Az évek alatt észrevettem, hogy a legtöbb törekvő Védikus módon beszél a Trika-ról. Miközben a skolasztikusoknak nincs kétsége a két rendszer nyilvánvaló különbségeiről, a nem-skolasztikus törekvők, természetesen minden idejüket azzal töltik, hogy összekeverjék a koncepciókat és ostobaságokat beszéljenek. Ez a zavarodottság látszólag nem jelentős, de baljós következményekkel jár, ha most azonnal nincs megállítva. Annak érdekében, hogy végleg felszámolásra kerüljön, el fogom magyarázni a fő különbségeket.
Először is, háromféle Vedānta van: Advaita (non-duális) Śaṅkarācārya által alapítva, Dvaita (teljesen duális) Madhvācārya által alapítva, és Viśiṣṭādvaita (a duális és non-duális keveréke) Rāmānujācārya által alapítva. A duális az, amikor azt állítod, hogy Isten különbözik tőled. Ezzel ellentétben a non-duális az, amikor azt állítod, hogy te és Isten ugyanazok vagytok. Azok a rendszerek, amelyek állítása duális vagy a duális és non-duális keveréke, ártatlanok a Trika-val kapcsolatos zavarodottság tekintetében, mivel a különbség nyilvánvaló. Összeállítottam egy tanulmányt, amely megmutatja a Végső Felszabadulás különböző koncepcióit a fő Indiai filozófiai rendszerek szerint, amely magába foglalja a Vedānta ezen három fajtáját. Mind a Dvaita és a Viśiṣṭādvaita duális kifejezésekkel határozza meg a Végső Felszabadulást, mintha az egyén és Isten nem volna ugyanaz a Valóság. Ha ez a két rendszer ezt akarja hinni és állítani, legyen. Az egyén nem érheti el a non-duális Igazságot duális módszerrel, de ha ők boldogok a dualitással tele lévő filozófiai rendszerükkel, hát legyenek vele boldogok eon-okig. A valódi probléma az Advaita, ami úgy is ismert mint Advaitavedānta, mert leszámítva azt, hogy teljesen nonszensz az egész (és vállalom a teljes felelősséget azért amit mondok), az állításai látszólag ugyanazok mint a Trika állításai, egy nem-skolasztikus személy elméje számára:
1. Advaita: Advaitavedānta a Legmagasabb Valóságot úgy hívja: Brahma (a szó semleges nemű, ami a “Brahman” nyers kifejezésből származik). Sok ember, a Sanskrit szörnyű transzliterációjának köszönhetően, összetéveszti a Brahma-t a Brahmā-val. Az első szó jelöli az Abszolút-ot (igen, van sok más jelentése is, de most ez az egy több mint elég), míg az utóbbi egy szó, maszkulin nemű, az univerzum teremtőjét szokta jelölni, aki a jól-ismert Védikus trilógia isteneinek egyike. Mivel a nem-skolasztikus emberek mindig úgy írják “Brahma”, ők majdnem soha nem tudják, hogy most Brahma-ról vagy Brahmā-ról beszélnek. Ez a Sanskrit tudatlanság végtelen amint láthatod. A valódi pestis az az összes fél-tanító aki nem skolasztikus, vagy legalább támogatott egy skolasztikus által, és még több és több zavarodottságot terjeszt a Sanskrit-tal és filozófiával kapcsolatos borzasztó tudatlanságán keresztül.
A Brahma és Brahmā közt lévő zavarodottságon túl, fókuszáljunk Brahma koncepciójára mint Abszolút az Advaita-ban. Ők azt állítják, hogy Brahma mentes “mindenféle aktivitástól”. Brahma nem teremt semmit, mert Ő csak Tudás és Tudatosság. Ez az állítás elhozza a “mi akkor az univerzum, mert az tele van aktivitással!” problémáját. Ha az univerzum különbözne Brahma-tól, akkor két valóság volna: Brahma és az univerzum, ami összetörné az Advaita által feltételezett non-dualitást. A probléma megoldása érdekében, az Avidyā (tudatlanság) koncepciója, amely úgy is ismert mint Māyā (illúzió), bevezetésre került. Tehát, ez a Māyā vagy illúzió felelős az univerzum teremtéséért, ami látszólag felruházza Brahma-t aktivitással és következésképp az univerzum megnyilvánítása, fenntartása és visszavonása megmagyarázható. De ez a megoldás új problémát eredményez: “Végül is, mi az a Māyā?” Ha Māyā az Brahma, akkor az utóbbi aktív és nem mentes az aktivitástól, ahogy először meghatározásra került. És ha Māyā nem Brahma, akkor dualitás van jelen ismét Brahma és Māyā formájában.
Ez a hülye filozófiai zsákutca látszólag rákényszerítette Śaṅkarācārya-t (az Advaitavedānta alapítóját) Māyā meghatározására mint meghatározhatatlan vagy leírhatatlan (anirvacanīya). Másrészről, ha Māyā “valódi” lenne, ő olyan Valódi volna mint Brahma, de ez lehetetlen, mivel Brahma mentes az aktivitástól, míg Māyā tele van vele. Másrészről, ha Māyā “valótlan” lenne, ő mentes volna annak a képességétől, hogy elhozzon egy univerzumot, mert ő egyáltalán nem is létezne. Ez az abszurd kérdés végződött azzal a meghatározással, hogy Māyā se nem valós se nem valótlan egyszerre, úgymond, azaz leírhatatlan, meghatározhatatlan (anirvacanīya). Ilyen módon Māyā (a galád) “valahogy” transzformálja a valódi/inaktív Brahma-t Úrrá (Īśvara), aki képes az univerzum teremtésére, fenntartására és visszavonására. Ezt a Māyā által kivitelezett trükköt általában úgy írják le, mint egy kötél, ami kígyónak látszik. A kötél mindig kötél, de a “tudatlanságnak” vagy “illúziónak” (Avidyā vagy Māyā) köszönhetően összetévesztésre kerül egy kígyóval. Ez a magyarázat látszólag “jó”, de teljességgel nonszensz, ami soha véget nem érő zavarodottságot okoz számos ember elméjében. Mivel a gyökerek rohadtak (az állítás, miszerint Brahma aktivitástól mentes), az egész fa bármelyik pillanatban ledőlhet.
Nagy skolasztikusok, mint Jaideva Singh tekintélyes fáradozást fektettek a két rendszer különbségeinek elmagyarázásába, de véleményem szerint, amit írtak az nem kezdő vagy közepes törekvőknek való, mert a leírásaik rendkívül skolasztikusak.
1. Trika: Ez a rendszer azt állítja, hogy a Legmagasabb Valóság (Paramaśiva) az Ő két aspektusában jelenik meg, amelyek Śiva és Śakti. Nincs dualitás annak ellenére, hogy a Legmagasabb Valóság két módon jelenik meg, mivel mind Śiva és Śakti formálja a Tudatosság Masszív egységét Abszolút Szabadságban. A különbség köztük csak a szavak síkján nyugszik. Mivel ez a blog kezdő és közepes törekvőknek készült, a korábbi bejegyzéseimben Śiva-t úgy hívtam “az Én” és Śakti-t úgy hívtam “az Én Ereje”, hogy olyan kevés Sanskrit kifejezést használjak amennyire lehetséges. Emellett, mivel örök zavarodottság van jelen a Puránikus és a Tantrikus Śiva koncepciója között, nem akartam a nem-skolasztikus olvasókat a skolasztikusság feneketlen óceánjába dobni.
Szóval a Legmagasabb Valóság Śiva aspektusa hasonló az Advaita Brahma-jához, mert amikor Śiva-t külön tekintjük, Ő mentes az aktivitástól és úgy néz ki mint CSAK Tudatosság vagy Tudás. De Śiva-t mindig Śakti (az Én Ereje) kíséri. Śakti tele van aktivitással és ebből adódóan Ő az oka az univerzum megnyilvánulásának, fenntartásának és visszavonásának. Ebben az értelemben a Trika-nak nincs szüksége a “leírhatatlan” Avidyā vagy Māyā koncepciójának a bevezetésére, hogy megmagyarázza az univerzum létezését. A Legmagasabb Valóságnak van aktivitása, és ezért Az teljesen képes Önmaga létrehozni az univerzumot. Tehát nincs szükség egy valós/valótlan Avidyā-ra vagy Māyā-ra. Nincs extra zavarodottság, mert a Legfőbb Én a kezdetektől fogva úgy lett definiálva, mint aktivitással felruházott. A fő probléma az Advaitavedānta állításaival abban nyugszik, hogy a Legfőbb Én-t mindenféle aktivitástól mentesként feltételezi, ami az Avidyā vagy Māyā koncepciójának bevezetésére kényszeríti, az aktivitással teli univerzum létezésének magyarázata érdekében. Ez a különbség az Advaitavedānta (vagy egyszerűen Advaita) és a Trika között kulcsfontosságú. Sok törekvő nem érti ezt és Trika-ról beszél advaitī nézőpontból, vagyis az Advaitavedānta nézőpontjából.
2. Advaita: Az Avidyā (tudatlanság) úgy is ismert mint Māyā (illúzió), olyan mint egy csirkefogó aki Brahma-t, egy eunuch-ot (aktivitástól mentes), olyanná tesz mint aki “valami másnak” tűnik. Ennek a rendszernek a tanításaiban ezt gyakran a kígyónak látott kötél példájával mutatják be.
2. Trika: Mivel egyelőre az Advaitavedānta sokkal népszerűbb Nyugaton mint a Trika, gyakran hallani törekvőket úgy beszélni Māyā-ról, mint a nagy Illúzió. Még sok Trika törekvő is elköveti ezt a baklövést, mert a rendszerek drámaian különböznek ezen a ponton. A Trika-ban nincs illúzió, hanem teljesen “valós”, mert a forrása is teljesen “valós”. A Legmagasabb Valóság Valódi. Mivel ennek a Legmagasabb Valóságnak Valódi Ereje van, Az egy Valódi univerzumot nyilvánít meg, tart fenn és von vissza. Akkor hol van itt hely az illúziónak? Csak mindazon törekvők elméjében, akiket nem tanítottak megfelelően képzett Trika tanítók. A Māyā a Trika-ban a hatodik tattva vagy kategória, amit az Én Ereje nyilvánított meg (lásd a Tattva Táblázatot további információért). Ő teljesen “valós” és sohasem “illuzórikus” mint az Advaita-ban. A Trika Māyā-ja nem egy “csirkefogó” aki azt az illúziót generálja, amivel a kötelet kígyónak láttatja… NEM… Māyā a Trika-ban az az erő, ami különbségeket vagy dualitást generál. Ő a lakóhelye a különbözőségekkel kapcsolatos tisztátalanságnak (Māyīyamala vagy mayikus tisztátalanság), ami a Legmagasabb Valóság Abszolút Szabadsága által nyilvánul meg. Nem esik fátyol a Legfelsőbb Valóságra, hanem inkább ez a Legfelsőbb Valóság magára ölti a különbözőséget vagy dualitást az ő mayikus tisztátalanságán keresztül az Ő Szabad Akaratából.
Ismétlem, az Avidyā vagy Tudatlanság koncepciója sem valami “illuzórikus”. A Trika-ban az Avidyā nem a Māyā szinonimája, hanem az Āṇavamala-nak vagy elsődleges tisztátalanságnak. A tisztátalanság a Trika-ban jelzi a Legfőbb Én-el való egység hiányát. Ez sohasem kapcsolatos a morális tisztátalansággal vagy bármi mással. Nincs bűn az ilyen tisztátalanságokban, hanem azok csupán a Legmagasabb Valóság Játéka. Amikor a Legfőbb Én korlátolt individuum akar lenni, Ő elhagyja az Ő teljességét az Ő saját Szabad Akaratából. Ő ezen cselekedete úgy ismert, mint elsődleges tisztátalanság (Āṇavamala). Az elsődleges tisztátalanság két aspektusban jelenik meg: Pauruṣa és Bauddha. Az előbbi az Én-nel kapcsolatos tudatlanság, míg az utóbbi az intellektuális tudatlanság. Korábban úgy hívtam őket: “A közvetlen Én-tapasztalat hiánya” és “Tudatlanság a szövegek tekintetében”, hogy könnyebbé tegyem a dolgokat az olvasók számára. Az elsődleges tisztátalanság első aspektusát csak az Én (Śiva) Kegyelmével lehet meghaladni, vagyis senki sem képes elérni egy közvetlen Én-tapasztalatot az Ő Adományozása nélkül. Az elsődleges tisztátalanság második aspektusa szintén Kegyelem-függő, mivel senki sem képes megérinteni egy Trika szöveget az Ő Támogatása nélkül, de valaki azt is mondhatja, hogy a törekvő meghaladhat egy ilyen tudatlanságot intellektuális erőfeszítésekkel, vagyis a Trika szövegek mélységes tanulmányozásával, és az itt található megfelelő jelentéseken való elmélkedéssel. Ezért, az Āṇavamala NEM Māyā a Trika-ban, mivel Māyā az elsődleges tisztátalanság után érkezik, mint annak egy mellékterméke. Tudsz követni? Jó!
A Trika-ban nincs “csirkefogó” mint az Advaita-ban, mert a kötelék mindezen folyamatai az Úr egy Játéka és nem egy furcsa erő által Ő rá helyezett fátyol. Ő Maga az, aki “elfátyolozva” kíván maradni az Ő saját Ereje (Śakti) által. Egyébként, ha ragaszkodsz valakinek a hibáztatásához a Trika-ban a saját kötöttségedért, hibáztasd az Āṇavamala-t és ne a Māyā-t. Felejtsd el a Māyā-t a Trika-ban, kérlek, és rendben leszel, mert a Trika-ban a fő probléma az Én-realizáció elérésével abban nyugszik, hogyan szerzed meg az Ő Kegyelmét annak érdekében, hogy túl juss az Āṇavamala-n.
Ez a szörnyű felfordulás aminek a magja a tudatlanság arról, amit a Trika állít, mindent átható, különösen a Nyugaton. Gyakran hallok törekvőket a Trika-ról beszélni de Védikus nézőpontból, vagyis azzal vádolván Māyā-t, hogy minden probléma forrása, stb. Mivel a feladatom a megvilágítása mindennek ami sötétben van, leírom részletesen az Advaitavedānta és Trika között lévő különbségeket.
3. Advaita: A Brahma koncepcióját leszámítva, szintén itt van az Ātmā vagy Én (egy hímnemű szó, az Ātman-ból származtatott) koncepciója. Mind a Brahma és Ātmā egy és ugyanaz, de az Ātmā koncepciója akkor jön fel, amikor valaki az individuális Én-ről beszél, miközben a Brahma akkor használt, amikor valaki az Abszolútra vagy Univerzális Én-re hivatkozik. Az Ātmā szintén mentes mindenféle aktivitástól, mert ő eredendően Brahma, ahogy korábban elmagyaráztam. Ismételten itt van az örök probléma arról: “Honnan származik mindez az aktivitás az individuumban?” Az Advaita azt állítja, hogy egy individuum összes aktivitása a Buddhi-ból vagy intellektusból származik, ami a Prakṛti egy terméke (a materiális univerzum illuzórikus forrása). Ez a Prakṛti, természetesen, szintén a Māyā-nak hívott csúnya hölgy valós/valótlan teremtménye. És minden amit ez a csúnya hölgy létrehozott, az illuzórikus mint önmaga, a nagy Bűvész.
Amikor Brahma (az Univerzális Én) Māyā hatása alatt áll, Ő Īśvara vagy Úr lesz. Brahma esszenciálisan “nirguṇa” (tulajdonságoktól mentes), de amint Ő átalakult Īśvara-vá Māyā által, Ő “saguṇa” lesz (tulajdonságokkal felruházott). Az “Úr” formájában Ő képes megteremteni az univerzumot és így tovább. Azonban, amikor az Ātmā Māyā hatása alatt áll, ő jīva (egy individuális lélek) lesz. Mivel az individuális Én egy az univerzális Én-nel, Ātmā eredendően mentes a tulajdonságoktól és aktivitástól, de amikor ő jīva-vá válik Māyā által, ő “látszólag rendelkezik tulajdonságokkal és aktivitással”. Ez ismét ugyanaz az “illuzórikus” történet. Mivel Māyā se nem valós se nem valótlan, vagyis ő leírhatatlan, az ő összes teremtménye szintén illuzórikus (se nem valós, se nem valótlan).
3. Trika: A “Brahma” kifejezés nem használt a Trika-ban általánosságban véve. E helyett ez a rendszer Paramaśiva-ról beszél, akit az Én és az Ő Ereje (Śiva-Śakti) alkot. A Legmagasabb Valóság esszenciálisan tulajdonságoktól mentes, de egyúttal Az tartalmazza az összes tulajdonságot az Ő Abszolút Szabadságának köszönhetően. Nem szükséges Māyā, hogy megmagyarázzuk az Ő aktivitását és az annak megfelelő állapotot mint Úr, mert ez a Legmagasabb Valóság tele van Erővel vagy Śakti-val (egy másik nevek az Ő Abszolút Szabadságának). Ez a bizonyos Legfőbb Én szintén Ātmā vagy a Valóság igaz természete, ahogy azt a Śivasūtra-k első aforizmája állítja.
Az Ātmā vagy Én koncepciója az Advaita-ban nem egyezik a Trika koncepciójával, mert az utóbbiban az individuális Én egy a Legfőbb Én-nel (a Legfelsőbb Valósággal), és tele van a cselekvés erőjével, vagy Śakti-val. Tehát az Én a Trika-ban nem olyan mint az Advaita-ban, vagyis nem olyan mint egy eunuch, azaz nem mentes az aktivitástól. Az Ātmā kifejezést használja mindkét rendszer (Advaita és Trika), de a másodlagos jelentése meglehetősen különböző. Emellett a Trika-ban minden “Valós”, pl. a Prakṛti, Buddhi és az univerzum összes további része. Itt semmi sem illuzórikus, mert a Forrása mindennek Valós. Továbbá, a korlátolt individuumot általában nem “jīva”-nak hívják a Trika-ban, hanem “puruṣa”-nak vagy “aṇu”-nak. Ez a korlátolt individuum nem az Én-re boruló bármiféle fátyol eredménye és így tovább, hanem inkább a puruṣa vagy “aṇu” az az Én (Ātmā), aki szándékosan magára ölti a korlátozást és köteléket. Semmi sem kényszeríti Őt, a Szabad Én-t, hanem Ő Maga elfogadja a korlátozást az Ő saját Szabad Akaratából.
4. Advaita: Az egész univerzum illuzórikus (se nem valós, se nem valótlan), mert a Māyā-ból tárult fel, ami leírhatatlan. Az univerzum olyan mint egy kígyónak látott kötél. A kígyó tévedés, miközben a kötél valódi.
4. Trika: Az egész univerzum teljesen valós, mert Paramaśiva-ból (a Legfőbb Én) tárult fel, aki tele van Abszolút Szabadsággal, hogy mindent tudjon és tegyen. Nincs tévesen kígyónak látott kötél, hanem csak “egy kötél” van és semmi más. A spirituális tudatlanság csak egy Játéka Paramaśiva-nak és nem egy furcsa erő ami megjelenik és elfátyolozza Őt.
5. Advaita: Mivel az Avidyā (tudatlanság vagy Māyā) az oka mind a kötöttségnek és mind ennek az illuzórikus univerzum megnyilvánulásának, csak a Vidyā vagy Tudás adhat Végső Felszabadulást egy személynek. Emellett, a Tudás megérkezésével, az univerzum érvénytelenítésre kerül.
5. Trika: Az univerzum megnyilvánulásának az oka az Ő Szabad Akarata, amely úgy jelenik meg mint egy finom Vágy Önmaga Magjában. Ezután az Ő Abszolút Szabadságán keresztül ez a Csodálatos Én úgy dönt, korlátolt individuummá válik, aki egyik gondolatról a másikra vándorol, egyik testről a másikra vándorol, stb. Nincs semmi, ami tudatlanságra ítélné a Szabad Én-t. És a Végső Felszabadulás nem csak a Vidyā-n vagy Tudáson keresztül kerül elérésre, mivel az elsődleges tudatlanságnak két aspektusa van: a közvetlen Én-tapasztalás hiánya és tudatlanság a szövegekkel kapcsolatosan. Az egyén meghaladhatja a második aspektust Tudással (vagyis a Trika szövegek tanulmányozásával) de az elsőt nem. Az első aspektus, vagyis a közvetlen Én-tapasztalás hiánya, mindig az Ő áldása. Összességében, az Ő Kegyelme és nem a Tudás a nagy ok, ami felszabadít a kötelékből egy személyt, örökre.
Másrészről, mivel az univerzum valós és nem illuzórikus, nem kerül érvénytelenítésre a Végső Felszabadulás elérésekor. Épp ellenkezőleg, az univerzum úgy érzékelt mint Önmaga (mint az egyén saját Én-je). Ő azt érzi: “Az univerzum a Saját Testem”, mint a nagy Sadāśiva (“az örök Śiva”, vess egy pillantást a harmadik tattva-ra vagy kategóriára a Tattva Táblázatban). Amikor a felszabadult átlépi az utolsó küszöböt, ő teljesen realizálja, hogy ő a Szabad Én, aki sohasem érintett az elme, test, stb. által. Ez az ő összes korábbi erőfeszítésének a betetőzése. Ez ilyen Csodálatos Állapot az Ő Adományából következik és nem a Tudásból. A Tudás fontos a Trika-ban, mert eltávolítja a szövegekkel kapcsolatos tudatlanságot, de nem képes megbirkózni a feladattal, ami az Ő Felfedése az Ő teljes Dicsőségében. Amikor Ő így kíván tenni, Ő pontosan ezt teszi és a szerencsés személy azonnal felszabadulttá válik. Ez az Ő Kegyelme. Ezért az Anugraha vagy Kegyelem a kritikus jelentőségű a Trika-ban és nem a Tudás.
Ez egy jó összegzése volt a legnyilvánvalóbb különbségeknek az Advaitavedānta és a Trika között. Mindkét rendszer rendkívül skolasztikus. Megpróbáltam a dolgokat a lehető legkevesebb Sanskrit-tal leírni, de néhány kifejezést a szent nyelven kellett leírni a kényelem kedvéért. A Sanskrit tudás hiánya állandó kő mindenki cipőjében, különösen a Nyugaton. Ahogy fentebb állítottam, az Advaitavedānta sokkal népszerűbb itt mint a Trika. Szerény véleményem szerint, a Śaṅkarācārya által alapított rendszer abszolút nonszensz. Biztosan tudom a transzaimnak köszönhetően, hogy Śaṅkarācārya egy valódi szent. Így az egyetlen lehetséges magyarázat amit egy ilyen nonszensz rendszer létrehozására találok az az, hogy ő el akarta rejteni a valódi Bölcsességet a bolondok elől. Mindennek tetejébe, a Nyugat tele van az Advaitavedānta fél-tanítóival, akik szörnyen ejtik ki a Sanskrit-ot, és mindent csak részlegesen értenek a Sanskrit tanulatlanságuknak köszönhetően. Őket hallani egyszerűen felér a füleim és az agyam megsemmisítésével. El se tudod képzelni mennyire abszurddá tud ez válni, ha csak egyetlen kifejezés jelentését félreértik.
Egyébként, ezek a fél-tanítók mindig csak felületesen beszélnek arról amit tudnak. Ráadásul ők gyakran jelentős összegeket követelnek a tanítványaiktól a tanításaikért! Így bárki abszolút biztosan megállapíthatja, hogy az Advaitavedānta ezen fél-tanítói valódi csapás a Nyugaton. Igen, ezek a fél-tanítók alkotják a nagy részét a korábban említett bolondok tömegeinek. Valójában, bármilyen filozófiai rendszer bármilyen fél-tanítója végül egy csapássá válik, mert anélkül tanítanak, hogy teljesen tökéletesre csiszolták volna a tudásukat vagy legalább jelentős mértékig. Ezért folyamatosan ostobaságokat terjesztenek a fél-tudásuknak köszönhetően. Utána amikor ezeknek a fél-tanítóknak a fél-tanítványai eljönnek egy valódi spirituális tanítóhoz, annak rengeteg időt kell azzal töltenie, hogy eltávolítsa az összes téves koncepciót. Akkor hát itt az ideje elkezdeni felszámolni ennek a csapásnak a befolyását a Nyugaton.
Ezt a cikket az Ő kifejezett kérésére írtam, a Trika Rosario-ban (a szülővárosomban) való újra alapítása folyamatának részeként. Ezért ennek a cikknek a valódi szerzője Śiva, Gabriel Pradīpaka-n keresztül működve, tiszta indokolatlan Együttérzésből.