Most a spirituális tudatlanság második aspektusáról fogok beszélni:
A közvetlen tapasztalat hiánya
Három módja ismert a helyes tudás megszerzésének: közvetlen tapasztalat, következtetés és kinyilatkoztatás. Amikor valaki nem rendelkezik közvetlen tapasztalattal egy témakörben, folyamodhat a következtetés (intellektuális érvelés) és kinyilatkoztatás (szövegek, mások tanításai, stb.) eszközéhez. Ha valaki a következtetés és kinyilatkoztatás segítségével tanít valamit, fennáll a lehetősége a hibának, függően attól, milyen jó az érvelése, vagy a kinyilatkoztatás forrása, de amikor valaki közvetlen tapasztalattal rendelkezik, az instrukciói mindig egyszerűbbek és megbízhatóbbak.
Nézzünk egy egyszerű kérdést, amit bármelyik tanítvány feltehet a tanítójának: “Azt mondják a spirituális megvilágosodás az az állapot, ahol a tapasztaló úgy érzi, eggyé vált az egész univerzummal. Honnan tudja a tapasztaló, hogy teljesen biztosan eggyé vált mindennel körülötte?”
Most figyeld a válaszokat. Az első, bár helyes, következtetésből és kinyilatkoztatásból született:
1) “Nos, a szövegek szerint, a spirituális megvilágosodás pillanatában az egyén tudatossága úgy van realizálva, mint ami minden külső objektumot áthat. Azt tapasztalja, hogy a saját spirituális esszenciája az univerzum formájában bontakozik ki.”
Ez egy tipikus válasz valakitől, akinek nincs közvetlen tapasztalata az univerzummal való egységről. Ugyan a válasz helyes, de híján van a léleknek, úgymond. Valójában ez inkább egy filozófiai leírás, mintsem konkrét válasz egy egyszerű kérdésre.
Most pedig az Én válaszom, ugyanerre a kérdésre:
2) “A példátlan Gyönyör (Öröm, Boldogság) feltárulása jelzi az ő egységét az univerzummal.”
Tudnék szövegeket idézni, hogy alátámasszam az állításom, de semmi szükségem rá, mert közvetlen tapasztalattal rendelkezem a folyamatról. Következésképpen, meg tudom ragadni a lényeget következtetés nélkül, így az instrukcióim sokkal egyszerűbbek. Igen, talán azt kérded, milyen is valójában a példátlan Gyönyör, stb., de ez a tanítás egyértelmű az elejétől. Ez egy mérföldkő a spirituális úton, és nincs kétség efelől, azaz mostmár tudod, hogy ezen Gyönyör (ami példátlan, azaz soha korábban nem tapasztalt) jelzi hogy realizáltad az egységet az univerzummal. Az első válasz ugyan helyes, de olyan intellektuális és homályos, hogy még mindig azon gondolkozol mit is jelenthet. A második válasz tisztább és sokkal közvetlenebb.
Tehát, egyik oldalról van egy hosszú és komplex intellektuális kifejtés, ami dacára helyességének, lelketlen. Informatív, de puszta információk sosem fognak elvezetni a spirituális megvilágosodáshoz. Nem, neked igazi útmutatásra van szükséged. Másik oldalról ott az Én válaszom, ami közvetlen tapasztalásból született. Sokkal egyszerűbb és rövidebb. Igaz?
Az Én-realizáció hiánya mindig olyan mint kavics a cipőben, minden spirituális törekvőnek. Ha a spirituális tudatlanság eltávlítása pusztán a szövegek tanulmányozásán múlna, az emberiséget már rég elhagyta volna ez a csapás, igaz? De ez nem ilyen egyszerű. Mindent összevetve, a spirituális törekvőnek meg kell szereznie az Én tapasztalatát, hogy haladhasson az úton. Haladni a spirituális úton nem más, mint a spirituális tudatlanság eltávolítása, nyilvánvalóan. Ha valakinek nincs közvetlen tapasztalata saját Én-jéről, ő lehet akár nagy tudású elméleti szakember, de az Én-jének valódi megértése nélkül marad. Noha nagyon informatív, de nem lesz birtokában valódi erőnek.
Más szavakkal, míg valaki nem szerez közvetlen tapasztalatot saját természetéről, spirituális esszenciájáról, törekvő marad, azaz nem tud tanítani. Az Én-realizáció nélküli tanítók eredménytelenek, így hát kerülendők.
De hogy szerezhet valaki közvetlen tapasztalatot az Én-ről? Még egy egyszerű válasz: “Olyan személyek útmutatását követve akik már megszerezték.”
Néhányan olyan létezők útmutatásait követik, akik már elhagyták fizikai testüket, míg mások olyan tanítóét aki megtartotta azt. Az első módszer sokkal megbízhatóbb, de lassabb, mivel a könyvek nem tudják megválaszolni minden kérdésedet. A második módszer bár kevésbé megbízható (a hamis tanítók óriási mennyisége miatt), de gyorsabb, ha találsz egy valódi tanítót.
Végül egy igazság marad: a megfelelő módszer a spirituális megvilágosodás elérésére mindig a szövegekkel kapcsolatos tudatlanság felszámolása, és a közvetlen tapasztalat megszerzése a saját Én-edről (ami a te valódi esszenciád).