A Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam rövid kommentárja, aforizmák 63-tól 92-ig:
स तद्विभवरूपप्रकाशनिषेधादाविर्भूतान्निजाशुद्धेरसमर्थोऽस्ति॥६३॥
Sa tadvibhavarūpaprakāśaniṣedhādāvirbhūtānnijāśuddherasamartho’sti||63||
A korlátolt individuum (saḥ) saját tisztátalansága miatt (nija-aśuddheḥ) tehetetlen (asamarthaḥ-asti), ami azért jelenik meg (āvirbhūtāt), mert Ő elutasította (tad… niṣedhāt) Saját (tad) Fényét (prakāśa), Saját (tad) Ragyogását (vibhava-rūpa).
A korlátolt individuum saját tisztátalansága miatt tehetetlen, ami azért jelenik meg, mert Ő elutasította Saját Fényét, Saját Ragyogását.
स शिष्यस्तद्विभवरूपप्रकाशनिषेधात्तन्माहात्म्यरूपप्रभाप्रत्याख्यानादाविर्भूतात्प्रादुर्भूतान्निजाशुद्धेः स्वाशुचित्वादसमर्थोऽक्षमोऽस्ति। शिष्यस्य नरस्यान्तर्जाताशुद्धिराणवमलमेव भवति यदुत्तिष्ठति यस्मादतिक्रीडापरो महेश्वरः स्वं सर्वव्यापिनं प्रकाशं निषेद्धुं व्यवस्यति प्रमातृप्रमेयापेक्षया भेदमयविश्वं च भासयति॥६३॥
Sa śiṣyastadvibhavarūpaprakāśaniṣedhāttanmāhātmyarūpaprabhāpratyākhyānādāvirbhūtātprādurbhūtānnijāśuddheḥ svāśucitvādasamartho’kṣamo’sti| Śiṣyasya narasyāntarjātāśuddhirāṇavamalameva bhavati yaduttiṣṭhati yasmādatikrīḍāparo maheśvaraḥ svaṁ sarvavyāpinaṁ prakāśaṁ niṣeddhuṁ vyavasyati pramātṛprameyāpekṣayā bhedamayaviśvaṁ ca bhāsayati||63||
A tanítvány (saḥ śiṣyaḥ) saját tisztátalansága miatt (nija-aśuddheḥ sva-aśucitvāt) tehetetlen vagy cselekvőképtelen (asamarthaḥ akṣamaḥ-asti), ami azért jelenik meg vagy nyilvánul meg (āvirbhūtāt prādurbhūtāt), mert Ő elutasította (tad… niṣedhāt) Saját (tad) Fényét (prakāśa), Saját (tad) Ragyogását (vibhava-rūpa), azaz mert Ő elutasította (tad… pratyākhyānāt) Saját (tad) Tündöklését (prabhā), Saját (tad) Hatalmasságát (māhātmya-rūpa). A tanítvány (śiṣyasya) —korlátolt individuum (narasya)— belső (antarjāta) tisztátalansága (aśuddhiḥ) egyszerűen (eva) az (bhavati) Āṇavamala (āṇava-malam), ami (yad) azért tárul fel (uttiṣṭhati), mert (yasmāt) a rendkívül bohó (ati-krīḍāparaḥ) Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) úgy dönt (vyavasyati), hogy elutasítja (niṣeddhum) Saját (svam) mindent átható (sarva-vyāpinam) Fényét (prakāśam) és (ca) megnyilvánítja (bhāsayati) az univerzumot (viśvam), tele (maya) különbözőséggel –dualitással– (bheda) a szubjektumok és objektumok (pramātṛ-prameya) tekintetében (apekṣayā)||63||
A tanítvány saját tisztátalansága miatt tehetetlen vagy cselekvőképtelen, ami azért jelenik meg vagy nyilvánul meg, mert Ő elutasította Saját Fényét, Saját Ragyogását, azaz mert Ő elutasította Saját Tündöklését, Saját Hatalmasságát. A tanítvány —korlátolt individuum— belső tisztátalansága egyszerűen az Āṇavamala, ami azért tárul fel, mert a rendkívül bohó Nagy Úr úgy dönt, hogy elutasítja Saját mindent átható Fényét és megnyilvánítja az univerzumot, tele különbözőséggel –dualitással– a szubjektumok és objektumok tekintetében.
एतदसमर्थत्वसामर्थ्याच्च नरः परमार्थस्वभावपूर्णज्ञानेन रहितः॥६४॥
Etadasamarthatvasāmarthyācca naraḥ paramārthasvabhāvapūrṇajñānena rahitaḥ||64||
Eme (etad) tehetetlenség (asamarthatva) eredményeképpen (sāmarthyāt ca), a korlátolt individuum (naraḥ) híján van (rahitaḥ) a Legmagasabb Valóság (parama-artha) természete (sva-bhāva) tökéletes ismeretének (pūrṇa-jñānena).
Eme tehetetlenség eredményeképpen, a korlátolt individuum híján van a Legmagasabb Valóság természete tökéletes ismeretének.
एतदसमर्थत्वसामर्थ्यादस्याक्षमत्वस्य कारणाच्च नरोऽणुः परमार्थस्वभावपूर्णज्ञानेन रहितो परमशिवस्वरूपोत्तमविद्यया वियुक्तः। शिष्यस्यात्यन्तासमर्थत्वात्स परमशिवाभिहितपरमार्थवास्तविकरूपमधिकृत्य तुष्टिप्रदज्ञानशून्यो भवति दुर्दैवात्त्वहं स्थूलदेहोऽस्म्यहं जीवामि प्राणस्य हेतवे नरोऽहमित्याद्यस्मिन् ग्रन्थे पूर्वसूत्रेषु व्याख्यातैरेभिः कूटमनोगतैः सङ्कुलः सोऽवश्यं तिष्ठति॥६४॥
Etadasamarthatvasāmarthyādasyākṣamatvasya kāraṇācca naro’ṇuḥ paramārthasvabhāvapūrṇajñānena rahito paramaśivasvarūpottamavidyayā viyuktaḥ| Śiṣyasyātyantāsamarthatvātsa paramaśivābhihitaparamārthavāstavikarūpamadhikṛtya tuṣṭipradajñānaśūnyo bhavati durdaivāttvahaṁ sthūladeho’smyahaṁ jīvāmi prāṇasya hetave naro’hamityādyasmin granthe pūrvasūtreṣu vyākhyātairebhiḥ kūṭamanogataiḥ saṅkulaḥ so’vaśyaṁ tiṣṭhati||64||
Eme (etad) tehetetlenség (asamarthatva) eredményeképpen (sāmarthyāt… ca), a korlátolt individuum (naraḥ) híján van (rahitaḥ) a (sva-bhāva) Legmagasabb Valóság (parama-artha) természete tökéletes ismeretének (pūrṇa-jñānena); (vagy más képpen mondva,) ezen inkompetencia (akṣamatvasya) miatt (kāraṇāt ca), a parányi én (aṇuḥ) híján van (viyuktaḥ) a legmagasabb (uttama-vidyayā) bölcsességnek Paramaśiva (parama-śiva) természetét illetően (sva-rūpa). Mivel a tanítvány rendkívül tehetetlen (śiṣyasya atyanta-asamarthatvāt), ő (saḥ) kielégítő (tuṣṭiprada) tudás (jñāna) nélkül (śūnyaḥ) való (bhavati) a Legmagasabb Valóság (parama-artha), melynek neve (abhihita) Paramaśiva (parama-śiva), valódi természetéről (vāstavika-rūpam adhikṛtya), de (tu) sajnos (durdaivāt) ő (saḥ) bizonyosan (avaśyam) megmarad (tiṣṭhati) csordultig (saṅkulaḥ) tele a téves képzetekkel (ebhiḥ kūṭa-manogataiḥ), amiről már e könyv (asmin granthe) előző aforizmában (pūrva-sūtreṣu) szót ejtettünk (vyākhyātaiḥ): ‘Én (aham) vagyok (asmi) a fizikai test (sthūla-dehaḥ)‘, ‘Én (aham) az élet energia (prāṇasya) miatt (hetave) élek (jīvāmi) ‘, ‘Én (aham) (vagyok) egy korlátolt individuum (naraḥ)‘, és így tovább (iti-ādi)||64||
Eme tehetetlenség eredményeképpen, a korlátolt individuum híján van a Legmagasabb Valóság természete tökéletes ismeretének; (vagy más képpen mondva,) ezen inkompetencia miatt, a parányi én híján van a legmagasabb bölcsességnek Paramaśiva természetét illetően. Mivel a tanítvány rendkívül tehetetlen, ő kielégítő tudás nélkül való a Legmagasabb Valóság, melynek neve Paramaśiva, valódi természetéről, de sajnos ő bizonyosan megmarad csordultig tele a téves képzetekkel, amiről már e könyv előző aforizmában szót ejtettünk: ‘Én vagyok a fizikai test’, ‘Én az élet energia miatt élek ‘, ‘Én (vagyok) egy korlátolt individuum’, és így tovább.
तस्य बन्धनस्थितिः स्वप्रयत्नैस्तेनोच्छेत्तुं न सर्वथा शक्यते सा तत्प्रसादत उच्छिन्नैव॥६५॥
Tasya bandhanasthitiḥ svaprayatnaistenocchettuṁ na sarvathā śakyate sā tatprasādata ucchinnaiva||65||
Az ő (tasya) korlátolt (bandhana) állapota (sthitiḥ) nem feloldható (ucchettuṁ na… śakyate) saját (tena) erőfeszítése által (sva-prayatnaiḥ) semmilyen módszerrel (na sarvathā). Az Ő áldása (tat-prasādataḥ) oldja fel azt kizárólag (sā… ucchinnā eva).
Az ő korlátolt állapota nem feloldható saját erőfeszítése által semmilyen módszerrel. Az Ő áldása oldja fel azt kizárólag.
तस्य बन्धनस्थितिः बन्धावस्था स्वप्रयत्नैस्तदायासैस्तेनोच्छेत्तुमपहर्तुं न सर्वथा कथञ्चन शक्यते सा तत्प्रसादतः परमशिवानुग्रहत उच्छिन्नैवापहृतैव। यथा प्राक्कथितं एष नरो महेश्वरप्रसादेन शिष्यभावेन परिणतः स्वयत्नैः सर्वगताद्बन्धान्निष्क्रमितुं न मनागपि शक्नोत्यभियोगवानपि सः किमिति यतः शिष्य ईदृशक आणवमलादशेषेणासमर्थो भवत्यत एव परमशिवानुग्रहेणोन्मूलितं बन्धनं न चान्यथा परभैरवयोग उपदेशोऽयं बोद्धव्योऽथ वा प्रगमनं न भविष्यति॥६५॥
Tasya bandhanasthitiḥ bandhāvasthā svaprayatnaistadāyāsaistenocchettumapahartuṁ na sarvathā kathañcana śakyate sā tatprasādataḥ paramaśivānugrahata ucchinnaivāpahṛtaiva| Yathā prākkathitaṁ eṣa naro maheśvaraprasādena śiṣyabhāvena pariṇataḥ svayatnaiḥ sarvagatādbandhānniṣkramituṁ na manāgapi śaknotyabhiyogavānapi saḥ kimiti yataḥ śiṣya īdṛśaka āṇavamalādaśeṣeṇāsamartho bhavatyata eva paramaśivānugraheṇonmūlitaṁ bandhanaṁ na cānyathā parabhairavayoga upadeśo’yaṁ boddhavyo’tha vā pragamanaṁ na bhaviṣyati||65||
Az ő (tasya) korlátolt (bandhana… bandha) állapota (sthitiḥ… avasthā) nem feloldható vagy megszűntethető (ucchettum apahartum na… śakyate) saját (tena) erőfeszítése által (sva-prayatnaiḥ tad-āyāsaiḥ) semmilyen módszerrel (na sarvathā) —semmilyen lehetséges úton (na… kathañcana)—; az Ő áldása (tad-prasādataḥ) oldja fel vagy szűnteti azt meg kizárólag (sā… ucchinnā eva apahṛtā eva), azaz Paramaśiva Kegyelme (parama-śiva-anugrahataḥ). Ahogy (yathā) korábban (prāk) említve volt (kathitam), ez (eṣaḥ) a korlátolt individuum (naraḥ), (ki) a Nagy Úr (mahā-īśvara) Áldása (prasādena) által változik (bhāvena pariṇataḥ) tanítvánnyá (śiṣya), egyáltalán (manāk api) nem képes (na… śaknoti) kiszabadulni (niṣkramitum) a mindent átható kötelékből (sarvagatāt bandhāt) saját erőfeszítésén keresztül (sva-yatnaiḥ), akármilyen kitartó és hatékony is ő (abhiyogavān api saḥ); miért? (kim iti), mert (yatas) egy ilyen (īdṛśakaḥ) tanítvány (śiṣyaḥ) teljes mértékben tehetetlen (aśeṣeṇa asamarthaḥ-bhavati) az Āṇavamala miatt (āṇava-malāt); ez okból kifolyólag (atas eva), a kötelék (bandhanam) feloldódása (unmūlitam) Paramaśiva Kegyelme által történik meg (parama-śiva-anugraheṇa) és (ca) nem (na) másképp (anyathā); a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) ezt (ayam) a tanítást (upadeśaḥ) muszáj megérteni (boddhavyaḥ), különben (atha vā) nem lesz jelen fejlődés (pragamanam na bhaviṣyati)||65||
Az ő korlátolt állapota nem feloldható vagy megszűntethető saját erőfeszítése által semmilyen módszerrel —semmilyen lehetséges úton—; az Ő áldása oldja fel vagy szűnteti azt meg kizárólag, azaz Paramaśiva Kegyelme. Ahogy korábban említve volt, ez a korlátolt individuum, (ki) a Nagy Úr Áldása által változik tanítvánnyá, egyáltalán nem képes kiszabadulni a mindent átható kötelékből saját erőfeszítésén keresztül, akármilyen kitartó és hatékony is ő; miért?, mert egy ilyen tanítvány teljes mértékben tehetetlen az Āṇavamala miatt; ez okból kifolyólag, a kötelék feloldódása Paramaśiva Kegyelme által történik meg és nem másképp; a Parabhairavayoga-ban ezt a tanítást muszáj megérteni, különben nem lesz jelen fejlődés.
यावत्परमशिवस्य दिव्यविलासौ मुक्तिबन्धौ तावन्नरस्य सततौ पीडाप्रभवौ तावेव॥६६॥
Yāvatparamaśivasya divyavilāsau muktibandhau tāvannarasya satatau pīḍāprabhavau tāveva||66||
Míg (yāvat) a kötelék és a Felszabadulás (mukti-bandhau) egy isteni Játék (divya-vilāsau) Paramaśiva esetében (parama-śivasya), addig azok (tāvat… tau eva) a korlátolt individuum esetében (narasya), szüntelen (satatau) forrásai (prabhavau) a szenvedésnek (pīḍā).
Míg a kötelék és a Felszabadulás egy isteni Játék Paramaśiva esetében, addig azok a korlátolt individuum esetében, szüntelen forrásai a szenvedésnek.
यावत्परमशिवस्य परमार्थस्य दिव्यविलासावमानुषक्रीडे मुक्तिबन्धौ मोक्षबन्धने तावन्नरस्य शिष्यस्य सततावनवरतौ पीडाप्रभवौ दुःखकारणे तावेव। सर्वेश्वरस्य परमशिवस्य मुक्तिबन्धौ परप्रमोदमयलीला स्तो यस्यान्यपीडाप्रकारमपि जीविते सौख्यं छात्रस्य पुनस्तद्द्वयं बहुदुःखे हेतुः सम्पद्येते किमिति यतो बन्धः पीडया समानार्थश्च मुक्तेर्दुःखरूपैरतिमात्रप्रयत्नैः कार्यं तथापि मोक्षप्राप्य यद्बन्धनं च बन्धनान्मोक्षश्च न स्तः शिष्यः प्रत्यक्षमनुभवति निरुपमानन्दभूतस्य परमशिवस्य निखिलैककत्वात्॥६६॥
Yāvatparamaśivasya paramārthasya divyavilāsāvamānuṣakrīḍe muktibandhau mokṣabandhane tāvannarasya śiṣyasya satatāvanavaratau pīḍāprabhavau duḥkhakāraṇe tāveva| Sarveśvarasya paramaśivasya muktibandhau parapramodamayalīlā sto yasyānyapīḍāprakāramapi jīvite saukhyaṁ chātrasya punastaddvayaṁ bahuduḥkhe hetuḥ sampadyete kimiti yato bandhaḥ pīḍayā samānārthaśca mukterduḥkharūpairatimātraprayatnaiḥ kāryaṁ tathāpi mokṣaprāpya yadbandhanaṁ ca bandhanānmokṣaśca na staḥ śiṣyaḥ pratyakṣamanubhavati nirupamānandabhūtasya paramaśivasya nikhilaikakatvāt||66||
Míg (yāvat) a kötelék és a Felszabadulás —fogság és Szabadság— (mukti-bandhau mokṣa-bandhane) egy isteni Játék vagy emberfeletti Időtöltés (divya-vilāsau amānuṣa-krīḍe) Paramaśiva —A Legmagasabb Valóság— esetében (parama-śivasya parama-arthasya), addig azok (tāvat… tau eva) a korlátolt individuum esetében (narasya), szüntelen (satatau) forrásai (prabhavau) a szenvedésnek (pīḍā), (más szavakkal ezek) szüntelen (anavaratau) okai (kāraṇe) a fájdalomnak (duḥkha) a tanítvány esetében (śiṣyasya). Paramaśiva számára (sarva-īśvarasya parama-śivasya), (Ki az) Ura mindennek, a kötelék és a Felszabadulás: (mukti-bandhau) Időtöltés (staḥ-līlā), tele (maya) a legfőbb (para) Gyönyörrel (pramoda); bár (punar), a tanítvány számára (chātrasya), kinek (yasya) a boldogság (saukhyam) az életében (jīvite), csupán (api) egy másik fajta szenvedés (anya-pīḍā-prakāram), ez a páros –kötelék és Felszabadulás– (tad-dvayam) rengeteg fájdalom (bahu-duḥkhe) okává (hetuḥ) válik (sampadyete); miért? (kim iti) mert (yatas) a kötelék (bandhaḥ) szinonimája (samānārthaḥ) a szenvedésnek (pīḍayā), és (ca) temérdek erőfeszítést (atimātra-prayatnaiḥ) igényel a Felszabadulás (mukteḥ… kāryam), minek természete a szenvedés (duḥkha-rūpaiḥ); mindazonáltal (tathā-api), a Megszabadulás (mokṣa) elnyerése után (prāpya), a tanítvány (śiṣyaḥ) realizálja (pratyakṣam anubhavati), hogy (yad) nem létezik (na staḥ) fogság (bandhanam) és (ca… ca) Felszabadulás (mokṣaḥ) a fogságból (bandhanāt), lévén Paramaśiva, ki mérhetetlen Gyönyör, teljesen egyedül van (nirupama-ānanda-bhūtasya parama-śivasya nikhila-ekakatvāt)||66||
Míg a kötelék és a Felszabadulás —fogság és Szabadság— egy isteni Játék vagy emberfeletti Időtöltés Paramaśiva —A Legmagasabb Valóság— esetében, addig azok a korlátolt individuum esetében, szüntelen forrásai a szenvedésnek, (más szavakkal ezek) szüntelen okai a fájdalomnak a tanítvány esetében. Paramaśiva számára, (Ki az) Ura mindennek, a kötelék és a Felszabadulás: Időtöltés, tele a legfőbb Gyönyörrel; bár, a tanítvány számára, kinek a boldogság az életében, csupán egy másik fajta szenvedés, ez a páros –kötelék és Felszabadulás– rengeteg fájdalom okává válik; miért? mert a kötelék szinonimája a szenvedésnek, és temérdek erőfeszítést igényel a Felszabadulás, minek természete a szenvedés; mindazonáltal, a Megszabadulás elnyerése után, a tanítvány realizálja, hogy nem létezik fogság és Felszabadulás a fogságból, lévén Paramaśiva, ki mérhetetlen Gyönyör, teljesen egyedül van.
नरस्य यावज्जीवं कृच्छ्राणि सर्वाणि स्वबन्धमूलानि न चान्ये वस्तुनि॥६७॥
Narasya yāvajjīvaṁ kṛcchrāṇi sarvāṇi svabandhamūlāni na cānye vastuni||67||
A korlátolt indiviuum (narasya) minden (sarvāṇi) problémája (kṛcchrāṇi), egész élete során (yāvat-jīvam), saját tudatlanságában gyökerezik (sva-bandha-mūlāni), és (ca) semmi (na) másban (anye vastuni).
A korlátolt indiviuum minden problémája, egész élete során, saját tudatlanságában gyökerezik, és semmi másban.
नरस्याणोर्यावज्जीवं जन्मन आमरणात्कृच्छ्राणि वैषम्याणि सर्वाणि स्वबन्धमूलानि स्वबन्धनदृढमूलानि न चान्ये वस्तुनि। यन्नरो वास्तवाहन्तारहितो भवति तत्स्थाने चाहमित्यहङ्काररूपं संस्कारसमूहं स वदति तत्तस्य स्वदुर्दमाज्ञानप्रभवाण्यसङ्ख्यकृच्छ्राणि सन्ति तथापीदृशानि वैषम्याण्यन्तर्बन्धविषयाणि न तु बाह्यप्रमातृप्रमेयविषयाणि वस्तुतश्च स्वकृच्छ्रेषु हेतुना बाह्यप्रमातृप्रमेयापेक्षया तद्दृढप्रत्ययस्तस्मिनात्मज्ञानाभववैपुल्यं व्यक्तं दर्शयति॥६७॥
Narasyāṇoryāvajjīvaṁ janmana āmaraṇātkṛcchrāṇi vaiṣamyāṇi sarvāṇi svabandhamūlāni svabandhanadṛḍhamūlāni na cānye vastuni| Yannaro vāstavāhantārahito bhavati tatsthāne cāhamityahaṅkārarūpaṁ saṁskārasamūhaṁ sa vadati tattasya svadurdamājñānaprabhavāṇyasaṅkhyakṛcchrāṇi santi tathāpīdṛśāni vaiṣamyāṇyantarbandhaviṣayāṇi na tu bāhyapramātṛprameyaviṣayāṇi vastutaśca svakṛcchreṣu hetunā bāhyapramātṛprameyāpekṣayā taddṛḍhapratyayastasminātmajñānābhavavaipulyaṁ vyaktaṁ darśayati||67||
A korlátolt individuum vagy parányi én (narasya aṇoḥ) minden (sarvāṇi) problémája vagy nehézsége (kṛcchrāṇi vaiṣamyāṇi), egész élete során (yāvat-jīvam), születésétől (janmanaḥ) haláláig (āmaraṇāt), saját tudatlanságában vagy fogságában gyökerezik (sva-bandha-mūlāni sva-bandhana-dṛḍhamūlāni) és (ca) semmi (na) másban (anye vastuni). Mivel (yad) a korlátolt individuum (naraḥ) híján van (rahitaḥ bhavati) a valódi (vāstava) Énnek (aham), és (ca) ennek (tad) hiányában (sthāne) ő (saḥ) egy sor (samūham) felgyülemlett benyomást (saṁskāra), mely az egót (ahaṅkāra) alkotja (rūpam), nevez (vadati) énnek (aham iti), ezért (tad) számtalan (asaṅkhya) problémája (kṛcchrāṇi) van (tasya… santi), mely mind a szelidíthetetlen (durdama) tudatlanságából (sva-ajñāna) fakad (prabhavāṇi); mindazonáltal (tathā api), az ilyen (īdṛśāni) nehézségek (vaiṣamyāṇi) a belső (antar) kötelékhez (bandha) tartoznak (viṣayāṇi… viṣayāṇi) és nem (na tu) külső szubjektumokhoz és objektumokhoz (bāhya-pramātṛ-prameya); és (ca) tény (vastutas), hogy az ő (tad) meggyőződése (dṛḍhapratyayaḥ) a külső szubjektumokkal és objektumokkal (bāhya-pramātṛ-prameya) kapcsolatosan (apekṣayā), miszerint azok az okai (hetunā) az ő problémáinak (sva-kṛcchreṣu), tisztán (vyaktam) mutatja (darśayati) az Én-ismeret (ātma-jñāna) hiányának (abhava) súlyát (vaipulyam) benne (tasmin)||67||
A korlátolt individuum vagy parányi én minden problémája vagy nehézsége, egész élete során, születésétől haláláig, saját tudatlanságában vagy fogságában gyökerezik és semmi másban. Mivel a korlátolt individuum híján van a valódi Énnek, és ennek hiányában ő egy sor felgyülemlett benyomást, mely az egót alkotja, nevez énnek, ezért számtalan problémája van, mely mind a szelidíthetetlen tudatlanságából fakad; mindazonáltal, az ilyen nehézségek a belső kötelékhez tartoznak és nem külső szubjektumokhoz és objektumokhoz; és tény, hogy az ő meggyőződése a külső szubjektumokkal és objektumokkal kapcsolatosan, miszerint azok az okai az ő problémáinak, tisztán mutatja az Én-ismeret hiányának súlyát benne.
तस्मिन्सततमवधानं दातुमसामर्थ्याभिप्रायो बन्धः॥६८॥
Tasminsatatamavadhānaṁ dātumasāmarthyābhiprāyo bandhaḥ||68||
A tudatlanság (bandhaḥ), a Reá való (tasmin) szüntelen (satatam) fókuszálás (avadhānam dātum) tehetetlenségét jelenti (asāmarthya-abhiprāyaḥ).
A tudatlanság, a Reá való szüntelen fókuszálás tehetetlenségét jelenti.
तस्मिन् परमशिवे सततं सर्वकालमवधानं दातुमेकाग्रभवितुमसामर्थ्याभिप्रायोऽसमर्थत्वतत्पार्यो बन्धो दासत्वम्। प्राङ्मुक्तेर्वास्तवाहन्तारूपे स्वस्वरूप उन्नतेश्वरे नित्यमवधानं दातुं नरोऽकल्पो यद्यपि स शिष्यो मुमुक्षुरोजस्वानभ्यासी भवति प्राप्त आत्मोपलब्धौ परन्तु परमशिवैकाग्रता स्थिराप्रयत्ना वर्तत इति विशेषः॥६८॥
Tasmin paramaśive satataṁ sarvakālamavadhānaṁ dātumekāgrabhavitumasāmarthyābhiprāyo’samarthatvatatpāryo bandho dāsatvam| Prāṅmuktervāstavāhantārūpe svasvarūpa unnateśvare nityamavadhānaṁ dātuṁ naro’kalpo yadyapi sa śiṣyo mumukṣurojasvānabhyāsī bhavati prāpta ātmopalabdhau parantu paramaśivaikāgratā sthirāprayatnā vartata iti viśeṣaḥ||68||
A tudatlanság vagy szolgaság (bandhaḥ dāsatvam), a Reá —Paramaśiva-ra (parama-śive)— való (tasmin) szüntelen (satatam) —állandó (sarva-kālam)— fókuszálás (avadhānam dātum ekāgrabhavitum) tehetetlenségét jelenti (asāmarthya-abhiprāyaḥ asamarthatva-tatpāryaḥ). Felszabadulás (mukteḥ) előtt (prāk), a korlátolt individuum (naraḥ) képtelen (akalpaḥ) mindig megtartani a fókuszt (nityam avadhānam dātum) a fenséges Úron (unnata-īśvare) —saját esszenciális természetén (sva-sva-rūpe) (vagy) valódi Énjén (vāstava-ahantā-rūpe)—, még akkor is (api), ha (yadi) ő (saḥ) egy tanítvány (śiṣyaḥ-bhavati), ki a Felszabadulást vágyja (mumukṣuḥ) (és) kitartóan gyakorol (ojasvān abhyāsī); habár (parantu), amint az Én-realizáció eléretik (prāpte ātma-upalabdhau), a Paramaśiva-ra (parama-śiva) való koncentráció (ekāgratā) szilárddá (sthirā) (és) erőfeszítéstől mentessé (aprayatnā) válik (vartate); ez a különbség (iti viśeṣaḥ)||68||
A tudatlanság vagy szolgaság, a Reá —Paramaśiva-ra— való szüntelen —állandó— fókuszálás tehetetlenségét jelenti. Felszabadulás előtt, a korlátolt individuum képtelen mindig megtartani a fókuszt a fenséges Úron —saját esszenciális természetén (vagy) valódi Énjén—, még akkor is, ha ő egy tanítvány, ki a Felszabadulást vágyja (és) kitartóan gyakorol; habár, amint az Én-realizáció eléretik, a Paramaśiva-ra való koncentráció szilárddá (és) erőfeszítéstől mentessé válik; ez a különbség.
साधनायामध्यात्ममार्गे सहसोद्गमिष्यन्ति सिद्धयः॥६९॥
Sādhanāyāmadhyātmamārge sahasodgamiṣyanti siddhayaḥ||69||
A sādhanā (sādhanāyām) vagy spirituális út során (adhyātma-mārge), a természetfeletti erők (siddhayaḥ) teljesen spontán (sahasā) jelennek meg (udgamiṣyanti).
A sādhanā vagy spirituális út során, a természetfeletti erők teljesen spontán jelennek meg.
साधनायामध्यात्ममार्गे सहसाकाण्ड उद्गमिष्यन्ति प्रादुर्भविष्यन्ति सिद्धयो विभूतयः। शिष्ये भूयो भूयः स्पन्दैकाग्रे तर्हि तदभ्याससामर्थ्यान्नानासिद्धयो निसर्गेणोद्गच्छन्ति तथाहि यथाख्यातं पतञ्जलिपादैः परचित्तज्ञानं पूर्वजातिज्ञानमन्तर्धानं भुवनज्ञानं क्षुत्पिपासानिवृत्तिराकाशगमनमित्यादि॥६९॥
Sādhanāyāmadhyātmamārge sahasākāṇḍa udgamiṣyanti prādurbhaviṣyanti siddhayo vibhūtayaḥ| Śiṣye bhūyo bhūyaḥ spandaikāgre tarhi tadabhyāsasāmarthyānnānāsiddhayo nisargeṇodgacchanti tathāhi yathākhyātaṁ patañjalipādaiḥ paracittajñānaṁ pūrvajātijñānamantardhānaṁ bhuvanajñānaṁ kṣutpipāsānivṛttirākāśagamanamityādi||69||
A sādhanā (vagy) spirituális út során (sādhanāyām-adhyātma-mārge), a természetfeletti/emberfeletti erők (siddhayaḥ vibhūtayaḥ) teljesen spontán/váratlanul (sahasā akāṇḍe) jelennek/nyilvánulnak meg (udgamiṣyanti prādurbhaviṣyanti). Ha a tanítvány a Spanda-ra koncentrál (śiṣye… spanda-ekāgre) újra és újra (bhūyaḥ bhūyaḥ), akkor (tarhi) számos erő (nānā-siddhayaḥ) jelenik meg (udgacchanti) természetes módon (nisargeṇa), praxisának (tad-abhyāsa) eredményeképpen (sāmarthyāt); például (tathāhi), ahogy azt (yathā) leírta (ākhyātam) a tiszteletreméltó Patañjali (patañjali-pādaiḥ): ‘mások (para) elméjének (citta) ismerete (jñānam)‘, ‘előző (pūrva) életek (jāti) ismerete (jñānam)‘, láthatatlanság (antardhānam)‘, ‘világok (bhuvana) ismerete (jñānam)‘, ‘az éhség és szomjúság (kṣut-pipāsā) megszűnése (nivṛttiḥ)‘, ‘mozgás (gamanam) a téren keresztül (ākāśa)‘, és így tovább (iti-ādi)||69||
A sādhanā (vagy) spirituális út során, a természetfeletti/emberfeletti erők teljesen spontán/váratlanul jelennek/nyilvánulnak meg. Ha a tanítvány a Spanda-ra koncentrál újra és újra, akkor számos erő jelenik meg természetes módon, praxisának eredményeképpen; például, ahogy azt leírta a tiszteletreméltó Patañjali: ‘mások elméjének ismerete’, ‘előző életek ismerete’, láthatatlanság’, ‘világok ismerete’, ‘az éhség és szomjúság megszűnése’, ‘mozgás a téren keresztül’, és így tovább.
तेन तादृक्सिद्धयः सर्वास्त्यक्तव्या यतस्तं पातयेयुस्ताः॥७०॥
Tena tādṛksiddhayaḥ sarvāstyaktavyā yatastaṁ pātayeyustāḥ||70||
Az egyénnek (tena… tyaktavyāḥ) el kell dobnia minden (sarvāḥ) ilyen természetfeletti erőt (tādṛk-siddhayaḥ), mert (yatas) azok (tāḥ) visszaesést okoznak (tam pātayeyuḥ).
Az egyénnek el kell dobnia minden ilyen természetfeletti erőt, mert azok visszaesést okoznak.
तेन तादृक्सिद्धयस्तादृशविभूतयः सर्वास्त्यक्तव्या हातव्या यतस्तं पातयेयुर्भ्रंशयेयुस्ताः। स्पन्दाच्छक्तेरुत्थिताः सिद्धयस्ताः सर्वास्तथापि निखिलेन त्यजनीया मुक्तिप्राप्त्यै किमिति तासां परिमितत्वाद्भ्रामकत्वाद्घोरदैन्याढ्यं संसारं शिष्यं पुनर्नयनत्वाच्चोपदेशोऽयं स्वेषु श्रीयोगसूत्रेषु विभूतिपादे सप्तत्रिंषसूत्रतः पतञ्जलिना दृढीकृतस्ते समाधावुपसर्गा व्युत्थाने सिद्धय इति॥७०॥
Tena tādṛksiddhayastādṛśavibhūtayaḥ sarvāstyaktavyā hātavyā yatastaṁ pātayeyurbhraṁśayeyustāḥ| Spandācchakterutthitāḥ siddhayastāḥ sarvāstathāpi nikhilena tyajanīyā muktiprāptyai kimiti tāsāṁ parimitatvādbhrāmakatvādghoradainyāḍhyaṁ saṁsāraṁ śiṣyaṁ punarnayanatvāccopadeśo’yaṁ sveṣu śrīyogasūtreṣu vibhūtipāde saptatriṁṣasūtrataḥ patañjalinā dṛḍhīkṛtaste samādhāvupasargā vyutthāne siddhaya iti||70||
Az egyénnek el kell dobnia vagy hagynia (tena… tyaktavyāḥ hātavyāḥ) minden (sarvāḥ) ilyen természetfeletti/emberfeletti erőt (tādṛk-siddhayaḥ tādṛśa-vibhūtayaḥ), mert (yatas) azok (tāḥ) visszaesést okoznak (tam pātayeyuḥ bhraṁśayeyuḥ). Mindenesetre (tathā api), mindezeket (sarvāḥ-tāḥ) a természetfeletti erőket (siddhayaḥ), melyek a Spanda-ból vagy Śakti-ból (spandāt śakteḥ) tárulnak fel (utthitāḥ), teljes mértékben meg kell tagadni (nikhilena tyajanīyāḥ) a Felszabadulás (mukti) eléréséért (prāptyai); miért (kim iti)?, mert korlátoltak, és zavaró tényezők és a tanítványt újra az Újjászülető létezésbe taszítják, rettenetes szenvedéssel (tāsām parimitatvāt bhrāmakatvāt ghora-dainya-āḍhyam saṁsāram śiṣyam punar nayanatvāt ca); ez (ayam) a tanítás (upadeśaḥ) meg van erősítve (dṛḍhīkṛtaḥ) Patañjali által (patañjalinā) a ő tiszteletreméltó Yoga Aforizmáiban (sveṣu śrī-yogasūtreṣu), a természetfeletti erőkkel foglalkozó fejezet (vibhūti-pāde) 37. aforizmájában (saptatriṁṣa-sūtrataḥ):’Azok (a természetfeletti erők) (te) akadályok vagy gátak (upasargāḥ) a Samādhi-ban –transz, melyben az elme teljesen nyugodt– (samādhau), (ám) sikerek (siddhayaḥ) a Vyutthāna-ban –a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál– (vyutthāne… iti)‘||70||
Az egyénnek el kell dobnia vagy hagynia minden ilyen természetfeletti/emberfeletti erőt, mert azok visszaesést okoznak. Mindenesetre, mindezeket a természetfeletti erőket, melyek a Spanda-ból vagy Śakti-ból tárulnak fel, teljes mértékben meg kell tagadni a Felszabadulás eléréséért; miért?, mert korlátoltak, és zavaró tényezők és a tanítványt újra az Újjászülető létezésbe taszítják, rettenetes szenvedéssel; ez a tanítás meg van erősítve Patañjali által a ő tiszteletreméltó Yoga Aforizmáiban, a természetfeletti erőkkel foglalkozó fejezet 37. aforizmájában:’Azok (a természetfeletti erők) akadályok vagy gátak a Samādhi-ban –transz, melyben az elme teljesen nyugodt–, (ám) sikerek a Vyutthāna-ban –a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál–’.
तस्मिन्सततमवधानं दातुं सामर्थ्यात्मकबन्धशून्यत्वाभिप्राया मुक्तिः॥७१॥
Tasminsatatamavadhānaṁ dātuṁ sāmarthyātmakabandhaśūnyatvābhiprāyā muktiḥ||71||
A Felszabadulás (muktiḥ) a kötöttség (bandha) vagy tudatlanság hiányát (śūnyatva) jelenti (abhiprāyā), avagy képességet (sāmarthya-ātmaka) a Reá való (tasmin) szüntelen (satatam) fókuszálásra (avadhānam dātum).
A Felszabadulás a kötöttség vagy tudatlanság hiányát jelenti, avagy képességet a Reá való szüntelen fókuszálásra.
तस्मिन्सततमवधानं दातुं सामर्थ्यात्मकबन्धशून्यत्वाभिप्राया मुक्तिः परमशिवे सर्वकालमेकाग्रभवितुं कल्पतारूपदासत्वाभावाभिप्रायो मोक्षः। यथा प्रागुक्तं ममाष्टाषष्टसूत्रगते व्याख्यायाम्याखिलेनापूर्णत्वात्मकाणवमलवर्जिता मुक्तेरवस्था महेश्वरे सतताप्रयत्नावधानलक्षणा तद्यथा तस्यामप्रतिहतस्वातन्त्र्यसङ्कुलपरमार्थैकाग्रतास्त्येव समासेन मुक्तजनो न प्रयत्नेन परमशिवैकाग्रः प्रत्युत तु स्वभावतोऽहर्निशं परमात्मसमाविष्टः सः॥७१॥
Tasminsatatamavadhānaṁ dātuṁ sāmarthyātmakabandhaśūnyatvābhiprāyā muktiḥ paramaśive sarvakālamekāgrabhavituṁ kalpatārūpadāsatvābhāvābhiprāyo mokṣaḥ| Yathā prāguktaṁ mamāṣṭāṣaṣṭasūtragate vyākhyāyāmyākhilenāpūrṇatvātmakāṇavamalavarjitā mukteravasthā maheśvare satatāprayatnāvadhānalakṣaṇā tadyathā tasyāmapratihatasvātantryasaṅkulaparamārthaikāgratāstyeva samāsena muktajano na prayatnena paramaśivaikāgraḥ pratyuta tu svabhāvato’harniśaṁ paramātmasamāviṣṭaḥ saḥ||71||
A Felszabadulás (muktiḥ) a kötöttség (bandha) hiányát (śūnyatva) jelenti (abhiprāyā), vagy képességet (sāmarthya-ātmaka) a Reá való (tasmin) szüntelen (satatam) fókuszálásra (avadhānam dātum); (más szavakkal) a Megszabadulás (mokṣaḥ) azt jelenti (abhiprāyaḥ): hiánya (abhāva) a szolgaságnak (dāsatva) vagy a szüntelen (sarvakālam) Paramaśiva-ra való (paramaśive) koncentráció (ekāgrabhavitum) képessége (kalpatā-rūpa). Ahogy (yathā) az már korábban említve volt (prāk-uktam) a kifejtésemben (mama… vyākhyāyām) a 68. aforizmáról (aṣṭāṣaṣṭa-sūtra-gate), a Felszabadulás (mukteḥ) állapota (avasthā), ami –az ilyen állapot– (yā) teljes mértékben híján van (akhilena… varjitā) az Āṇavamala-nak (āṇava-mala), ami a Tökéletesség hiányából (apūrṇatva) áll (ātmaka), (és) jellemzi (lakṣaṇā) a szüntelen (satata) erőfeszítéstől mentes (aprayatna) fókusz (avadhāna) a Nagy Úron (mahā-īśvare), azaz (tad-yathā) ebben (tasyām) valójában (eva) koncentráció (ekāgratā) van jelen (asti) a Legmagasabb Valóságon (parama-artha) tele (saṅkula) megszüntethetetlen (apratihata) Szabadsággal (svātantrya); összességében (samāsena), a felszabadult személy (mukta-janaḥ), nem (na) erőfeszítéssel (prayatnena) koncentrál (ekāgraḥ) Paramaśiva-ra (parama-śiva), hanem (tu-prayuta) ő (saḥ) természetes módon elmerül (sva-bhāvatas… samāviṣṭaḥ) a Legfőbb Énben (parama-ātma) éjjel és nappal (aharniśam)||71||
A Felszabadulás a kötöttség hiányát jelenti, vagy képességet a Reá való szüntelen fókuszálásra; (más szavakkal) a Megszabadulás azt jelenti: hiánya a szolgaságnak vagy a szüntelen Paramaśiva-ra való koncentráció képessége. Ahogy az már korábban említve volt a kifejtésemben a 68. aforizmáról, a Felszabadulás állapota, ami –az ilyen állapot– teljes mértékben híján van az Āṇavamala-nak, ami a Tökéletesség hiányából áll, (és) jellemzi a szüntelen erőfeszítéstől mentes fókusz a Nagy Úron, azaz ebben valójában koncentráció van jelen a Legmagasabb Valóságon tele megszüntethetetlen Szabadsággal; összességében, a felszabadult személy, nem erőfeszítéssel koncentrál Paramaśiva-ra, hanem ő természetes módon elmerül a Legfőbb Énben éjjel és nappal.
स्वशक्तीनां विस्तार इति मुक्तेर्निर्वचनान्तरम्॥७२॥
Svaśaktīnāṁ vistāra iti mukternirvacanāntaram||72||
Egy másik (antaram) meghatározása (nirvacana) a Felszabadulásnak (mukteḥ): ‘az egyén saját Erőinek (sva-śaktīnām… iti) kiterjedése (vistāraḥ)‘.
Egy másik meghatározása a Felszabadulásnak: ‘az egyén saját Erőinek kiterjedése’.
स्वशक्तीनां स्वासां चिदानन्देच्छाज्ञानक्रियाशक्तीनां विस्तारो विततिरिति मुक्तेर्मोक्षस्य निर्वचनान्तरमन्यपरिच्छेदः। प्राङ्मुक्तेर्बन्धने शिष्यत्वेन भासमानस्य महाशिवस्य चिदानन्देच्छाज्ञानक्रियासञ्ज्ञाः पञ्चशक्तयो मलसन्निधेर्भृशं सङ्कुचिता मुक्तेः परं किन्तु ता इमाः शक्तयस्तेनाशेषप्रपञ्चत्वेनानुभूता विस्मयकारिपरमशिवागाधानुग्रहसाहाय्येन महायोगिलब्धां स्वातन्त्र्यावस्थां विवरितुमन्यरीतिरियम्॥७२॥
Svaśaktīnāṁ svāsāṁ cidānandecchājñānakriyāśaktīnāṁ vistāro vitatiriti muktermokṣasya nirvacanāntaramanyaparicchedaḥ| Prāṅmukterbandhane śiṣyatvena bhāsamānasya mahāśivasya cidānandecchājñānakriyāsañjñāḥ pañcaśaktayo malasannidherbhṛśaṁ saṅkucitā mukteḥ paraṁ kintu tā imāḥ śaktayastenāśeṣaprapañcatvenānubhūtā vismayakāriparamaśivāgādhānugrahasāhāyyena mahāyogilabdhāṁ svātantryāvasthāṁ vivaritumanyarītiriyam||72||
Egy másik (antaram anya) meghatározása (nirvacana… paricchedaḥ) a Felszabadulásnak vagy Megszabadulásnak (mukteḥ mokṣasya): ‘az egyén saját Erőinek (sva-śaktīnām) kiterjedése (vistāraḥ vitatiḥ)‘, azaz az egyén saját Tudatossága, Gyönyöre, Akarata, Tudása és Aktivita Erejének (svāsām cit-ānanda-icchā-jñāna-kriyā-śaktīnām… iti)‘. A Felszabadulás (mukteḥ) előtt (prāk), a fogságban (bandhane) az öt Erő (pañca-śaktayaḥ), nevezett (sañjñāḥ), a Tudátosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Aktivitás (Erői) (cit-ānanda-icchā-jñāna-kriyā), (mik) a Nagy Śiva-hoz tartoznak (mahā-śivasya), aki megjelenik (bhāsamānasya) tanítványként (śiṣyatvena), erősen (bhṛśam) korlátolt (saṅkucitāḥ) a mala-k –a három tisztátalanság– (mala) jelenléte miatt (sannidheḥ); bár (kintu), a Felszabadulás után (mukteḥ param), ezek (tāḥ imāḥ) az Erők (śaktayaḥ) Általa (tena) teljesen kiterjedtként (aśeṣa-prapañcatvena) tapasztaltak (anubhūtāḥ); ez (iyam) egy másik módja (anya-rītiḥ) a Szabadság (svātantrya) Állapota (avasthām) leírásának (vivaritum), amit a Nagy Yogī (mahā-yogi) elér (labdhām) a lenyűgöző (vismayakāri) Paramaśiva (parama-śiva) kifürkészhetetlen (agādha) Kegyelmének (anugraha) segítségével (sāhāyyena)||72||
Egy másik meghatározása a Felszabadulásnak vagy Megszabadulásnak: ‘az egyén saját Erőinek kiterjedése’, azaz az egyén saját Tudatossága, Gyönyöre, Akarata, Tudása és Aktivita Erejének’. A Felszabadulás előtt, a fogságban az öt Erő, nevezett, a Tudátosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Aktivitás (Erői), (mik) a Nagy Śiva-hoz tartoznak, aki megjelenik tanítványként, erősen korlátolt a mala-k –a három tisztátalanság– jelenléte miatt; bár, a Felszabadulás után, ezek az Erők Általa teljesen kiterjedtként tapasztaltak; ez egy másik módja a Szabadság Állapota leírásának, amit a Nagy Yogī elér a lenyűgöző Paramaśiva kifürkészhetetlen Kegyelmének segítségével.
सङ्कोचे यावत्स्वयं वर्तते तावदतिसङ्कुचितशक्तिः सोऽर्थात्तस्मिन्सततावधानं दानेऽसमर्थत्वं विद्यते॥७३॥
Saṅkoce yāvatsvayaṁ vartate tāvadatisaṅkucitaśaktiḥ so’rthāttasminsatatāvadhānaṁ dāne’samarthatvaṁ vidyate||73||
Amíg (yāvat) valaki limitációban (saṅkoce) él (svayam vartate), saját Erői súlyosan korlátoltak (tāvat bhūri-saṅkucita-śaktiḥ saḥ), ami jelzi (arthāt… vidyate) a tehetetlenség állapotát (asamarthatvam), a Reá való (tasmin) szüntelen fókuszálás tekintetében (satata-avadhānaṁ dāne).
Amíg valaki limitációban él, saját Erői súlyosan korlátoltak, ami jelzi a tehetetlenség állapotát, a Reá való szüntelen fókuszálás tekintetében.
सङ्कोचे पारिमित्ये यावत्स्वयं वर्ततेऽधितिष्ठति तावदतिसङ्कुचितशक्तिरतीवसङ्क्षिप्तशक्तिः सोऽर्थात्तद्यथा तस्मिन्परमशिवे सततावधानं दाने नित्यैकाग्रतापेक्षयासमर्थत्वमसामर्थ्यं विद्यतेऽस्ति। यथोक्तं मया पूर्वसूत्रे बन्धे चिदानन्देच्छाज्ञानक्रियाभिहितपञ्चशक्तयो भृशं सङ्कुचितास्तथाहि तत्कर्तुं न शक्नोम्यपि त्वेतत्केवलं शक्नोम्येवात्राहं न तु तत्रैतज्जानामि न तु तदित्यादि तदनुसारेण च दिवारात्रमप्रयत्नेन स्वस्वभावं निखिलमनुभवितुमनर्थकासमर्थत्वमेतद्विद्यते॥७३॥
Saṅkoce pārimitye yāvatsvayaṁ vartate’dhitiṣṭhati tāvadatisaṅkucitaśaktiratīvasaṅkṣiptaśaktiḥ so’rthāttadyathā tasminparamaśive satatāvadhānaṁ dāne nityaikāgratāpekṣayāsamarthatvamasāmarthyaṁ vidyate’sti| Yathoktaṁ mayā pūrvasūtre bandhe cidānandecchājñānakriyābhihitapañcaśaktayo bhṛśaṁ saṅkucitāstathāhi tatkartuṁ na śaknomyapi tvetatkevalaṁ śaknomyevātrāhaṁ na tu tatraitajjānāmi na tu tadityādi tadanusāreṇa ca divārātramaprayatnena svasvabhāvaṁ nikhilamanubhavitumanarthakāsamarthatvametadvidyate||73||
Amíg (yāvat) valaki limitációban (saṅkoce pārimitye) él (svayam vartate adhitiṣṭhati), saját Erői súlyosan korlátoltak (tāvat ati-saṅkucita-śaktiḥ atīva-saṅkṣipta-śaktiḥ saḥ), ami jelzi (arthāt tad-yathā… vidyate asti) a tehetetlenség állapotát (asamarthatvam asāmarthyam), a Reá való szüntelen fókuszálás tekintetében, —azaz a Rajta (tasmin) –Paramaśiva-n (parama-śive)– való szüntelen koncentráció tekintetében (satata-avadhānam dāne nitya-ekāgratā-apekṣayā)—. Ahogy (yathā) mondtam (uktam mayā) az előző aforizmában (pūrva-sūtre), a kötelékben (bandhe), az öt Erő (pañca-śaktayaḥ), nevezett (abhihita) Tudatosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Aktivitás (Erői) (cit-ānanda-icchā-jñāna-kriyā) súlyosan (bhṛśam) korlátoltak (saṅkucitāḥ); például (tathāhi), ‘Én nem tudom (na śaknomi… śaknomi eva) megtenni (kartum) azt (tad), csak (api tu-kevalam) ezt (etad)‘, ‘Én (aham) itt (atra) (vagyok), de nem (na tu) ott (tatra)‘, ‘Én tudom (jānāmi) ezt (etad), de nem (na tu) azt (tad)‘ és így tovább (iti-ādi); és (ca) ennek eredményeképpen (tad-anusāreṇa), jelen van (vidyate) ez (etad) az abszurd (anarthaka) tehetetlensége (asamarthatva) az egyén esszenciális természete (sva-sva-bhāvam) teljes tapasztalatának (nikhilam anubhavitum), éjjel és nappal (divārātram), bármiféle különösebb erőfeszítés nélkül (aprayatnena)||73||
Amíg valaki limitációban él, saját Erői súlyosan korlátoltak, ami jelzi a tehetetlenség állapotát, a Reá való szüntelen fókuszálás tekintetében, —azaz a Rajta –Paramaśiva-n– való szüntelen koncentráció tekintetében—. Ahogy mondtam az előző aforizmában, a kötelékben, az öt Erő, nevezett Tudatosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Aktivitás (Erői) súlyosan korlátoltak; például, ‘Én nem tudom megtenni azt, csak ezt’, ‘Én itt (vagyok), de nem ott’, ‘Én tudom ezt, de nem azt’ és így tovább; és ennek eredményeképpen, jelen van ez az abszurd tehetetlensége az egyén esszenciális természete teljes tapasztalatának, éjjel és nappal, bármiféle különösebb erőfeszítés nélkül.
सद्यः कृतो मुक्तिप्रसरोऽतिसङ्कोचात्तु तं स्वयं चिरस्थिततयानुभवति॥७४॥
Sadyaḥ kṛto muktiprasaro’tisaṅkocāttu taṁ svayaṁ cirasthitatayānubhavati||74||
A Felszabadulás (mukti) folyamata (prasaraḥ) egyetlen pillanat alatt (sadyas) történik (kṛtaḥ), ám (tu) a súlyos limitáció miatt (ati-saṅkocāt), az egyén azt (tam) úgy érzékeli (svayam… anubhavati), mint ami hosszú ideig tart (cira-sthitatayā).
A Felszabadulás folyamata egyetlen pillanat alatt történik, ám a súlyos limitáció miatt, az egyén azt úgy érzékeli, mint ami hosszú ideig tart.
सद्यः सपदि कृतोऽनुष्ठितो मुक्तिप्रसरो मोक्षप्रगमोऽतिसङ्कोचादतीवपारिमित्यात्तु तं स्वयं चिरस्थिततया चिरस्थायिनमिवानुभवत्युपलभते। परमशिवस्य कालहीनत्वाच्छिष्यस्य बन्धान्मोक्षप्रसरो झटिति घटते प्राङ्मुक्तेः परन्तु छात्रस्य कालदेवीवशत्वात्स प्रायेण बहुसंवत्सरं तत्प्रसरं मन्यत एव॥७४॥
Sadyaḥ sapadi kṛto’nuṣṭhito muktiprasaro mokṣapragamo’tisaṅkocādatīvapārimityāttu taṁ svayaṁ cirasthitatayā cirasthāyinamivānubhavatyupalabhate| Paramaśivasya kālahīnatvācchiṣyasya bandhānmokṣaprasaro jhaṭiti ghaṭate prāṅmukteḥ parantu chātrasya kāladevīvaśatvātsa prāyeṇa bahusaṁvatsaraṁ tatprasaraṁ manyata eva||74||
A Felszabadulás/Megszabadulás (mukti… mokṣa) folyamata (prasaraḥ… pragamaḥ) egyetlen pillanat alatt (sadyas sapadi) történik (kṛtaḥ anuṣṭhitaḥ), ám (tu) a súlyos limitáció miatt (ati-saṅkocāt atīva-pārimityāt), azt (tam) az egyén úgy érzékeli (svayam… anubhavati upalabhate), mint ami hosszú ideig tart (cira-sthitatayā cira-sthāyinam iva). Mivel Paramaśiva számára nincs idő (parama-śivasya kāla-hīnatvāt), a kötelékből való (bandhāt) Felszabadulás (mokṣa) folyamata (prasaraḥ), a tanítvány esetében (bandhāt) azonnal (jhaṭiti) megtörténik (ghaṭate); mindazonáltal (parantu) a Felszabadulás (mukteḥ) előtt (prāk), amikor a tanítvány az Idő úrnőjének hatása alatt áll (chātrasya kāla-devī-vaśatvāt), ő (saḥ) általában (prāyeṇa) úgy érzékeli (manyate eva) a folyamatot (tad-prasaram), mint ami évekig tart (bahu-saṁvatsaram)||74||
A Felszabadulás/Megszabadulás folyamata egyetlen pillanat alatt történik, ám a súlyos limitáció miatt, azt az egyén úgy érzékeli, mint ami hosszú ideig tart. Mivel Paramaśiva számára nincs idő, a kötelékből való Felszabadulás folyamata, a tanítvány esetében azonnal megtörténik; mindazonáltal a Felszabadulás előtt, amikor a tanítvány az Idő úrnőjének hatása alatt áll, ő általában úgy érzékeli a folyamatot, mint ami évekig tart.
यदा स्वयमन्ततो मुक्तो भवति तदा स कदाचित्केनचिदनुपहततया स्वात्मानमनुभवति यन्निरर्गलचमत्कारमुत्पादयति॥७५॥
Yadā svayamantato mukto bhavati tadā sa kadācitkenacidanupahatatayā svātmānamanubhavati yannirargalacamatkāramutpādayati||75||
Amikor (yadā) valaki (svayam) végül (antatas) felszabadul (bhavati-muktaḥ), azt (tadā saḥ) tapasztalja (anubhavati), hogy saját Énje –Paramaśiva– (sva-ātmānam) sohasem érintett semmi által (kadācid kenacid anupahatatayā), ami (yad) hatalmas ámulatot (nirargala-camatkāram) generál (utpādayati).
Amikor valaki végül felszabadul, azt tapasztalja, hogy saját Énje (Paramaśiva) sohasem érintett semmi által , ami hatalmas ámulatot generál.
यदा स्वयमन्ततः शेषे मुक्तो मोचितो भवति तदा स कदाचित्केनचिदनुपहततयानुपसृष्टतया स्वात्मानमनुभवति यन्निरर्गलचमत्कारमनिवार्यविस्मयमुत्पादयति सम्भावयति। मुक्तेः पूर्वं मम जीविते स्वकर्मपरकर्मरोगदुर्दिनासक्त्याद्यानेकवस्तुभिरुपहतोऽस्मीति शिष्यस्य निश्चयो यतस्तस्मिन् सङ्कोचाद्वास्तवाहन्ताया अहङ्कारदेहादिसङ्घेन सङ्गमोऽस्ति यदा तु तेन मुक्तिः प्राप्ता तर्हि यन्न कदाचन केनचित्स्पृष्टा वास्तवाहन्ता परमशिवरूपा शिष्यो निखिलमनुभवति यथोक्तं च मया सूत्रे व्यक्तीकरणमीदृशं तस्मिनानन्दोत्तमशालिनिरर्गलचमत्कारं सम्भावयति॥७५॥
Yadā svayamantataḥ śeṣe mukto mocito bhavati tadā sa kadācitkenacidanupahatatayānupasṛṣṭatayā svātmānamanubhavati yannirargalacamatkāramanivāryavismayamutpādayati sambhāvayati| Mukteḥ pūrvaṁ mama jīvite svakarmaparakarmarogadurdināsaktyādyānekavastubhirupahato’smīti śiṣyasya niścayo yatastasmin saṅkocādvāstavāhantāyā ahaṅkāradehādisaṅghena saṅgamo’sti yadā tu tena muktiḥ prāptā tarhi yanna kadācana kenacitspṛṣṭā vāstavāhantā paramaśivarūpā śiṣyo nikhilamanubhavati yathoktaṁ ca mayā sūtre vyaktīkaraṇamīdṛśaṁ tasminānandottamaśālinirargalacamatkāraṁ sambhāvayati||75||
Amikor (yadā) valaki (svayam…) végül (antatas śeṣe) felszabadul (muktaḥ mocitaḥ-bhavati), ő (tadā saḥ) azt tapasztalja (anubhavati), hogy saját Énje –Paramaśiva– (sva-ātmānam) sohasem érintett semmi által (kadācid kenacid anupahatatayā anupasṛṣṭatayā), ami (yad) hatalmas/túlcsorduló ámulatot (nirargala-camatkāram anivārya-vismayam) generál/hoz létre (utpādayati sambhāvayati). A Felszabadulás (mukteḥ) előtt (pūrvam), a tanítvány meggyőződése (iti śiṣyasya niścayaḥ), hogy ‘Életem során (mama jīvite) sok dolog (aneka-vastubhiḥ) befolyásolt (upahataḥ) engem (asmi) (,mint) saját tetteim (sva-karma), mások tettei (para-karma), betegségek (roga), rossz idő (durdina), ragaszkodás (āsakti) és így tovább (ādya)‘, lévén (yatas) benne (tasmin), a limitáció miatt (saṅkocāt), a valódi Én (vāstava-ahantāyāḥ) azonosítása (saṅgamaḥ) az egó (ahaṅkāra), test (deha) stb. (ādi) csoportjával (saṅghena) történt meg (asti); de (tu) amikor (yadā) eléri a Felszabadulást (tena muktiḥ prāptā), akkor (tarhi) a tanítvány (śiṣyaḥ) maradéktalanul (nikhilam) megtapasztalja (anubhavati), hogy (yad) a valódi Én (vāstava-ahantā), minek természete Paramaśiva (parama-śiva-rūpā), sohasem érintett (na kadācana… spṛṣṭā) semmi által (kenacid); és (ca) ahogy mondtam (yathā uktam… mayā) az aforizmában (sūtre), egy ilyen (īdṛśam) feltárulás (vyaktīkaraṇam), benne (tasmin) túlcsorduló ámulatot (nirargala-camatkāram) hoz létre (sambhāvayati), mely tele van (śāli) a legmagasabb Gyönyörrel (ānanda-uttama)||75||
Amikor valaki végül felszabadul, ő azt tapasztalja, hogy saját Énje –Paramaśiva– sohasem érintett semmi által, ami hatalmas/túlcsorduló ámulatot generál/hoz létre. A Felszabadulás előtt, a tanítvány meggyőződése, hogy ‘Életem során sok dolog befolyásolt engem (,mint) saját tetteim, mások tettei, betegségek, rossz idő, ragaszkodás és így tovább’, lévén benne, a limitáció miatt, a valódi Én azonosítása az egó, test stb. csoportjával történt meg; de amikor eléri a Felszabadulást, akkor a tanítvány maradéktalanul megtapasztalja, hogy a valódi Én, minek természete Paramaśiva, sohasem érintett semmi által; és ahogy mondtam az aforizmában, egy ilyen feltárulás, benne túlcsorduló ámulatot hoz létre, mely tele van a legmagasabb Gyönyörrel.
यदा स्वयमन्ततो मुक्तो भवति तदा स नित्यमुक्ततयात्मानमनुभवति॥७६॥
Yadā svayamantato mukto bhavati tadā sa nityamuktatayātmānamanubhavati||76||
Amikor (yadā) valaki (svayam) végül (antatas) felszabadul (bhavati-muktaḥ), azt (tadā saḥ) tapasztalja (anubhavati), hogy mindig is felszabadult volt (nitya-muktitayā ātmānam).
Amikor valaki végül felszabadul, azt tapasztalja, hogy mindig is felszabadult volt.
यदा स्वयमन्ततो शेषे मुक्तो मोचितो भवति तदा स नित्यमुक्ततया सततविमोचिततयात्मानमनुभवत्युपलभते। यदा च शिष्ये मुक्तिरुद्भिद्यते तस्य वास्तवाहन्तायाः स्वस्वरूपस्याहङ्कारदेहादिसङ्घेन सङ्गमत्यागतस्तदा सोऽनवरतमुक्ततयात्मानं गृह्णात्यर्थात्परमशिवः सततमस्मीति तदनुभव एव तदेकपरमशिवः प्राग्मुक्तेः परमशिवान्तरं च मुक्तेः परं न विद्येतेऽपि तु य आत्मानं गूहति च प्रकाशयति चैकपरमशिवः केवलमस्ति॥७६॥
Yadā svayamantato śeṣe mukto mocito bhavati tadā sa nityamuktatayā satatavimocitatayātmānamanubhavatyupalabhate| Yadā ca śiṣye muktirudbhidyate tasya vāstavāhantāyāḥ svasvarūpasyāhaṅkāradehādisaṅghena saṅgamatyāgatastadā so’navaratamuktatayātmānaṁ gṛhṇātyarthātparamaśivaḥ satatamasmīti tadanubhava eva tadekaparamaśivaḥ prāgmukteḥ paramaśivāntaraṁ ca mukteḥ paraṁ na vidyete’pi tu ya ātmānaṁ gūhati ca prakāśayati caikaparamaśivaḥ kevalamasti||76||
Amikor (yadā) valaki (svayam…) végül (antatas śeṣe) felszabadul (muktaḥ mocitaḥ-bhavati), ő (tadā saḥ) azt tapasztalja vagy érzékeli (anubhavati upalabhate), hogy mindig/folyamatosan felszabadult volt (nitya-muktatayā satata-vimocitatayā ātmānam). És (ca) amikor (yadā) a Felszabadulás (muktiḥ) elérkezik (udbhidyate) a tanítványban (śiṣye), mert abbahagyja azonosítását (tasya… saṅgama-tyāgataḥ) a valódi Én-jének (vāstava-ahantāyāḥ) —saját esszenciális természetének (sva-sva-rūpasya)— az egó (ahaṅkāra), test (deha) stb. (ādi) csoportjával (saṅghena), majd (tadā) ő (saḥ) realizálja (gṛhṇāti), hogy ő folyamatosan felszabadult volt (anavarata-muktatayā ātmānam); úgymond (arthāt), megtapasztalja bizonyossággal (tad-anubhavaḥ eva): ‘Én (asmi) szüntelen (satatam) Paramaśiva vagyok (parama-śivaḥ… iti)‘; ezért (tad) nincs (na vidyete) egy Paramaśiva (eka-parama-śivaḥ) a Felszabadulás (mukteḥ) előtt (prāk) és (ca) egy másik Paramaśiva (parama-śiva-antaram) a Felszabadulás (mukteḥ) után (param), hanem (api tu… asti) csupán (kevalam) Paramaśiva van (eka-parama-śivaḥ), aki (yaḥ) elrejti (gūhati) Magát (ātmānam) és (ca… ca) feltárja (prakāśayati) Magát (ātmānam)||76||
Amikor valaki végül felszabadul, ő azt tapasztalja vagy érzékeli, hogy mindig/folyamatosan felszabadult volt. És amikor a Felszabadulás elérkezik a tanítványban, mert abbahagyja azonosítását a valódi Én-jének —saját esszenciális természetének— az egó, test stb. csoportjával, majd ő realizálja, hogy ő folyamatosan felszabadult volt; úgymond, megtapasztalja bizonyossággal: ‘Én szüntelen Paramaśiva vagyok’; ezért nincs egy Paramaśiva a Felszabadulás előtt és egy másik Paramaśiva a Felszabadulás után, hanem csupán Paramaśiva van, aki elrejti Magát és feltárja Magát.
मुक्त्यां तद्विभवस्य विपुलानुभवस्य हेतोः स्वयं स्वस्थूलशरीरात्परिहातुं शक्नुयात्॥७७॥
Muktyāṁ tadvibhavasya vipulānubhavasya hetoḥ svayaṁ svasthūlaśarīrātparihātuṁ śaknuyāt||77||
A Felszabadulás közben (muktyām) az egyén képes (svayam… śaknuyāt) elveszíteni (parihātum) fizikai testét (sva-sthūla-śarīrāt), az Ő Ragyogása (tad-vibhavasya) Tapasztalatának hordereje (vipula-anubhavasya) miatt (hetoḥ).
A Felszabadulás közben az egyén képes elveszíteni fizikai testét, az Ő Ragyogása Tapasztalatának hordereje miatt.
मुक्त्यां मोक्षे तद्विभवस्य परमशिवमहिमनो विपुलानुभवस्य विशालानुभूत्या हेतोः स्वयं स्वस्थूलशरीरात्परिहातुं स्वदेहेन वियोक्तुं शक्नुयात्। यत्कदाचित्केनचिदनुपहतः स्वात्मा भवतीति ज्ञानाच्चमत्कार इयांस्तीव्रो यन्मुक्तिप्रसरे शिष्यः स्वदेहनाशसंशय आत्मानं पातयति तस्मिन्स पुनर्मनस्तावन्न धत्ते तदनुभूतामितानन्दसततौघात्॥७७॥
Muktyāṁ mokṣe tadvibhavasya paramaśivamahimano vipulānubhavasya viśālānubhūtyā hetoḥ svayaṁ svasthūlaśarīrātparihātuṁ svadehena viyoktuṁ śaknuyāt| Yatkadācitkenacidanupahataḥ svātmā bhavatīti jñānāccamatkāra iyāṁstīvro yanmuktiprasare śiṣyaḥ svadehanāśasaṁśaya ātmānaṁ pātayati tasminsa punarmanastāvanna dhatte tadanubhūtāmitānandasatataughāt||77||
A Felszabadulás vagy Megszabadulás közben (muktyām mokṣe) az egyén képes (svayam… śaknuyāt) elveszíteni (parihātum… viyoktum) fizikai testét (sva… sva- sthūla-śarīrāt… dehena), az Ő Ragyogása (tad-vibhavasya) Tapasztalatának hordereje (vipula-anubhavasya viśāla-anubhūtyāḥ) miatt (hetoḥ), azaz Paramaśiva Hatalmasságának (masszív Tapasztalata miatt) (parama-śiva-mahimanaḥ). Az egyén saját Énje (yad-sva-ātmā) felfedezésének (jñānāt) ámulata (camatkāraḥ) soha sem érintett semmi által (kadācid kenacid anupahataḥ… bhavati iti), annyira intenzív (iyān tīvraḥ), hogy (yad) a Felszabadulás közben (mukti-prasare) a tanítvány (számára) (śiṣyaḥ) fennáll a lehetősége annak (saṁśaye ātmānam pātayati), hogy elveszíti (nāśa) fizikai testét (sva-deha); bár (punar), ő (saḥ) valójában (tāvat) nem aggódik (manas… na dhatte) ezért (tasmin), a mérhetetlenül (amita) és szakadatlan folyó (satata-oghāt) Gyönyör miatt (ānanda), amit tapasztal (tad-anubhūta)||77||
A Felszabadulás vagy Megszabadulás közben az egyén képes elveszíteni fizikai testét, az Ő Ragyogása Tapasztalatának hordereje miatt, azaz Paramaśiva Hatalmasságának (masszív Tapasztalata miatt). Az egyén saját Énje felfedezésének ámulata soha sem érintett semmi által, annyira intenzív, hogy a Felszabadulás közben a tanítvány (számára) fennáll a lehetősége annak, hogy elveszíti fizikai testét; bár, ő valójában nem aggódik ezért, a mérhetetlenül és szakadatlan folyó Gyönyör miatt, amit tapasztal.
यदि शरीरमतिजीवेत्तर्हि स स्वयं जीवन्मुक्त इत्युदाह्रियेत॥७८॥
Yadi śarīramatijīvettarhi sa svayaṁ jīvanmukta ityudāhriyeta||78||
Ha (yadi) a test (śarīraḥ) túléli (atijīvet), az egyén (tarhi saḥ svayam) úgy nevezett (udāhriyeta), mint aki életében felszabadult vagy Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ iti).
Ha a test túléli, az egyén úgy nevezett, mint aki életében felszabadult vagy Jīvanmukta.
यदि शरीरं देहोऽतिजीवेन्न म्रियेत तर्हि स स्वयं जीवन्मुक्त इत्युदाह्रियेत स्मर्येत। यदि शिष्यस्य स्थूलशरीरमतिजीवेदप्रतिहतस्वातन्त्र्यानुभवात्पश्चात्तर्हि स जीवन्मुक्तो देहस्थो मुक्तेरपि परं वेत्युच्येतैतच्च नित्यं सर्वलोकानां शिवाय नात्र सन्देहः परमशिवपूर्णैकत्वप्राप्त्यर्थे तु महायोगिनावशिष्टप्रारब्धकर्मव्ययः प्रतीक्षितव्यो रहस्योपदेशोऽयं मया वक्ष्यमाणः॥७८॥
Yadi śarīraṁ deho’tijīvenna mriyeta tarhi sa svayaṁ jīvanmukta ityudāhriyeta smaryeta| Yadi śiṣyasya sthūlaśarīramatijīvedapratihatasvātantryānubhavātpaścāttarhi sa jīvanmukto dehastho mukterapi paraṁ vetyucyetaitacca nityaṁ sarvalokānāṁ śivāya nātra sandehaḥ paramaśivapūrṇaikatvaprāptyarthe tu mahāyogināvaśiṣṭaprārabdhakarmavyayaḥ pratīkṣitavyo rahasyopadeśo’yaṁ mayā vakṣyamāṇaḥ||78||
Ha (yadi) a test (śarīram dehaḥ) túléli (atijīvet), azaz (ha) nem hal meg (na mriyeta), az egyén (tarhi saḥ svayam) úgymond/úgy nevezett (udāhriyeta smaryeta), mint aki életében felszabadult vagy Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ iti). Ha (yadi) a fizikai teste (sthūla-śarīram) a tanítványnak (śiṣyasya) túléli (atijīvet) az ellenálhatatlan (apratihata) tapasztalatát (paścāt-anubhavāt) a Szabadságnak (svātantrya), akkor (tarhi) ő (saḥ) úgymond (ucyeta) egy Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ) vagy (vā) az, aki megtartja testét (deha-sthaḥ) a Felszabadulás (mukteḥ… iti) után (param) is (api); és (ca) ez (etad) mindig, minden ember (sarva-lokānām) javáért van (śivāya), nincs kétség (na… sandehaḥ) efelől (atra); de (tu), hogy eléressen (prāpti-arthe) a teljes (pūrṇa) egység (ekatva) Paramaśiva-val (parama-śiva), a Nagy Yogī-nak várnia kell, hogy a fennmaradó prārabdhakarma kimerüljön (mahā-yoginā avaśiṣṭa-prārabdha-karma-vyayaḥ pratīkṣitavyaḥ); erről (ayam) a titkos (rahasya) tanításról (upadeśaḥ) még később beszélni fogok (mayā vakṣyamāṇaḥ)||78||
Ha a test túléli, azaz (ha) nem hal meg, az egyén úgymond/úgy nevezett, mint aki életében felszabadult vagy Jīvanmukta. Ha a fizikai teste a tanítványnak túléli az ellenálhatatlan tapasztalatát a Szabadságnak, akkor ő úgymond egy Jīvanmukta vagy az, aki megtartja testét a Felszabadulás után is; és ez mindig, minden ember javáért van, nincs kétség efelől; de, hogy eléressen a teljes egység Paramaśiva-val, a Nagy Yogī-nak várnia kell, hogy a fennmaradó prārabdhakarma kimerüljön; erről a titkos tanításról még később beszélni fogok.
यदि शरीरं म्रियेत तर्हि स स्वयं विदेहमुक्त इत्याख्यायेत॥७९॥
Yadi śarīraṁ mriyeta tarhi sa svayaṁ videhamukta ityākhyāyeta||79||
Ha (yadi) a test (śarīraḥ) meghal (mriyeta), az egyén (tarhi saḥ svayam) úgy nevezett (ākhyāyeta), mint Videhamukta vagy felszabadult, a test elhagyása után –azaz a test halála után– (videha-muktaḥ iti).
Ha a test meghal, az egyén úgy nevezett, mint Videhamukta vagy felszabadult, a test elhagyása után (azaz a test halála után).
यदि शरीरं देहो म्रियेत नातिजीवेत्तर्हि स स्वयं विदेहमुक्त इत्याख्यायेताभिधीयेत। यदानवग्रहस्वाच्छन्द्यसम्पत्तिरूपेण शक्तिपाततीव्रतात्यन्ता जायते तदा स्थूलशरीरं बलेन म्रियते महायोगी च विदेहमुक्तो भवति ततश्च स स्वच्छन्दचिद्घनमयोऽत्र स्थितः॥७९॥
Yadi śarīraṁ deho mriyeta nātijīvettarhi sa svayaṁ videhamukta ityākhyāyetābhidhīyeta| Yadānavagrahasvācchandyasampattirūpeṇa śaktipātatīvratātyantā jāyate tadā sthūlaśarīraṁ balena mriyate mahāyogī ca videhamukto bhavati tataśca sa svacchandacidghanamayo’tra sthitaḥ||79||
Ha (yadi) a test (śarīram dehaḥ) meghal (mriyeta), azaz (ha) nem éli túl (na atijīvet), akkor az egyén (tarhi saḥ svayam) úgy nevezett/hívott (ākhyāyeta abhidhīyeta), mint Videhamukta vagy a teste elhagyása után –a test halála után– felszabadult (videha-muktaḥ iti). Amikor (yadā) az Erő (śakti) alászállásának (pāta) intenzitása (tīvratā), az ellenálhatatlan (anavagraha) Szabadság (svācchandya) elérésének (sampatti) formájában (rūpeṇa), rendkívül erősen (atyantā) jelenik meg (jāyate), akkor (tadā) a fizikai test (sthūla-śarīram) az erő hatására (balena) meghal (mriyate), és (ca) a Nagy Yogī (mahā-yogī) Videhamukta-vá (videha-muktaḥ) válik (bhavati); ezután (tatas ca), ő (saḥ) megmarad (sthitaḥ) itt (atra), mint a Szabad Tudatosság összetett egysége (svacchanda-cit-ghana-mayaḥ)||79||
Ha a test meghal, azaz (ha) nem éli túl, akkor az egyén úgy nevezett/hívott, mint Videhamukta vagy a teste elhagyása után –a test halála után– felszabadult. Amikor az Erő alászállásának intenzitása, az ellenálhatatlan Szabadság elérésének formájában, rendkívül erősen jelenik meg, akkor a fizikai test az erő hatására meghal, és a Nagy Yogī Videhamukta-vá válik; ezután, ő megmarad itt, mint a Szabad Tudatosság összetett egysége.
धृतशरीरस्य विमुक्तजनस्य च त्यक्तशरीरस्य मोक्षितजनस्य चायं विशेषो मुक्तिं लभमानं तज्जनं निरीक्षमाणैः केवलमुपलभ्यते॥८०॥
Dhṛtaśarīrasya vimuktajanasya ca tyaktaśarīrasya mokṣitajanasya cāyaṁ viśeṣo muktiṁ labhamānaṁ tajjanaṁ nirīkṣamāṇaiḥ kevalamupalabhyate||80||
Ez (ayam) a különbség (viśeṣaḥ) egy testét megtartó (dhṛta-śarīrasya) felszabadult személy (vimukta-janasya) és (ca… ca) egy testét elhagyó (tyakta-śarīrasya) felszabadult személy (mokṣita-janasya) között, kizárólag a felszabadultat (tad-janam), a felszabadulása (muktim) közben (labhamānam) néző személyek (nirīkṣamāṇaiḥ) számára látható (kevalam upalabhyate).
Ez a különbség egy testét megtartó felszabadult személy és egy testét elhagyó felszabadult személy között, kizárólag a felszabadultat, a felszabadulása közben néző személyek számára látható.
धृतशरीरस्य धृतदेहस्य विमुक्तजनस्य च त्यक्तशरीरस्य हातदेहस्य मोक्षितजनस्य चायं विशेषो भेदो मुक्तिं मोक्षं लभमानं प्राप्न्वन्तं तज्जनं निरीक्षमाणैः प्रेक्षकैः केवलमुपलभ्यते ज्ञायते। महायोगिनि मोक्षमाप्न्वति जीवन्मुक्तस्य च विदेहमुक्तस्य च विशेषो प्रेक्षकापेक्षया प्रास्ताविकमात्रो न तु महायोग्यपेक्षया तस्य महाप्रतापपरमशिवपूर्णसमावेशत्वात्॥८०॥
Dhṛtaśarīrasya dhṛtadehasya vimuktajanasya ca tyaktaśarīrasya hātadehasya mokṣitajanasya cāyaṁ viśeṣo bhedo muktiṁ mokṣaṁ labhamānaṁ prāpnvantaṁ tajjanaṁ nirīkṣamāṇaiḥ prekṣakaiḥ kevalamupalabhyate jñāyate| Mahāyogini mokṣamāpnvati jīvanmuktasya ca videhamuktasya ca viśeṣo prekṣakāpekṣayā prāstāvikamātro na tu mahāyogyapekṣayā tasya mahāpratāpaparamaśivapūrṇasamāveśatvāt||80||
Ez (ayam) a különbség vagy differencia (viśeṣaḥ bhedaḥ) egy testét megtartó (dhṛta-śarīrasya dhṛta-dehasya) felszabadult személy (vimukta-janasya) és (ca… ca) egy testét elhagyó/eldobó (tyakta-śarīrasya hāta-dehasya) —szó szerint felszabadult személy— (mokṣita-janasya) között, kizárólag e személyt (tad-janam), a Felszabadulás/Megszabadulás (muktim mokṣam) elérése/megszerzése közben (labhamānam prāpnvantam) néző személyek számára (nirīkṣamāṇaiḥ prekṣakaiḥ) látható (kevalam upalabhyate jñāyate). Amikor a Nagy Yogī eléri a Megszabadulást (mahā-yogini mokṣam āpnvati), a Jīvanmukta (jīvat-muktasya) és a Videhamukta (videhamuktasya) közti különbség (viśeṣaḥ) az azt szemlélők (prekṣaka) számára (apekṣayā) releváns csupán (prāstāvika-mātraḥ), de nem (na tu) a Nagy Yogī számára (apekṣayā), a Ragyogó (mahāpratāpa) Paramaśiva-ban való (parama-śiva) tökéletes feloldódás miatt (tasya… pūrṇa-samāveśatvāt)||80||
Ez a különbség vagy differencia egy testét megtartó felszabadult személy és egy testét elhagyó/eldobó —szó szerint felszabadult személy— között, kizárólag e személyt, a Felszabadulás/Megszabadulás elérése/megszerzése közben néző személyek számára látható. Amikor a Nagy Yogī eléri a Megszabadulást, a Jīvanmukta és a Videhamukta közti különbség az azt szemlélők számára releváns csupán, de nem a Nagy Yogī számára, a Ragyogó Paramaśiva-ban való tökéletes feloldódás miatt.
मुक्तेः पश्चाद्यद्यदीदृङ्निर्मुक्तजन इच्छति तत्तत्स कर्तुं कल्पः॥८१॥
Mukteḥ paścādyadyadīdṛṅnirmuktajana icchati tattatsa kartuṁ kalpaḥ||81||
A Felszabadulás (mukteḥ) után (paścāt), egy ilyen szabad személy (īdṛk-nirmukta-janaḥ) azt tehet (kalpaḥ-kartum), amit akar (yad yad… icchati… tad tad saḥ).
A Felszabadulás után, egy ilyen szabad személy azt tehet, amit akar.
मुक्तेर्मोक्षात्पश्चाद्यद्यदीदृङ्निर्मुक्तजनस्तथाविधाबद्धजन इच्छति वाञ्छति तत्तत्स कर्तुं कल्पः क्षमः। तस्मिन् शिष्यत्वे सति धर्माधर्मौ प्रास्ताविकावधुना तु यत्सर्वशक्तियुतः सर्वव्यापकः परमशिव एवाहमित्युपलब्धेः पश्चाद्विधानानीदृशानि निष्प्रयोजनानि सङ्क्षेपतो यद्यन्महायोगीच्छति तत्तत्स करणाय समर्थो यतो विश्वं स्वक्रीडाप्रदेशः खलु भूतम्॥८१॥
Muktermokṣātpaścādyadyadīdṛṅnirmuktajanastathāvidhābaddhajana icchati vāñchati tattatsa kartuṁ kalpaḥ kṣamaḥ| Tasmin śiṣyatve sati dharmādharmau prāstāvikāvadhunā tu yatsarvaśaktiyutaḥ sarvavyāpakaḥ paramaśiva evāhamityupalabdheḥ paścādvidhānānīdṛśāni niṣprayojanāni saṅkṣepato yadyanmahāyogīcchati tattatsa karaṇāya samartho yato viśvaṁ svakrīḍāpradeśaḥ khalu bhūtam||81||
A Felszabadulás vagy Megszabadulás (mukteḥ mokṣāt) után (paścāt), egy ilyen szabad/kötetlen személy (īdṛk-nirmukta-janaḥ tathāvidha-abaddha-janaḥ) azt tehet (kalpaḥ kṣamaḥ-kartum), amit akar (yad yad… icchati vāñchati… tad tad saḥ). Amikor tanítvány volt (tasmin śiṣyatve sati), a jó és rossz –szabad és tilos– tettek (dharma-adharmau) relevánsak voltak (prāstāvikau), de (tu) most (adhunā), annak realizálása (upalabdheḥ) után (paścāt), hogy (yad) ‘Én (vagyok) (aham) a mindent átható (sarva-vyāpakaḥ) Paramaśiva Maga (parama-śivaḥ eva), felruházva (yutaḥ) minden (sarva) Erővel (śakti… iti)‘, az ilyen (īdṛśāni) regulák (vidhānāni) lényegtelenek (niṣprayojanāni); összességében (saṅkṣepatas) a Nagy Yogī (mahā-yogī) azt tehet (samarthaḥ-karaṇāya), amit csak akar (yad yad… icchati… tad tad saḥ), lévén (yatas) az univerzum (viśvam) az ő saját játszóterévé (sva-krīḍā-pradeśaḥ) vált (khalu bhūtam)||81||
A Felszabadulás vagy Megszabadulás után, egy ilyen szabad/kötetlen személy azt tehet, amit akar. Amikor tanítvány volt, a jó és rossz –szabad és tilos– tettek relevánsak voltak, de most, annak realizálása után, hogy ‘Én (vagyok) a mindent átható Paramaśiva Maga, felruházva minden Erővel’, az ilyen regulák lényegtelenek; összességében a Nagy Yogī azt tehet, amit csak akar, lévén az univerzum az ő saját játszóterévé vált.
प्रारब्धकर्म विहाय विमुक्तजनोऽनन्यकर्मः॥८२॥
Prārabdhakarma vihāya vimuktajano’nanyakarmaḥ||82||
A prārabdhakarma –olyan karma, mely már megkezdte gyümölcsének növesztését– kivételével (prārabdha-karma vihāya), a felszabadultnak (vimukta-janaḥ) nincs karma-ja (an-anya-karmaḥ).
A prārabdhakarma (olyan karma, mely már megkezdte gyümölcsének növesztését) kivételével, a felszabadultnak nincs karma-ja.
प्रारब्धकर्म विहाय त्यक्त्वा विमुक्तजनो मोक्षितजनोऽनन्यकर्मोऽर्थात्तस्य न किञ्चित्कर्मान्तरं विद्यते। यथा मया निर्दिष्टः पुराष्टसप्ततसूत्रव्याख्यायां जीवन्मुक्तस्य प्रारब्धकर्ममात्रमस्ति समासेन तेन प्रारब्धकर्मणः शुभाशुभफलान्यनुभवितव्यानि महायोगिनस्तु स्वकर्मभ्यो नवकर्माभावो तदनुरोधाच्च नवशुभाशुभफलानुपस्थितिः स्वातन्त्र्यशक्तिसम्पत्तित्वादन्ते च वर्तमानेऽस्य जीवन्मुक्तस्य प्रारब्धकर्मव्यये देहपातात्परमशिवविलीनः स भवति॥८२॥
Prārabdhakarma vihāya tyaktvā vimuktajano mokṣitajano’nanyakarmo’rthāttasya na kiñcitkarmāntaraṁ vidyate| Yathā mayā nirdiṣṭaḥ purāṣṭasaptatasūtravyākhyāyāṁ jīvanmuktasya prārabdhakarmamātramasti samāsena tena prārabdhakarmaṇaḥ śubhāśubhaphalānyanubhavitavyāni mahāyoginastu svakarmabhyo navakarmābhāvo tadanurodhācca navaśubhāśubhaphalānupasthitiḥ svātantryaśaktisampattitvādante ca vartamāne’sya jīvanmuktasya prārabdhakarmavyaye dehapātātparamaśivavilīnaḥ sa bhavati||82||
A prārabdhakarma –olyan karma, mely már megkezdte gyümölcsének növesztését– kivételével (prārabdha-karma vihāya tyaktvā), a felszabadult személynek (vimukta-janaḥ mokṣita-janaḥ) nincs karma-ja (an-anya-karmaḥ), azaz (arthāt) nincs birtokában semmiféle más karma-nak (tasya na kiñcid karma-antaram vidyate). Ahogy (yathā) említettem (mayā nirdiṣṭaḥ) korábban (purā), a 78. aforizma (aṣṭasaptata-sūtra) kommentárjában (vyākhyāyām), a Jīvanmukta-nak csupán prārabdhakarma-ja van (jīvat-muktasya prārabdha-karma-mātram asti); összességében (samāsena), meg kell tapasztalnia a gyümölcseit a jó és rossz prārabhdakarma-nak (tena prārabdha-karmaṇaḥ śubha-aśubha-phalāni anubhavitavyāni), de (tu) a Nagy Yogī esetében (mahā-yoginaḥ) nincs jelen (abhāvaḥ) új (nava) karma (karma), mely tettekből származik (sva-karmabhyaḥ), és (ca) következésképpen (tad-anurodhāt), nincs jelen (anupasthiti) új (nava) jó és rossz (śubha-aśubha) gyümölcs sem (phala), a Szabadság (svātantrya) Erejének (śakti) elérése miatt (sampattitvāt); és (ca) végül (ante), amikor a prārabdhakarma-ja a Jīvanmukta-nak kimerül (vartamāne asya jīvat-muktasya prārabdha-karma-vyaye), a test (deha) elhullása után (pātāt), ő (saḥ) maradéktalanul elmerül (vilīnaḥ… bhavati) Paramaśiva-ban (parama-śiva)||82||
A prārabdhakarma –olyan karma, mely már megkezdte gyümölcsének növesztését– kivételével, a felszabadult személynek nincs karma-ja, azaz nincs birtokában semmiféle más karma-nak. Ahogy említettem korábban, a 78. aforizma kommentárjában, a Jīvanmukta-nak csupán prārabdhakarma-ja van; összességében, meg kell tapasztalnia a gyümölcseit a jó és rossz prārabhdakarma-nak, de a Nagy Yogī esetében nincs jelen új karma, mely tettekből származik, és következésképpen, nincs jelen új jó és rossz gyümölcs sem, a Szabadság Erejének elérése miatt; és végül, amikor a prārabdhakarma-ja a Jīvanmukta-nak kimerül, a test elhullása után, ő maradéktalanul elmerül Paramaśiva-ban.
तस्मात्स यत्किञ्चित्कर्म करणे शक्नोति न तु कदाचित्तत्कर्मविषयं शुभफलमितरद्वादत्ते॥८३॥
Tasmātsa yatkiñcitkarma karaṇe śaknoti na tu kadācittatkarmaviṣayaṁ śubhaphalamitaradvādatte||83||
Így (tasmāt), ő (saḥ) végrehajthat (śaknoti-karane) bármilyen (yad kiñcid) tettet (karma), ám sohasem (na tu kadācid) szenvedi el (ādatte) a jó vagy rossz gyümölcsöt, (śubha-phalam itarat vā) mi eme (tad) tettből (karma) származik (viṣayam).
Így, ő végrehajthat bármilyen tettet, ám sohasem szenvedi el a jó vagy rossz gyümölcsöt, mi eme tettből származik.
तस्मात्तेन स जीवन्मुक्तो यत्किञ्चित्कर्म करणे शक्नोति न तु कदाचित्कदाचन तत्कर्मविषयं तत्क्रियागतं शुभफलमितरद्वादत्ते प्रतीच्छति। महायोगिनो नवकर्मानुत्पादनत्वाद्यद्धि यत्स चिकीर्षति तदीदृक्कर्मसम्बन्धिशुभाशुभफलादानं विना कर्तुं कल्पोऽत एव सद्गुरोर्यत्केनचित्कर्मणा स्वशिष्याणामुत्कर्षाय स्वाच्छन्द्यं विद्यते स तु तत्क्रियासंयुक्तानि फलानि न कदाचनादत्ते॥८३॥
Tasmāttena sa jīvanmukto yatkiñcitkarma karaṇe śaknoti na tu kadācitkadācana tatkarmaviṣayaṁ tatkriyāgataṁ śubhaphalamitaradvādatte pratīcchati| Mahāyogino navakarmānutpādanatvādyaddhi yatsa cikīrṣati tadīdṛkkarmasambandhiśubhāśubhaphalādānaṁ vinā kartuṁ kalpo’ta eva sadguroryatkenacitkarmaṇā svaśiṣyāṇāmutkarṣāya svācchandyaṁ vidyate sa tu tatkriyāsaṁyuktāni phalāni na kadācanādatte||83||
Így (tasmāt tena), ő (saḥ), a Jīvanmukta (saḥ), végrehajthat (śaknoti-karane) bármilyen (yad kiñcid) tettet (karma), ám sohasem (na tu kadācid kadācana) kapja meg (ādatte pratīcchati) a jó vagy rossz gyümölcsöt (śubha-phalam itarat vā), mi eme (tad) tettből (karma) származik (viṣayam), azaz a (jó és rossz gyümölcsöt), ami eme (tad) cselekvésből származik (kriyā-gatam). Mivel a Nagy Yogī esetében nincs születése (mahā-yoginaḥ… anutpādanatvāt) új (nava) karma-nak (karma), bármit (yad hi yad) kíván ő (saḥ) megtenni (cikīrṣati), képes is megtenni (tad… kartum… kalpaḥ), anélkül (vinā), hogy a jó és rossz (śubha-aśubha) gyümölcsöt (phala), mi kapcsolódik (sambandhi) egy ilyen (īdṛk) tetthez (karma), leszüretelné (ādānam); ezért (atas eva) van egy valódi Guru-nak Szabadsága arra (sat-guroḥ… svācchandyam vidyate), hogy felemelje (utkarṣāya) saját tanítványait (sva-śiṣyāṇām), bármilyen tett által (yad kenacid karmaṇā), de (tu) ő (saḥ) sohasem (na kadācana) nyeri el (ādatte) ezen tetteknek (tatkriyāsaṁyuktāni) gyümölcsét (phalāni)||83||
Így, ő, a Jīvanmukta, végrehajthat bármilyen tettet, ám sohasem kapja meg a jó vagy rossz gyümölcsöt, mi eme tettből származik, azaz a (jó és rossz gyümölcsöt), ami eme cselekvésből származik. Mivel a Nagy Yogī esetében nincs születése új karma-nak, bármit kíván ő megtenni, képes is megtenni, anélkül, hogy a jó és rossz gyümölcsöt, mi kapcsolódik egy ilyen tetthez, leszüretelné; ezért van egy valódi Guru-nak Szabadsága arra, hogy felemelje saját tanítványait, bármilyen tett által, de ő sohasem nyeri el ezen tetteknek gyümölcsét.
तेन यद्यपि नान्यत्किञ्चित्कर्तव्यं तथापि स सोत्साहमन्यजनोत्कर्षपरः सर्वदा॥८४॥
Tena yadyapi nānyatkiñcitkartavyaṁ tathāpi sa sotsāhamanyajanotkarṣaparaḥ sarvadā||84||
Számára nincs semmi más tennivaló (tena yadi api na anyat kiñcid kartavyam), ám (tathā api) ő (saḥ) szüntelen elfoglalt (sotsāham… paraḥ sarvadā) más (anya) emberek (jana) felemelésének aktusával (utkarṣa).
Számára nincs semmi más tennivaló, ám ő szüntelen elfoglalt más emberek felemelésének aktusával.
तेन जीवन्मुक्तेन यद्यपि नान्यत्किञ्चित्कर्तव्यं तथापि स सोत्साहमन्यजनोत्कर्षपरः सर्वदा सोद्योगमन्यलोकोन्नतिनिष्ठः सततम्। महायोगिना यद्यपि नान्यत्किञ्चित्कर्तव्यं सर्वकरणीयं हि तेन कृतमेव तदप्यहैतुक्या करुणया सोऽनिशमतिगूढं परेषामध्यात्महितोपकारे व्यापृत आदेहपातात्॥८४॥
Tena jīvanmuktena yadyapi nānyatkiñcitkartavyaṁ tathāpi sa sotsāhamanyajanotkarṣaparaḥ sarvadā sodyogamanyalokonnatiniṣṭhaḥ satatam| Mahāyoginā yadyapi nānyatkiñcitkartavyaṁ sarvakaraṇīyaṁ hi tena kṛtameva tadapyahaitukyā karuṇayā so’niśamatigūḍhaṁ pareṣāmadhyātmahitopakāre vyāpṛta ādehapātāt||84||
A Jīvanmukta számára nincs semmi más tennivaló (tena jīvat-muktena yadi api na anyat kiñcid kartavyam), ám (tathā api) ő (saḥ) szüntelen elfoglalt (sotsāham… paraḥ sarvadā) más (anya) emberek (jana) felemelésének aktusával (utkarṣa); (más szavakkal, ám) szüntelen és szorgalmasan eltökélt (sodyogam… niṣṭhaḥ satatam) más (anya) emberek (loka) felemelésében (unnati). Még ha (yadi api) nincs is tennivelója a Nagy Yogī-nak (mahā-yoginā… na anyat kiñcid kartavyam), mert (hi) már megtett (tena kṛtam eva) mindent, amit meg kellett tennie (sarva-karaṇīyam), még akkor is (tad api), indokolatlan könyörületéből (ahaitukyā karuṇayā), ő (saḥ) állandóan és rendkívüli titokkal elszánt abban (aniśam atigūḍham… vyāpṛtaḥ), hogy feltárja (upakāre) a spirituális jólétet (adhyātma-hita) másoknak (pareṣām), amíg teste el nem hull (ā-deha-pātāt)||84||
A Jīvanmukta számára nincs semmi más tennivaló, ám ő szüntelen elfoglalt más emberek felemelésének aktusával; (más szavakkal, ám) szüntelen és szorgalmasan eltökélt más emberek felemelésében. Még ha nincs is tennivelója a Nagy Yogī-nak, mert már megtett mindent, amit meg kellett tennie, még akkor is, indokolatlan könyörületéből, ő állandóan és rendkívüli titokkal elszánt abban, hogy feltárja a spirituális jólétet másoknak, amíg teste el nem hull.
स समाप्तात्मोपलब्धिरूपमानुषसत्तार्थः॥८५॥
Sa samāptātmopalabdhirūpamānuṣasattārthaḥ||85||
Ő (saḥ) elérte az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt (samāpta-ātma-upalabdhi-rūpa-mānuṣa-sattā-arthaḥ).
Ő elérte az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt.
स जीवन्मुक्तः समाप्तात्मोपलब्धिरूपमानुषसत्तार्थो कृतस्वात्मप्रत्यभिज्ञात्मकमनुष्यास्तित्वकार्यः। महायोगी निःशेषमात्मोपलब्धिलब्धो भवति तद्यथा यदनन्तमहिमोपेतः स्वतन्त्रपरमशिवोऽहमिति स प्रत्यक्षमनुभवत्येवमेवैतत्तर्हि किमत्र शिवज्ञानामृताह्लादसन्तानार्थं परन्तु परसूत्राणि व्याख्यान् आसिष्ये॥८५॥
Sa jīvanmuktaḥ samāptātmopalabdhirūpamānuṣasattārtho kṛtasvātmapratyabhijñātmakamanuṣyāstitvakāryaḥ| Mahāyogī niḥśeṣamātmopalabdhilabdho bhavati tadyathā yadanantamahimopetaḥ svatantraparamaśivo’hamiti sa pratyakṣamanubhavatyevamevaitattarhi kimatra śivajñānāmṛtāhlādasantānārthaṁ parantu parasūtrāṇi vyākhyān āsiṣye||85||
Ő, a Jīvanmukta (saḥ jīvat-muktaḥ), elérte az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt (samāpta-ātma-upalabdhi-rūpa-mānuṣa-sattā-arthaḥ), azaz elérte az emberi létezés értelmét, vagyis saját Énjének Felismerését (kṛta-sva-ātma-pratyabhijñā-ātmaka-manuṣya-astitva-kāryaḥ). A Nagy Yogī (mahā-yogī) teljesen elnyerte (niḥśeṣam… labdhaḥ bhavati) az Én-realizációt (ātma-upalabdhi), vagyis (tad-yathā) ő (saḥ) tisztán (pratyakṣam) tapasztalja (anubhavati), hogy (yad) ‘Én (vagyok) (aham) a Szabad Paramaśiva (svatantra-parama-śivaḥ), felruházva (upetaḥ) végtelen (ananta) Hatalmassággal (mahima… iti)‘; mivel így (van) (etad-evam eva), mi egyebet (tarhi-kim) (mondhatna bárki) ezzel kapcsolatban (atra)?; mindenesetre (parantu), hogy (artham) folytatódjon (santāna) Śiva Tudásának (śiva-jñāna) Nektárjában (amṛta) való öröm (āhlāda), tovább (āsiṣye) kommentálom (vyākhyān) a következő aforizmákat (para-sūtrāṇi)||85||
Ő, a Jīvanmukta, elérte az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt, azaz elérte az emberi létezés értelmét, vagyis saját Énjének Felismerését. A Nagy Yogī teljesen elnyerte az Én-realizációt, vagyis ő tisztán tapasztalja, hogy ‘Én (vagyok) a Szabad Paramaśiva, felruházva végtelen Hatalmassággal’; mivel így (van), mi egyebet (mondhatna bárki) ezzel kapcsolatban?; mindenesetre, hogy folytatódjon Śiva Tudásának Nektárjában való öröm, tovább kommentálom a következő aforizmákat.
यदुपलब्धमहेश्वरैकत्वः स तन्निष्प्रयोजनान्यजन्मा॥८६॥
Yadupalabdhamaheśvaraikatvaḥ sa tanniṣprayojanānyajanmā||86||
Mivel (yad) ő (saḥ) realizálta a Nagy Úrral –Paramaśiva– való azonosságát (upalabdha-mahā-īśvara-ekatvaḥ), így számára nem szükséges egy újabb születés (tad niṣprayojana-anya-janmā).
Mivel ő realizálta a Nagy Úrral (Paramaśiva) való azonosságát, így számára nem szükséges egy újabb születés.
यद्यत उपलब्धमहेश्वरैकत्वः गृहीतपरमशिवैक्यः स जीवन्मुक्तस्तन्निष्प्रयोजनान्यजन्मा अनावश्यकान्योद्भवः। संसार एकदेहाद्देहेतरं गतिरर्थवत्यसत्यात्मोपलब्धौ पूर्णात्मग्रहणलक्षणान्मुक्तेः परं तु महायोगी श्रोत्रत्वग्लोचनादिस्थूलकरणोपेतज्ञानकर्मेन्द्रियाश्रयणं विना श्रोतुं स्प्रष्टुं द्रष्टुं स्वादितुं घ्रातुं वाक्तुं ग्रहीतुं चरितुं सम्भोक्तुं च शक्नोति तर्हि किं तस्यान्यदेहग्रहणात्मकेनान्यजन्मना॥८६॥
Yadyata upalabdhamaheśvaraikatvaḥ gṛhītaparamaśivaikyaḥ sa jīvanmuktastanniṣprayojanānyajanmā anāvaśyakānyodbhavaḥ| Saṁsāra ekadehāddehetaraṁ gatirarthavatyasatyātmopalabdhau pūrṇātmagrahaṇalakṣaṇānmukteḥ paraṁ tu mahāyogī śrotratvaglocanādisthūlakaraṇopetajñānakarmendriyāśrayaṇaṁ vinā śrotuṁ spraṣṭuṁ draṣṭuṁ svādituṁ ghrātuṁ vāktuṁ grahītuṁ carituṁ sambhoktuṁ ca śaknoti tarhi kiṁ tasyānyadehagrahaṇātmakenānyajanmanā||86||
Mivel (yad yatas) ő (saḥ), a Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ), realizálta a Nagy Úrral/Paramaśiva-val való azonosságát/egységét (upalabdha-mahā-īśvara-ekatvaḥ gṛhīta-parama-śiva-aikyaḥ), így számára nem szükséges egy újabb születés (tad niṣprayojana-anya-janmā), azaz nem kell újra megszületnie (anāvaśyaka-anya-udbhavaḥ). A Saṁsāra-ban vagy Újjászülető létezésben (saṁsāre), mozgás (gatiḥ) egyik testből (eka-dehāt) a másik testbe (deha-itaram) lényeges/értelmes (arthavatī), amíg nincs jelen Én-realizáció (asati ātma-upalabdhau); de (tu) Felszabadulás (mukteḥ) után (param), mit jellemez (lakṣaṇāt) a teljes vagy tökéletes (pūrṇa) Én-megértés (ātma-grahaṇa), a Nagy Yogī (mahāyogī), anélkül (vinā), hogy a Tapasztalás vagy Aktivitás Erőihez (jñāna-karma-indriya) folyamodna (āśrayaṇam), karöltve (upeta) a fizikai (sthūla) szervekkel (karaṇa), (mint) fülek (śrotra), bőr (tvak), szemek (locana) stb. (ādi), képes (śaknoti) hallani (śrotum), érinteni (spraṣṭum), látni (draṣṭum), ízlelni (svāditum), szagolni (ghrātum), beszélni (vāktum), tenni (grahītum), mozogni (caritum) és (ca) élvezni (sambhoktum); így (tarhi) az ő esetében (tasya), mi értelme új születésnek, mi egy másik test felvételéből áll (anya-deha-grahaṇa-ātmakena anya-janmanā)?||86||
Mivel ő, a Jīvanmukta, realizálta a Nagy Úrral/Paramaśiva-val való azonosságát/egységét, így számára nem szükséges egy újabb születés, azaz nem kell újra megszületnie. A Saṁsāra-ban vagy Újjászülető létezésben, mozgás egyik testből a másik testbe lényeges/értelmes, amíg nincs jelen Én-realizáció; de Felszabadulás után, mit jellemez a teljes vagy tökéletes Én-megértés, a Nagy Yogī, anélkül, hogy a Tapasztalás vagy Aktivitás Erőihez folyamodna, karöltve a fizikai szervekkel, (mint) fülek, bőr, szemek stb., képes hallani, érinteni, látni, ízlelni, szagolni, beszélni, tenni, mozogni és élvezni; így az ő esetében, mi értelme új születésnek, mi egy másik test felvételéből áll?
गुरुतां वाध्यात्मकवितां वा यत्किञ्चनभावितां वा तज्जनो गन्तुं क्षमः स पुनर्नित्यं परोत्कर्षासक्तः॥८७॥
Gurutāṁ vādhyātmakavitāṁ vā yatkiñcanabhāvitāṁ vā tajjano gantuṁ kṣamaḥ sa punarnityaṁ parotkarṣāsaktaḥ||87||
Egy (tad) ilyen személy (janaḥ) válhat (kṣamaḥ-gantum) Guru-vá (gurutām), spirituális költővé (adhyātma-kavitām), vagy (vā… vā… vā) bármi mássá (yad kiñcana-bhāvitām), ám (punar) ő (saḥ) fél szemmel (āsaktaḥ) szüntelen (nityaṁ) mások (para) felemelésére figyel (utkarṣa).
Egy ilyen személy válhat Guru-vá, spirituális költővé, vagy bármi mássá, ám ő fél szemmel szüntelen mások felemelésére figyel.
गुरुतां वाध्यात्मकवितां वा यत्किञ्चनभावितां वा तज्जनस्तज्जीवन्मुक्तो गन्तुं क्षमः शक्तः स पुनः किन्तु नित्यं सदा परोत्कर्षासक्तोऽन्यलोकोन्नतिपरः। गुरुतां वाध्यात्मकवितां वा यत्किञ्चनभावितां वेदृशिको जीवन्मुक्तो गमिष्यति मोक्शात्तद्भूमिकामनादृत्य त्वासर्वात्मरूपविस्मयकरपरमशिवपदात्सर्वभूतोत्कर्षं स खलु लिप्सते निरन्तरम्॥८७॥
Gurutāṁ vādhyātmakavitāṁ vā yatkiñcanabhāvitāṁ vā tajjanastajjīvanmukto gantuṁ kṣamaḥ śaktaḥ sa punaḥ kintu nityaṁ sadā parotkarṣāsakto’nyalokonnatiparaḥ| Gurutāṁ vādhyātmakavitāṁ vā yatkiñcanabhāvitāṁ vedṛśiko jīvanmukto gamiṣyati mokśāttadbhūmikāmanādṛtya tvāsarvātmarūpavismayakaraparamaśivapadātsarvabhūtotkarṣaṁ sa khalu lipsate nirantaram||87||
Ez a (tad) személy (janaḥ), ez a (tad) Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ), képes rá/alkalmas arra (kṣamaḥ śaktaḥ), hogy Guru-vá (gurutām) váljon (gantum), (vagy) spirituális költővé (adhyātma-kavitām), vagy (vā… vā… vā) bármi mássá (yad kiñcana-bhāvitām), de/ám (punar kintu) ő (saḥ) fél szemmel szüntelen (nityaṁ… āsaktaḥ) mások (para) felemelésére figyel (utkarṣa), azaz szüntelen elhivatott (sadā… paraḥ) más (anya) emberek (loka) felemelésében (unnati). Egy ilyen (īdṛśikaḥ) Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ) Guru-vá (gurutām) válik (gamiṣyati), (vagy) spirituális költővé (adhyātma-kavitām), vagy (vā… vā… vā) bármi más dologgá (yad kiñcana-bhāvitām), de (tu) függetlenül (anādṛtya) a Felszabadulás utáni (mokśāt) szerepétől (tad-bhūmikām), ő (saḥ) állandóan (nirantaram) éber arra (lipsate), hogy felemeljen (utkarṣam) minden létezőt (sarva-bhūta) a lenyűgöző Paramaśiva Állapotába, aki mindenkinek az Énje (ā-sarva-ātma-rūpa-vismayakara-parama-śiva-padāt) valójában (khalu)||87||
Ez a személy, ez a Jīvanmukta, képes rá/alkalmas arra, hogy Guru-vá váljon, (vagy) spirituális költővé, vagy bármi mássá, de/ám ő fél szemmel szüntelen mások felemelésére figyel, azaz szüntelen elhivatott más emberek felemelésében. Egy ilyen Jīvanmukta Guru-vá válik, (vagy) spirituális költővé, vagy bármi más dologgá, de függetlenül a Felszabadulás utáni szerepétől, ő állandóan éber arra, hogy felemeljen minden létezőt a lenyűgöző Paramaśiva Állapotába, aki mindenkinek az Énje valójában.
यावज्जीवं तज्जनः परमशिवतुल्यः स्थूलदेहसन्निधेर्यथा पूर्वं मयोक्तम्॥८८॥
Yāvajjīvaṁ tajjanaḥ paramaśivatulyaḥ sthūladehasannidheryathā pūrvaṁ mayoktam||88||
Amíg ez a személy él (yāvat-jīvam tad-janaḥ), ő olyan, mint (tulyaḥ) Paramaśiva (parama-śiva), a fizikai test (sthūla-deha) jelenléte miatt (sannidheḥ), ahogy (yathā) azt korábban (pūrvam) említettem (mayā uktam).
Amíg ez a személy él, ő olyan, mint Paramaśiva, a fizikai test jelenléte miatt, ahogy azt korábban említettem.
यावज्जीवं यावत्स्थूलशरीरोपेतस्तज्जनस्तज्जीवन्मुक्तः परमशिवतुल्यः परमशिवेन समः स्थूलदेहसन्निधेः स्थूलतनुसमुपस्थितेर्यथा पूर्वं मयोक्तम्। यथा पुरा मया निर्दिष्टं सप्तपञ्चाशसूत्रे मानुषगुरुं मयि उक्तवति जीवन्मुक्त एकतः परमशिवतुल्यसञ्ज्ञस्तस्य धृतशरीरत्वाद्धृतश्रोत्रत्वग्लोचनादिस्थूलकरणयुताचिरावरणत्वादपरतश्च यः स्वातन्त्र्यैकघन आत्मप्रकाशः सः परमशिवो न परमार्थतस्तथा नूनम्॥८८॥
Yāvajjīvaṁ yāvatsthūlaśarīropetastajjanastajjīvanmuktaḥ paramaśivatulyaḥ paramaśivena samaḥ sthūladehasannidheḥ sthūlatanusamupasthiteryathā pūrvaṁ mayoktam| Yathā purā mayā nirdiṣṭaṁ saptapañcāśasūtre mānuṣaguruṁ mayi uktavati jīvanmukta ekataḥ paramaśivatulyasañjñastasya dhṛtaśarīratvāddhṛtaśrotratvaglocanādisthūlakaraṇayutācirāvaraṇatvādaparataśca yaḥ svātantryaikaghana ātmaprakāśaḥ saḥ paramaśivo na paramārthatastathā nūnam||88||
Amíg ez a személy él (yāvat-jīvam… tad-janaḥ) —amíg (yāvat) ez a Jīvanmukta (tad-jīvat-muktaḥ) birtokolja (upeta) a durva testet (sthūla-śarīra)—, ő hasonlít/olyan, mint (tulyaḥ… samaḥ) Paramaśiva (parama-śiva… parama-śivena), a fizikai test (sthūla-deha… sthūla-tanu) jelenléte miatt (sannidheḥ… samupasthiteḥ), ahogy (yathā) azt korábban (pūrvam) említettem (mayā uktam). Ahogy (yathā) korábban (purā) említettem (mayā nirdiṣṭam), amikor az emberi Guru-ról (mānuṣa-gurum) beszéltem (mayi uktavati) az 57. aforizmában (saptapañcāśa-sūtre): Egyrészt (ekatas), a Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ) úgy nevezett, mint ‘aki olyan, mint Paramaśiva’ (parama-śiva-tulya-sañjñaḥ), mivel fenntartja a testet (tasya dhṛta-śarīratvāt) —azaz (,mivel) fenntart egy ideiglenes burkot, felruházva fizikai szervekkel, mint fülek, bőr, szemek stb. (dhṛta-śrotra-tvak-locana-ādi-sthūla-karaṇa-yuta-acira-āvaraṇatvāt)—, és (ca) másrészt (aparatas) az Önmagától fénylő (ātma-prakāśaḥ) Paramaśiva (saḥ parama-śivaḥ), aki (yaḥ) a Szabadság összetett egysége (svātantrya-eka-ghanaḥ), valójában (nūnam) nem (na) teljesen (parama-artha-tas) ilyen (tathā)||88||
Amíg ez a személy él —amíg ez a Jīvanmukta birtokolja a durva testet—, ő hasonlít/olyan, mint Paramaśiva, a fizikai test jelenléte miatt, ahogy azt korábban említettem. Ahogy korábban említettem, amikor az emberi Guru-ról beszéltem az 57. aforizmában: Egyrészt, a Jīvanmukta úgy nevezett, mint ‘aki olyan, mint Paramaśiva’, mivel fenntartja a testet —azaz (,mivel) fenntart egy ideiglenes burkot, felruházva fizikai szervekkel, mint fülek, bőr, szemek stb.—, és másrészt az Önmagától fénylő Paramaśiva, aki a Szabadság összetett egysége, valójában nem teljesen ilyen.
स्वदेहपाते स परमशिवविलीनः स्थूलदेहाभावाच्च निःशेषेण तद्भूयत्वं प्राप्तः॥८९॥
Svadehapāte sa paramaśivavilīnaḥ sthūladehābhāvācca niḥśeṣeṇa tadbhūyatvaṁ prāptaḥ||89||
Amikor teste elhull (sva-deha-pāte), ő (saḥ) elmerül Paramaśiva-ban (parama-śiva-vilīnaḥ), és (ca) teljesen eggyé válik Vele (niḥśeṣeṇa tad-bhūyatvaṁ prāptaḥ), a fizikai test (sthūla-deha) hiánya révén (abhāvāt).
Amikor teste elhull, ő elmerül Paramaśiva-ban, és teljesen eggyé válik Vele, a fizikai test hiánya révén.
स्वदेहपाते तमागते मृत्यौ स जीवन्मुक्तः परमशिवविलीनो महेश्वरमग्नः स्थूलदेहाभावात्स्थूलशरीरासन्निधेश्च निःशेषेण निखिलेन तद्भूयत्वं तद्भावत्वं प्राप्तो यातः। जीवन्मुक्ततनोः पाते महाप्रभेशे स निमज्जत्यर्थात्स श्रीमत्परमशिवतां गतोऽखिलदेहापासनत्वादुपदेशपुनरुक्त्या पठितृचित्त उत्पन्नो दृढसंस्कारः॥८९॥
Svadehapāte tamāgate mṛtyau sa jīvanmuktaḥ paramaśivavilīno maheśvaramagnaḥ sthūladehābhāvātsthūlaśarīrāsannidheśca niḥśeṣeṇa nikhilena tadbhūyatvaṁ tadbhāvatvaṁ prāpto yātaḥ| Jīvanmuktatanoḥ pāte mahāprabheśe sa nimajjatyarthātsa śrīmatparamaśivatāṁ gato’khiladehāpāsanatvādupadeśapunaruktyā paṭhitṛcitta utpanno dṛḍhasaṁskāraḥ||89||
Amikor teste elhull (sva-deha-pāte), —ha számára (tam) eljön a halál (āgate mṛtyau)—, ő (saḥ) —a Jīvanmukta (jīvat-muktaḥ)— elmerül Paramaśiva-ban (parama-śiva-vilīnaḥ), azaz elmeríti magát a Nagy Úrban (mahā-īśvara-magnaḥ), és (ca) teljesen eggyé válik Vele (niḥśeṣeṇa nikhilena tad-bhūyatvam tad-bhāvatvam prāptaḥ yātaḥ), a fizikai test (sthūla-deha… sthūla-śarīra) hiánya révén (abhāvāt asannidheḥ). Amikor a Jīvanmukta teste elhull (jīvat-mukta-tanoḥ pāte), ő (saḥ) elmerül (nimajjati) a Ragyogó (mahāprabha) Úrban (īśe), azaz (arthāt) ő (saḥ) lesz a Vibráló Paramaśiva (śrīmat-parama-śivatām gataḥ), a test maradéktalan elvetése okán (akhila-deha-apāsanatvāt); a tanítások (upadeśa) ismétlésével (punaruktyā), az olvasó (paṭhitṛ) elméjében (citte) egy erős benyomás (dṛḍha-saṁskāraḥ) jön létre (utpannaḥ)||89||
Amikor teste elhull, —ha számára eljön a halál—, ő —a Jīvanmukta— elmerül Paramaśiva-ban, azaz elmeríti magát a Nagy Úrban, és teljesen eggyé válik Vele, a fizikai test hiánya révén. Amikor a Jīvanmukta teste elhull, ő elmerül a Ragyogó Úrban, azaz ő lesz a Vibráló Paramaśiva, a test maradéktalan elvetése okán; a tanítások ismétlésével, az olvasó elméjében egy erős benyomás jön létre.
विमुक्तजनदिव्यज्ञानमूलो न तु बद्धजनपरिमितज्ञानमूलो मुक्तिमार्गोऽयं परभैर्वयोगो नाम॥९०॥
Vimuktajanadivyajñānamūlo na tu baddhajanaparimitajñānamūlo muktimārgo’yaṁ parabhairvayogo nāma||90||
A Felszabadulás (mukti) eme (ayam) útja (mārgaḥ), melynek neve (nāma) Parabhairavayoga (parabhairavayogaḥ), a felszabadult (vimukta) személy (jana) isteni (divya) Tudásában (jñāna) gyökerezik (mūlaḥ), és nem (na tu) a korlátolt (baddha) individuum (jana) korlátolt tudásában (parimita-jñāna-mūlaḥ).
A Felszabadulás eme útja, melynek neve Parabhairavayoga, a felszabadult személy isteni Tudásában gyökerezik, és nem a korlátolt individuum korlátolt tudásában.
विमुक्तजनदिव्यज्ञानमूलो विदेहजीवन्मुक्तसङ्घोद्भवदैवविद्यादृढमूलो न तु बद्धजनपरिमितज्ञानमूलः पशुसङ्कुचितज्ञानमूलको मुक्तिमार्गो मोक्षपथोऽयं परभैर्वयोगो नाम। भूयिष्ठं मनुष्यविशे द्वौ विद्येत एकतः प्रथममनुष्यविशं पशुमयं सुखानां मध्येऽप्यनन्तपीडालक्षणं च मायाबाहुषु दोलनेन स्वापयतेऽन्यतश्च परमशिवानुग्रहेण परमार्थज्ञाः सुप्रबुद्धास्तद्मयं द्वितीयमनुष्यविशं यद्वा तद्वा भवतु नित्यानन्दलक्षणमेवं च मम परभैरवयोग आगच्छति सर्वात्मलीननरत्वमहाभाग्यात्मकाद्द्वितीयमनुष्यविशभेदान्न त्वेव धृतवराकनरत्वतिर्यङ्निभाबुद्धरूपात्प्रथममनुष्यविशभेदात्॥९०॥
Vimuktajanadivyajñānamūlo videhajīvanmuktasaṅghodbhavadaivavidyādṛḍhamūlo na tu baddhajanaparimitajñānamūlaḥ paśusaṅkucitajñānamūlako muktimārgo mokṣapatho’yaṁ parabhairvayogo nāma| Bhūyiṣṭhaṁ manuṣyaviśe dvau vidyeta ekataḥ prathamamanuṣyaviśaṁ paśumayaṁ sukhānāṁ madhye’pyanantapīḍālakṣaṇaṁ ca māyābāhuṣu dolanena svāpayate’nyataśca paramaśivānugraheṇa paramārthajñāḥ suprabuddhāstadmayaṁ dvitīyamanuṣyaviśaṁ yadvā tadvā bhavatu nityānandalakṣaṇamevaṁ ca mama parabhairavayoga āgacchati sarvātmalīnanaratvamahābhāgyātmakāddvitīyamanuṣyaviśabhedānna tveva dhṛtavarākanaratvatiryaṅnibhābuddharūpātprathamamanuṣyaviśabhedāt||90||
A Felszabadulás/Megszabadulás (mukti… mokṣa) eme (ayam) útja vagy ösvénye (mārgaḥ… pathaḥ), melynek neve (nāma) Parabhairavayoga (parabhairavayogaḥ), a felszabadult (vimukta) személy (jana) isteni (divya) Tudásában (jñāna) gyökerezik (mūlaḥ… mūlaḥ) és nem (na tu) a korlátolt (baddha) személy (jana) korlátolt tudásában (parimita-jñāna), (azaz) szilárdan alapszik (dṛḍha-mūlaḥ… mūlakaḥ) az isteni (daiva) Bölcsességen (vidyā), mely a Jīvanmukta-k és Videhamukta-k (videha-jīvat-mukta) csoportjából/közösségéből (saṅgha) szivárog (udbhava) és nem (na tu) a korlátolt tudásán (saṅkucita-jñāna) a korlátolt létezőnek (paśu). Tág értelemben (bhūyiṣṭham), két (dvau) (típusú) ember (manuṣyaviśe) létezik (vidyete): egyrészt (ekatas), az első (típusa) az emberiségnek (prathama-manuṣyaviśam), korlátolt létezőkből (paśu) áll (mayam) és (ca) jellemzőjük (lakṣaṇam) a soha véget nem érő (ananta) szenvedés (pīḍā), még (api) az örömök (sukhānām) közepette (madhye) is (api), a Māyā karjaiban (māyā-bāhuṣu) való ringás (dolanena svāpayate), és (ca) másrészt (anyatas) az emberiség másik (típusa) (dvitīya-manuṣyaviśam) teljesen felébredett létezőkből (suprabuddhāḥ tad) áll (mayam), akik ismerik a Legmagasabb Valóságot (parama-artha-jñāḥ) Paramaśiva Kegyelmén keresztül (parama-śiva-anugraheṇa), s jellemzőjük (lakṣaṇam) az örök (nitya) Gyönyör (ānanda) minden körülmények között (yadvā tadvā bhavatu); így (evam ca) az én (mama) Parabhairavayoga-m (parabhairavayogaḥ) a második típusú emberiségtől (dvitīya-manuṣyaviśa-bhedāt) ered (āgacchati), mely áldott létezőkből (mahābhāgi) áll (ātmakāt), kiknek individualitása (naratva) feloldódott (līna) mindenki Énjében (sarva-ātma), és nem (na tu eva) az emberiség első típusából (prathama-manuṣyaviśa-bhedāt), ami állati (tiryak-nibha), nem-felébredett létezőktől (abuddha) áll (rūpāt), kik fenntartják nyomorult individualitásukat (dhṛta-varāka-naratva)||90||
A Felszabadulás/Megszabadulás eme útja vagy ösvénye, melynek neve Parabhairavayoga, a felszabadult személy isteni Tudásában gyökerezik és nem a korlátolt személy korlátolt tudásában, (azaz) szilárdan alapszik az isteni Bölcsességen, mely a Jīvanmukta-k és Videhamukta-k csoportjából/közösségéből szivárog és nem a korlátolt tudásán a korlátolt létezőnek. Tág értelemben, két (típusú) ember létezik: egyrészt, az első (típusa) az emberiségnek, korlátolt létezőkből áll és jellemzőjük a soha véget nem érő szenvedés, még az örömök közepette is, a Māyā karjaiban való ringás, és másrészt az emberiség másik (típusa) teljesen felébredett létezőkből áll, akik ismerik a Legmagasabb Valóságot Paramaśiva Kegyelmén keresztül, s jellemzőjük az örök Gyönyör minden körülmények között; így az én Parabhairavayoga-m a második típusú emberiségtől ered, mely áldott létezőkből áll, kiknek individualitása feloldódott mindenki Énjében, és nem az emberiség első típusából, ami állati, nem-felébredett létezőktől áll, kik fenntartják nyomorult individualitásukat.
सङ्कोचवर्तिनो जनस्याखिलं ज्ञानं तस्य तीव्रतरबन्धत्वं यातम्॥९१॥
Saṅkocavartino janasyākhilaṁ jñānaṁ tasya tīvratarabandhatvaṁ yātam||91||
Minden (akhilam) tudása (jñānam) egy olyan személynek (janasya), aki limitációban (saṅkoca) él (vartinaḥ), még több korláttá válik (tīvratara-bandhatvam yātam) számára (tasya).
Minden tudása egy olyan személynek, aki limitációban él, még több korláttá válik számára.
सङ्कोचवर्तिनो पारिमित्यवर्तिनो जनस्य पुंसोऽखिलमशेषं ज्ञानं तस्य तीव्रतरबन्धत्वं यातं गाढतरदुःखतां गतम्। प्रथममनुष्यविशभेदे नरस्य ज्ञानं सर्वं कष्टसागरप्रभवतां व्रजति स्वात्मानभिज्ञत्वादत एव च यददिक्कं सततं शुभाशुभफलान्वितशुभाशुभकर्मबद्धं च स्वाशान्तचित्तं तद्वश एवंविधपशुरिदं सर्वं तस्मिन्पूर्णत्वाभावं खलु दर्शयति॥९१॥
Saṅkocavartino pārimityavartino janasya puṁso’khilamaśeṣaṁ jñānaṁ tasya tīvratarabandhatvaṁ yātaṁ gāḍhataraduḥkhatāṁ gatam| Prathamamanuṣyaviśabhede narasya jñānaṁ sarvaṁ kaṣṭasāgaraprabhavatāṁ vrajati svātmānabhijñatvādata eva ca yadadikkaṁ satataṁ śubhāśubhaphalānvitaśubhāśubhakarmabaddhaṁ ca svāśāntacittaṁ tadvaśa evaṁvidhapaśuridaṁ sarvaṁ tasminpūrṇatvābhāvaṁ khalu darśayati||91||
Minden (akhilam aśeṣam) tudása (jñānam) egy olyan személynek (janasya puṁsaḥ), aki limitációban (saṅkoca… pārimitya) él (vartinaḥ… vartinaḥ), még több korláttá válik (tīvratara-bandhatvam yātam) számára (tasya), azaz még fájdalmasabbá válik (gāḍhatara-duḥkhatām gatam) (számára). Az emberiség első típusában (prathama-manuṣyaviśa-bhede), minden (sarvam) tudása (jñānam) a korlátolt létezőnek (narasya), a nehézségek tengerének forrásává válik (kaṣṭa-sāgara-prabhavatām vrajati), lévén nem tudatosak saját Énjukről (sva-ātma-anabhijñatvāt); és (ca) ez okból kifolyólag (atas eva), az ilyen (evaṁvidha) korlátolt létező (paśuḥ) minden pillanatban nyughatatlan elméjének (sva-aśānta-cittam tad) rabja (vaśaḥ), ami (yad) nem irányított (adikkam) és (ca) szüntelen (satatam) kötött (baddham) a jó és rossz (śubha-aśubha) tettek által (karma), összekapcsolva (anvita) a jó és rossz (śubha-aśubha) gyümölcsökkel (phala); mindez (sarvam-idam) bizonyosan (khalu) mutatja (darśayati) a Teljesség (pūrṇatva) hiányát (abhāvam) bennük (tasmin)||91||
Minden tudása egy olyan személynek, aki limitációban él, még több korláttá válik számára, azaz még fájdalmasabbá válik (számára). Az emberiség első típusában, minden tudása a korlátolt létezőnek, a nehézségek tengerének forrásává válik, lévén nem tudatosak saját Énjukről; és ez okból kifolyólag, az ilyen korlátolt létező minden pillanatban nyughatatlan elméjének rabja, ami nem irányított és szüntelen kötött a jó és rossz tettek által, összekapcsolva a jó és rossz gyümölcsökkel; mindez bizonyosan mutatja a Teljesség hiányát bennük.
विमुक्तजनस्य ज्ञानं परेषां स्वातन्त्र्यप्रभवतां गतम्॥९२॥
Vimuktajanasya jñānaṁ pareṣāṁ svātantryaprabhavatāṁ gatam||92||
A felszabadult személy (vimukta-janasya) Tudása (jñānam), mások számára (pareṣām) a Szabadság (svātantrya) forrásává válik (prabhavatām gatam).
A felszabadult személy Tudása, mások számára a Szabadság forrásává válik.
विमुक्तजनस्य विदेहजीवन्मुक्तसङ्घोद्भवं ज्ञानं परेषां स्वातन्त्र्यप्रभवतां गतमितरेषां स्वाच्छन्द्यसम्भवतां यातम्। विदेहजीवन्मुक्तसङ्घात्मकद्वितीयमनुष्यविशभेदैकाभ्यन्तरस्य परविद्या विमोचका न तु बन्धका यच्च संविदात्मपरमशिवजाता विद्येयमसह्यदुःखशालिबन्धपदव्यां जनं न दधात्यपि त्वपरिमाणानन्दसङ्कुलस्वातन्त्र्यपदव्यां तं सा दधाति। प्रतापवद्विद्याया विशिष्टप्रकारेणानेन यच्छ्रीमत्त्रिकोपदेशदृढमूले परभैरवयोगसंस्थापनप्रचोदनलघुवृत्तौ प्रथमसूत्रादारब्धवानहमिदानीं चैतेनैव द्वानवतसूत्रं समाप्नोमि। परमशिवाय परमेशायानुत्तरमूर्तये नमो नमो सन्तु॥९२॥
Vimuktajanasya videhajīvanmuktasaṅghodbhavaṁ jñānaṁ pareṣāṁ svātantryaprabhavatāṁ gatamitareṣāṁ svācchandyasambhavatāṁ yātam| Videhajīvanmuktasaṅghātmakadvitīyamanuṣyaviśabhedaikābhyantarasya paravidyā vimocakā na tu bandhakā yacca saṁvidātmaparamaśivajātā vidyeyamasahyaduḥkhaśālibandhapadavyāṁ janaṁ na dadhātyapi tvaparimāṇānandasaṅkulasvātantryapadavyāṁ taṁ sā dadhāti| Pratāpavadvidyāyā viśiṣṭaprakāreṇānena yacchrīmattrikopadeśadṛḍhamūle parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanalaghuvṛttau prathamasūtrādārabdhavānahamidānīṁ caitenaiva dvānavatasūtraṁ samāpnomi| Paramaśivāya parameśāyānuttaramūrtaye namo namo santu||92||
A felszabadult személy (vimukta-janasya) Tudása (jñānam) —a (Tudás), mely a Jīvanmukta-k és Videhamukta-k (videha-jīvat-mukta) csoportjából vagy közösségéből (saṅgha) ered (udbhavam)—, mások számára (pareṣām… itareṣām) a Szabadság (svātantrya… svācchandya) forrásává válik (prabhavatām gatam… sambhavatām yātam). A Legmagasabb Tudása (para-vidyā) az emberiség második csoportja (dvitīya-manuṣyaviśa-bheda), (mely) Jīvanmukta-k és Videhamukta-k (videha-jīvat-mukta) csoportjából/közösségéből (saṅgha) áll (ātmaka), egyetlen tagjának (eka-abhyantarasya), felszabadító (vimocakā) és nem (na tu) megkötő (bandhakā), így állítható (yad ca), hogy e (iyam) Tudás (vidyā), (mely) Paramaśiva-ból (parama-śiva) született (jātā), aki Tiszta Tudatosság (saṁvid-ātma), nem (na) taszítja (dadhāti) az egyént (janam) a kötelékek (bandha) útjára (padavyām), mely csordultig tele van (śāli) meghaladhatatlan (asahya) fájdalommal (duḥkha), hanem (api tu) az Abszolút Szabadság (svātantrya) útjára (padavyām) irányítja (tam sā dadhāti), mely csordultig tele van (saṅkula) mérhetetlen (aparimāṇa) Gyönyörrel (ānanda). Eme speciális típusú Ragyogó Tudással (pratāpavat-vidyāyāḥ viśiṣṭa-prakāreṇa anena), amit (yad) elkezdtem (ārabdhavān aham) az első aforizmától (prathama-sūtrāt) itt: ‘Egy rövid kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-ról’ (parabhairavayogasaṁsthāpanapracodana-laghu-vṛttau), ami szilárdan gyökerezik (dṛḍha-mūle) a tiszteletreméltó (śrīmat) Trika (trika) tanításaiban (upadeśa); és (ca) most (idānīm) befejezem (samāpnomi) a 92. aforizmát (dvānavata-sūtram) eme rendkívül (különleges fajta Fenséges Tudással) (etena eva). Legyen hát (santu) ismételt dicsőítése (namas namas) Paramaśiva-nak (parama-śivāya), a Legfőbb Mesternek (parama-īśāya), Kinek formája a Legmagasabb Valóság (anuttara-mūrtaye)!||92||
A felszabadult személy Tudása —a (Tudás), mely a Jīvanmukta-k és Videhamukta-k csoportjából vagy közösségéből ered—, mások számára a Szabadság forrásává válik. A Legmagasabb Tudása az emberiség második csoportja, (mely) Jīvanmukta-k és Videhamukta-k csoportjából/közösségéből áll, egyetlen tagjának, felszabadító és nem megkötő, így állítható, hogy e Tudás, (mely) Paramaśiva-ból született, aki Tiszta Tudatosság, nem taszítja az egyént a kötelékek útjára, mely csordultig tele van meghaladhatatlan fájdalommal, hanem az Abszolút Szabadság útjára irányítja, mely csordultig tele van mérhetetlen Gyönyörrel. Eme speciális típusú Ragyogó Tudással, amit elkezdtem az első aforizmától itt: ‘Egy rövid kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-ról’, ami szilárdan gyökerezik a tiszteletreméltó Trika tanításaiban; és most befejezem a 92. aforizmát eme rendkívül (különleges fajta Fenséges Tudással). Legyen hát ismételt dicsőítése Paramaśiva-nak, a Legfőbb Mesternek, Kinek formája a Legmagasabb Valóság!
परभैरवयोगसंस्थापनप्रचोदनलघुवृत्तिसञ्ज्ञा कृतिः श्रीमुक्तानन्दपरमहंसोपजीविनः श्रीमत्परमशिवदत्तोपदेशस्य गब्रिएल्प्रदीपकनाम्नो गुरोः समाप्ता। इति शिवम्॥
Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanalaghuvṛttisañjñā kṛtiḥ śrīmuktānandaparamahaṁsopajīvinaḥ śrīmatparamaśivadattopadeśasya gabrielpradīpakanāmno guroḥ samāptā| Iti śivam||
A munka (kṛtiḥ), melynek neve (sañjñā) ‘Egy rövid kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-hoz – a Parabhairavayoga Alapvető Princípiumaihoz’, (parabhairavayoga-saṁsthāpana-pracodana-laghu-vṛtti) Guru Gabriel Pradīpaka-tól (gabriel-pradīpaka-nāmnaḥ guroḥ), aki a tiszteletreméltó Paramaśiva-tól kapta a tanításokat (śrīmat-parama-śiva-datta-upadeśasya), (és) aki a csodálatos Muktānanda Paramahaṁsa-tól függ (śrī-muktānanda-paramahaṁsa-upajīvinaḥ), véget ért (samāptā). Jöjjön jólét mindenki számára (iti śivam)!
A munka, melynek neve ‘Egy rövid kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-hoz – a Parabhairavayoga Alapvető Princípiumaihoz’, Guru Gabriel Pradīpaka-tól, aki a tiszteletreméltó Paramaśiva-tól kapta a tanításokat, (és) aki a csodálatos Muktānanda Paramahaṁsa-tól függ, véget ért. Jöjjön jólét mindenki számára!