelhet egy másik személy iránti együttérzésből, hogy egy isteni gyermeket hozzon a világra, és így tovább. Bármi is legyen az oka cölibátus feladásának, egy dolog biztos: nem azért szexel, hogy megkapja az ebből származó szokásos szexuális örömet. Ez teljesen tiszta, ugye?
Azok az emberek akik nagyon vágynak a szexualitásra, csupán azért teszik, mert nincs tudomásuk mennyire masszívan Gyönyörteli az Én-jük. Ha lehetne egy bepillantásuk az Ő Gyönyörébe, azonnal elvesztenék az érdeklődésüket nem csupán a szex iránt, hanem sok más dologgal kapcsolatosan amelyek felkeltik az érdeklődését. Mikor az Ő Gyönyöre feltárul, az egy példátlan Gyönyör, vagyis egyetlen korábbi gyönyör sem olyan, mint az Ő Gyönyöre. Ez egy sokkoló tapasztalás, ami jelzi ebben a szerencsés személyben aki megtapasztalta ezt, az anya kötelék és minden utódja végének a kezdetét.
K: A kifejtésed a Gyönyörről eszméletlen! Biztos vagy ebben?
V: Igen, teljes mértékben, mert közvetlen tapasztalatom van minderről. Nem beszélek olyanról amit olvastam valahol vagy mert valaki ezt mondta nekem. Nyilvánvalóan nincs annyi kút, ami megmutathatná az óceán hatalmasságát, viszont ismételten az összehasonlításom azoknak szól, akik nem tapasztaltak még transzt, hogy legyen egy jó elképzelésük a Végső Felszabadulás nagyságrendjét illetően. A téma, melyet Végső Felszabadulásnak hívunk általánosságban így kezelik: “Tudod, Végső Felszabadulás”, de a nagyságrendje az elérésének nehezen fogható fel, amíg valaki meg nem tapasztalja. Amikor valaki megtapasztalja a Végső Felszabadulást, akkor egyszerűen nem hisz a szemének. Végül, ez a személy teljesen elveszti érdeklődését az objektumok általi örömökben, más emberekben és így tovább, mert ő a Legfőbb Nektárból iszik minden pillanatban.
K: Le tudnád írni, hogyan juthat ez a személy ilyen masszív Gyönyörhöz?
V: Egy felszabadult létező állapota nem kizárólagos számára, hanem jelen van minden egyes emberben minden pillanatban. Ez az Én Állapota, aki Szabadság és Gyönyör sűrű tömege. Az Én mindenhol jelen van minden időben. Nincs olyan hely vagy idő ahol Ő nincs jelen. Mi a különbség egy felszabadult és a többi ember között? Az Ő Kegyelme. Amíg Ő (az Én) fel akarja tárni Önmagát egy felszabadult személyben, addig Ő nem akarja ezt megtenni másokban. A folyamat meglehetősen összetett, de most elmagyarázom ezt neked egy nagyon egyszerű példával. Két csoportot foglal magába az érzékszervi észlelés:
- Az érzékszervek csoportja, mint a szemek, a fülek, az orr stb.
- Az érzékek istennőinek a csoportja
Az első csoport élettelen, nem isteni, míg a második csoport isteni. Az első csoport szervekből áll, melyek esszenciálisan élettelenek. Élőnek tűnnek, az érzékek istennői jelenlétének köszönhetően, akik életet visznek azokba. Ezek az istennők vagy istenségek olyanok, mint az Ő Erejének sugarai. Az észlelés folyamata az érzékeken keresztül (pl. a füleken keresztül), teljesen az istennők által kivitelezett, nem pedig a szervek által, melyek csupán élettelen eszközök. Ezt nehéz megérteni, tudom, de ez az igazság.
Így, amikor egy személy a kedvenc zenéjét hallgatja, a zene az érzékelés tárgya, a fülei az érzékelés szervei, és végül, a hallás istennői adományozzák a hallás örömét. Mialatt az illető ezt a zenét hallgatja, elkezd egyre több és több örömöt érezni, amíg elér egy szintet, ahol már nem származik több öröme ebből. Miért? Mert a hallás istennője kidobja őt. Csupán az ő Örömének egy töredéke jut el hozzá az öröm tapasztalata formájában. Miért dobja ki őt? Mert az Én nem akarja, hogy belépjen az Ő Lakhelyére. Ezt is nagyon nehéz megérteni, mert emberi nyelvet kell használjak ezeknek a tanításoknak közlésére. Az istennők az Én Erejének a formái. Minden személy az Ő saját Erején keresztül próbál kapcsolatba lépni az Énnel, de többnyire teljesen elbuknak ebben. Az ok egyszerűen az, hogy az Én nem akarja ezt. Ha Ő nem akarja, akkor az Ő Ereje azonnal cselekszik és kidobja az illetőt, így ő nem képes több örömet tapasztalni, mint a szokásos mennyiség. Ez folyamatosan megtörténik minden korlátolt individuum esetében.
Most, a korlátolt individuum az Ő Kegyelmének a hiányában, azt gondolja: “Ez a zene olyan nagy örömet okoz nekem”, és megelégszik ezzel. Ennek a korlátolt individuumnak fogalma sincs miről marad le. Így a kötelék növekszik.
K: Miért kötelék?
V: Mert ez a korlátolt individuum valamilyen külsőtől függ, hogy korlátolt méretű örömhöz jusson. Megvan róla győződve, hogy a kedvenc zenéje az oka az örömének. Így ha a kedvenc zenéje nem szól, ő nem fogja ugyanazt az örömet tapasztalni. Valójában, ha a valaha készült legszörnyűbb zene kerül lejátszásra, akkor rengeteg fájdalmat fog tapasztalni. A problémájának a gyökere az Ő Kegyelmének a hiánya, amely azt a téves elképzelést eredményezi, hogy az öröm a zenéből származik és nem pedig a hallás istennőétől. Ilyen módon, ő rendkívül függő és sohasem szabad. Még ha egy ilyen személynek egy nap meg is tanították, hogy az örömérzet nem a kedvenc zenéjéből, hanem a hallás istennőjétől származik, aki az Ő Erejének egy formája, ki lesz dobva az istennő által minden alkalommal, amikor ez a személy teljesen kapcsolatba akar kerülni vele. Miért? Mert az Én így kívánja. Nincs Kegyelem és emiatt nincs teljes Gyönyör az ő esetében. Az egyén összegyűjthet óriási méretű tudást, de az Én Kegyelme nélkül mindez végül nem hoz gyümölcsöt számára. Az egyént egyszerűen újra és újra kidobják az istennők. Ez egy jele a kapacitás hiányának. Ennélfogva, minden ember aki képtelen az örömét lelni az Ő Gyönyörében, az nem teljesen alkalmas.
Egy felszabadult esetében, a helyzet teljesen különböző. Nem csak azért, mert tudja a titkot, hogy a boldogság az istennőktől származik és sohasem az objektumból, hanem mert az ő számára az is megengedett, hogy belépjen az Ő Lakhelyébe. Így, amikor a kedvenc zenéjét hallja, úgymond átöleli a hallás istennőjét és élvezi a teljes Gyönyört. Mivel ez az istennő egy gyönyörteli sugara az Én Erejének, elérheti az összes lehetséges Gyönyört. A nagyságrendje az ő teljesítményének mérhetetlen. Ez nem lehetséges az Én Kegyelme nélkül. Az istennő nem dob ki egy ilyen személyt, mert az Én elvegyíti az Ő Kegyelmét az istennővel. Ezt nagyon nehéz szavakkal elmagyarázni, nyilvánvalóan.
És mivel ez a felszabadult személy mindig átugorja az érzékelés tárgyát és kapcsolatba lép közvetlenül az istennőkkel, így ő nem függ az érzékelés tárgyától a Gyönyör tapasztalását illetően. Képes Gyönyört tapasztalni, miközben hall ezt vagy azt, lát ezt vagy azt és így tovább. Az ő egyik jellemzője az örökké tartó Gyönyör minden körülmények között. És a Gyönyör hullámaival együtt jelen van az Ő Abszolút Szabadságának a tapasztalata, ami egyedül az Énhez tartozik. A transzai tetőpontján, egy ilyen személy tökéletes önazonosítást ér el az Én-nel, mert nincs semmi más csak az Én mindenhol.
K: Milyen lenne ez a világ, ha mindenki felszabadult lenne, mint ez a személy?
V: Ez egy nagyon furcsa világ lenne, valóban, hehe. Ami azt illeti, az összes korlátolt individuum folyamatosan az Én-t keresi, de az egyedüli problémájuk az, hogy figyelmen kívül hagyják ezt. Pénzt akarnak csinálni, de miért? Azért, hogy boldogabbak legyenek. Mi a boldogság? Egy aprócska töredéke az Ő Gyönyörének. Szexelni akarnak, de miért? Hogy boldogabbak legyenek. Mi a boldogság? Egy aprócska töredéke az Ő Gyönyörének. Ezt vagy azt akarnak csinálni, de miért? Hogy boldogabbak legyenek. Mi a boldogság? Egy aprócska töredéke az Ő Gyönyörének. Még ha szörnyű dolgokat is tesznek, annak a nevében teszik, hogy boldogabbak legyenek, a bizonyos látásmódjuknak megfelelően arról, hogy mi a boldogság. De végül, mindez a boldogság csupán egy aprócska töredéke az Ő Gyönyörének. Az egész Gyönyör az Ő Ereje ami egy Ő vele. Így mindenki Őt keresi.
Egy felszabadult személy olyan valaki, aki végül találkozhat Ő vele közvetlen az Ő Erején keresztül és nem objektumokon, embereken, stb. keresztül, melyek csupán ennek az Erőnek a fennmaradó kiáradásai. Az Ő Kegyelmén keresztül tesz így, nem másként. Senki sem léphet be az Ő Lakhelyére az Ő engedélye nélkül. Ezért az Én Kegyelmének megszerzése kritikus fontosságú a Végső Felszabadulás elérésében. A tudás mindig fontos, de nem kritikus fontosságú.
1970-ben, a családom vásárolt egy TV szettet. Nem volt hozzá távirányító, de akkoriban azt hittem meglehetősen normális, hogy fel kell állni és elmenni a TV készülékhez minden alkalommal amikor csatornát akarok váltani. Most hogy már régóta használok távirányítót, nem is értem hogyan tudtam tolerálni az egészet. Nos hasonló módon, a legtöbb ember többé kevésbé elégedett azzal, amit tapasztal, mert nem is tudnak valami sokkal sokkal jobbnak a létezéséről saját magukban. Úgy viselkednek, mint a gyerekek, spirituális nézőpontból. Láthatod őket rohanni ezért vagy azért naphosszat, hogy boldogabbak legyenek, de ők sohasem tökéletesen boldogok. Ez túl van a kapacitásukon.
Egy nap, az Én azt mondja: “Ez a személy olyan sok születés óta rohan ezért vagy azért haszontalanul. Fejezze be hát a futkározást!” Ez az első érintése az Ő Kegyelmének, mely a “legyen vége ennek a buta keresésnek!” formájában jelenik meg. Ennek eredményeként, ez a személy spirituális törekvővé válik, aki elkezd az Igazságról tanulni. Megtanulja, hogy a valódi Boldogság belülről származik és nem kívülről. De akármilyen keményen is próbálja elérni a Gyönyört, nem tudja. Ezután megtanulja, hogy a Gyönyört csak az Én Kegyelme által érheti el. Szóval, évekig gyakorol valamilyen spirituális technikát az érdem és tapasztalat gyűjtésének érdekében, hogy fogadhassa az Én Kegyelmét. De ez nem elég. Ezért folytatni fogja a meditációt, megtesz minden lehetséges spirituális erőfeszítést éveken keresztül, évtizedeken keresztül, vagy akár életeken keresztül. Míg egy nap Ő azt mondja az Ő Erejének: “Engedd be őt”, és ez a spirituális törekvő felszabadulttá válik.
Amikor a Végső Felszabadulás kiterjed rá, felismeri, hogy ő valóban az Én és nem egy korlátolt individuum. Az egész egy ön-megtévesztés volt és nem valaki más által elkövetett megtévesztés. Ez mind teljesen megértésre kerül a Végső Felszabadulás elérése után, de sohasem előtte.
K: Azelőtt miért nem?
V: Mert az Én meg van győződve arról, hogy Ő csak egy korlátolt individuum. Ugyanakkor, Ő az Én mindig mindenhol. Ez túl van az emberi megértés körén, szóval ne próbáld megérteni. Ez mindig a közvetlen tapasztalásról szól és sohasem az érvelésről. A magyarázataimat a dualitás körében tartom az olvasók számára, hogy képesek legyenek megérteni ezeket a komplex folyamatokat. De a Végső Felszabadulás elérése mindig non-duális vagyis telve van Énnel való önazonosítással. Végül az egyén előlép az Én Állapotába, ahol dualitás és non-dualitás a tiszta Tudatosság formájában nyugszik. Mindez elmével nem felfogható, nyilvánvalóan. Mindezek a szavak végül alkalmatlannak bizonyulnak az Én Állapotának magyarázatához, mivel az előző származik az utóbbiból nem pedig fordítva. Hogyan tudnák ezek a szavak, melyek sohasem teljesek, elmagyarázni a természetét annak, Aki Teljes?
K: Meddig fognak az emberek tudatlanságban élni?
V: Addig a pillanatig, amíg Ő úgy dönt, hogy feltárja Önmagát. Az univerzum megnyilvánítása, fenntartása és visszavonása erőivel együtt, az Én rendkívül hatékony az Ő esszenciális természetének az elrejtésében, gyakorlatilag mindenki elől. Ezzel egy időben, Ő képes feltárni az Ő természetét azoknak, akiket Ő kiválaszt a spirituális törekvők csoportjából. Ez az egész az Ő Játéka.
Mivel Ő túl van a téren és időn, ezek az emberek kötöttségben is maradhatnak egy vagy akár milliárdnyi évre, ugyanaz az Ő számára. Ő a Gyönyör egy sűrű tömege teljes Szabadságban. Ő egy sűrű tömeg, mert Ő elfoglal minden teret és időt. Ő szintén elfoglalja a tudatosság mindhárom állapotát (ébrenlét, álom, mélyalvás), ezért az egyén képes felismerni a váltást egyikből a másikba. Ha Ő nem volna egy kompakt tömeg, senki sem tudná felismerni azokat a váltásokat. Ő annyira nyilvánvaló, hogy abszurd azt gondolni, hogy valakinek olyan sok életet el kell töltenie az Ő keresésével. Egyébként, az Ő Játékában Ő dönt arról, hogy rejtve marad Önmaga elől ilyen módon. És Ő rendkívül hatékony ebben. Nézd meg a világot, ha nem hiszel nekem. Az Én van minden egyes személyben, de ők más emberekben keresik Őt, és objektumokban, cselekvésekben és így tovább. Mindezen rajongói “valakinek” nem létezhetnének, ha Őneki fel kellene tárnia Önmagát számukra. Egy személy, aki realizálja a saját Én-jét, nem képes csodálni senki mást, kivéve merő időtöltésből. Mindezekben a dolgokban láthatod mennyire erőteljes Ő, amikor az “Önmaga elől való elrejtőzés”-ről van szó. Ez egy hatalmas Rejtély, amelyre végül fény derül a Felszabadulás elérésekor, és nem korábban.
Ez megmagyarázza, miért folytatódnak a világi folyamatok azon a gondolaton alapulva, hogy Ő nem akarja feltárni Önmagát mindenkinek. Mivel Ő a Legmagasabb Én, ki kényszeríthetné Őt? Senki.
Tisztelgek az Én előtt, aki képes elfedni Önmagát mindenki elől, miközben mindegyikük Ő Maga! Ki lehetne akkor hát Szabadabb ennél az Énnél? Ő akár rejtve marad akár feltárul, Őt kell imádnia az egyénnek, saját Énjét, állandóan. Hová máshova mehetne az egyén, mint az Ő Lakhelye?