Cseréld le az egó-alapú identitásodat, és azonosulj Paramaśiva-val

A Legfelsőbb Én-t a Trika filozófiában Paramaśiva-nak vagy egyszerűen csak Śiva-nak nevezik, és az Ő elérése azt jelenti, hogy eggyé válsz Vele. Amikor teljes mértékben azonosítod magad Vele a "Paramaśivo'ham" (Én vagyok Paramaśiva) formájában, akkor eléred a tudatosság legmagasabb állapotát.

Az egó (Gabriel, John stb.) csupán egy apró “szelete” valami sokkal hatalmasabbnak. A valódi Éned sokkal, de sokkal nagyobb, mint a puszta „egód”. Az egó, vagyis az Ahaṅkāra, kétségtelenül egyike azoknak a szerepeknek, amelyeket Śiva játszik a saját maga által megnyilvánított világ folyamatában, ám ez a szerep egyáltalán nem képviseli a teljes Valóságot. Például: egy bárban dolgozol napi nyolc órát pincérként. Ez azonban csak az egyik szerep, amit eljátszol. A maradék tizenhat órában lehet, hogy apa, férj stb. vagy, és még abban a nyolc órában is, amikor pincérkedsz, van egy belső életed, gondolatokkal és érzésekkel, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a pincéri szerephez, igaz? Ugyanígy, bár Śiva eljátssza Gabriel, John stb. szerepét, Ő valójában ennél sokkal nagyobb és transzcendensebb.

Vannak, akik az egót teljesen elkülönültnek tartják Śiva-tól, ezért állandó harcot folytatnak vele… és minden csatát elveszítenek. Mások viszont az egót tekintik a valódi Énnek, és teljesen azonosulnak vele a folyamat közben. Az emberek túlnyomó többsége ezt a gondolkodásmódot követi. Meg vannak győződve arról, hogy Gabriel, John stb. (vagy bárhogy is hívják őket) önmaguk, és ebből a tévedésből fakadóan szörnyű szenvedésben van részük. Nézz csak körül, ha nem hiszed. A szegény szenved, mert szegény, és több pénzre van szüksége. A gazdag a saját vagyonától szenved, és így tovább. Valójában senki sem boldog ebben a világban, a bölcsek kivételével.

A bölcsek megértik, hogy az egó nem a valódi Énjük, hanem egy rendkívül korlátozott „szelete” egy isteni Valóságnak, amely mögötte rejtőzik. Ezért arra törekednek, hogy elérjék ezt a Valóságot azáltal, hogy lemondanak az egóról, és nem úgy, hogy tudatlanul harcolnak ellene. Az egó a Trika rendszerben egy tattva (15), amely kulcsfontosságú szerepet játszik a mentális és fizikai világok megnyilvánításában.

Az egót nem tudod megsemmisíteni, de „spirituálisan” kiterjesztheted, és így levetkőzi saját eredendő korlátait. Mivel az egó Śiva-nak egy szelete, amikor „spirituálisan” kiterjeszted, akkor az egó visszatér Istenhez, akiből eredetileg származott, érted? Természetesen az „egó kiterjedésén” nem mindarra a “világi” értelemben vett kiterjedésre gondolok, mint amikor a világ legbeképzeltebb és legönzőbb emberévé akarsz válni. Egy „spirituális” kiterjedésről beszélek, amelyben megváltoztatod az azonosulásod tárgyát: Gabriel, John stb. helyett Śiva-val vagy Paramaśiva-val azonosulsz. Tehát azt tapasztalod, hogy „Én vagyok Śiva, én vagyok Paramaśiva”, ahelyett, hogy „Én vagyok Gabriel, John stb.”

Beolvadás Śakti-ba azt jelenti, hogy az egó visszatér Eredeti Természetéhez

A Trika rendszerben meghatározott 36 tattva valójában teljes egészében ki van dolgozva, és a megnyilvánulásuk nem a korlátolt individuumtól, hanem Śakti-tól függ. Śakti folyamatosan működésben van, és senki sem tudja megállítani tevékenységét. A „senki” alatt a kondicionált individuumot értem. A paśu, azaz a korlátolt lélek egyetlen teljesítendő feladata tudatossá válni arról, hogy minden Śakti, még ő maga is. Amikor ez a paśu felismeri azt az igazságot, hogy semmi sem létezik Śakti-n kívül, akkor azt is megtapasztalja, hogy ő soha nem létezett paśu-ként, azaz soha nem volt különálló Śakti-tól. Valójában azt realizálja, hogy az ő paśu-ként való létezése (mint Gabriel, Andrés, John, Mary, Natasha stb.) csupán egy „kitaláció”. Ezek a Gabriel, Andrés, John stb. olyan kitalációk, amelyeket Maga Śakti hozott létre az Ő kreatív univerzális megnyilvánulásában.

A paśu nem más, mint az elme és a test konglomerátuma. Az elmében megjelenő különféle gondolatok, érzések és egyebek teszik az adott paśu-t egyedivé. Ehhez hozzájárulnak fizikai testének egyedi sajátosságai is. Így, mivel ez a konglomerátum látszólag egyedi és más konglomerátumoktól eltérő, be van biztosítva egy elkülönült individuumként létező „valaki”-nek az érzete. Természetesen ez csupán Śakti Legfelsőbb Erejének a megnyilvánulása, hiszen a szegény paśu nem is létezhet a mögötte álló Śakti támogatása nélkül.

Ilyenformán egyes rendszerek úgy tartják, hogy ez a paśu olyan, mint egy báb, amelyet a Legfelsőbb Bábjátékos irányít a zsinórok mozgatásával. A Trika ezzel szemben azt állítja, hogy nincs se báb, se bábjátékos, hanem csupán egyetlen Isteni Erő, Śakti létezik, aki Önmaga összehúzásával individuumokká válik. Végülis minden egyén teljes mértékben ettől az Isteni Erőtől függ, ez kétségtelen. Végül elérkezik a halál, és feloldja az elme és test konglomerátumát, amely mindig is csupán Śakti volt. Még ha a konglomerátum eltávolításra is került, Śakti egyáltalán nem lett eltávolítva.

Az élet csupán a pszichofizikai konglomerátum fennmaradása, míg a halál ennek a konglomerátumnak a feloldódása. Azonban akár fennmaradást, akár feloldódást tapasztal a konglomerátum, Śakti mindig ott van mögötte, mint az örök Erő. A konglomerátumok, bár valósak, amíg léteznek, hosszú távon mulandóak. Csak Śakti örökkévaló, és Ő a végső Valóság (Vastu) minden konglomerátum mögött. Ez a Śakti az esszenciád, és ha nem ismered fel Őt, akkor csupán egy puszta konglomerátumként fogsz élni.

Tény, hogy sokféle konglomerátum létezik, egyik jobb, másik rosszabb. A legtöbb ember végképp elkötelezett amellett, hogy mint korlátolt konglomerátum javítsa az életét. Például néhányan „híres” konglomerátummá akarnak válni, vagy olyanokká, akiknek sok pénzük és hatalmuk van, stb. De a bölcs, felismervén azt, hogy mennyire mulandó ez az egész… igen, még egy híres, gazdag és erőteljes konglomerátum esetében is… arra törekszik, hogy elérje Śakti-t, azaz felismerje azt a Kozmikus Erőt, amely megnyilvánítja, fenntartja és végül feloldja ezt a mulandó elme–test agglomerációt az Ő saját Énjében. Légy tehát bölcs.

Egy egyszerű módja annak, hogy felismerd a Kozmikus Erőt minden konglomerátum mögött az, hogy figyelj a gondolatok közötti szünetekre. Ne feledd, hogy a gondolatok a konglomerátumhoz tartoznak, de Az, ami közöttük van, nem tartozik hozzá. Ez Śakti, az Isteni Erő, amely nem gondolható, hanem maga a gondolkodó. Úgy viselkedik, mint egy fonál, amely sok gondolatot fűz össze Önmagán, mint gyöngyöket a nyakláncon. Ne a gyöngyökre (a gondolatokra) figyelj, hanem a fonálra (Śakti). Te eredendően Śakti vagy, aki nem különbözik Śiva-tól. Ezért van az, hogy amikor az elméd leáll, és egyáltalán nem gondolkodsz, te mégis létezel. Az elme megszűnése nem egyenlő a saját megszűnéseddel.

Miért azonosítod hát magad ennyire az elméddel, amikor te a független Én vagy, aki az elme mögött lakozik? Gondolkodj el ezen a rejtélyen.

Forrás: Meditáció 6 - Kashmir Non-duális Shaivizmusa