A valódi tanítvány jellemzői

Gyakorlati szempontból jó tulajdonságok is szükségesek, különben a törekvő nem fog megfelelni mint tanítvány. Ha nem felel meg mint tanítvány, nem lesz alkalmas arra, hogy Guru-ja legyen, mert még ha lenne is neki egy, nem lenne képes a legtöbbet kihozni a Guru-jából. Természetesen ha az Én úgy dönt, még a legrosszabb törekvő is képes azonnal átalakulni a tanítványok legjobbikává, ám legtöbbször a helyzet az, hogy a törekvőknek jó tulajdonságokra kell szert tenniük ahhoz, hogy megfeleljenek mint tanítványok.

Mik ezek a jó tulajdonságok? Először is: A tanítvány meg kell legyen győződve arról, hogy a Guru-ja a Legfelsőbb Úr, aki egy fizikai testtel stb. felruházott személyként jelenik meg. Ha a Guru-ját valaki alacsonyabbnak tekinti, mint a Legfelsőbb Úr Maga, nem fogja elérni a végső felszabadulást. Ez nehezen érthető, de igazat mondok. Azok a tanítványok, akik azt hiszik, hogy a Guru-juk nem a Legfelsőbb Úr megtestesülése, valójában nem is tanítványok, csak emberek, akik ennek a Guru-nak a fizikai teste körül vannak. Olyanok, mint az állatok az ember körül. Képzeld el, hogy kisállatok vesznek körül engem, miközben mindezeket a spirituális tanításokat írom a számítógépemen, és ez a kép megmutatja, hogyan néznek ki ezek az emberek a Guru-juk körül.

Fogalmuk sincs, a Guru-juk micsoda, és fogalmuk sincs, a Guru-juk mit csinál. Ezért először az egójukat (a kitalált egyéniségüket, mint pl. „Én John vagyok”, „Én Jane vagyok” stb.) kell jó tulajdonságokkal felruházniuk. A legfőbb jó tulajdonság a szilárd meggyőződés, hogy a Guru Maga a Legfelsőbb Úr emberi alakban megjelenve. Természetesen itt valódi Guru-król beszélek, nem puszta bohócokról, akik a „Guru” elnevezést használják. Ezért nyilvánvaló, hogy már a kezdetektől fogva szükséges egy bizonyos fokú megértés a törekvő részéről, különben nem fog megfelelni mint tanítvány. Hogy valaki tanítvány legyen, mindenekelőtt meg kell lennie győződve arról, hogy a Guru-ja a Legfelsőbb Úr, aki őt tanítja.

Például, ha kapott egy Mantra-t a Guru-jától, meg van győződve arról, hogy a Mantra-t Magától a Legfelsőbb Úrtól kapta. Ha a törekvő nem rendelkezik ezzel a hozzáállással, akkor nem tanítvány, és ennek következtében a Mantra egyáltalán nem lesz gyümölcsöző számára. Nemcsak a Mantra, hanem semelyik gyakorlata sem fog semmilyen gyümölcsöt teremni, ha hiányzik a meggyőződése a Guru-ja isteni mivoltáról. Úgy lesz együtt a Guru-jával, mint egy háziállat a gazdájával, vagy talán még rosszabb, mert a háziállat általában legalább engedelmeskedik a gazdájának.

Az első jó tulajdonságból – „a meggyőződésből, hogy az egyén saját Guru-ja személyesen a Legfelsőbb Úr” – következik a második: az engedelmesség. Nem lehetséges az engedelmesség, ha a törekvő úgy gondolja, hogy a Guru-ja egy hétköznapi ember, de még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy a Guru-ja egy egyszerű halandó, mint ő, csak több spirituális tudással rendelkezik, és hasonlók.

Egy törekvő akkor válik valódi tanítvánnyá, amikor kialakul benne ez az említett meggyőződés, ami szinte automatikusan „engedelmességet” eredményez. Az egó, különösen a Nyugaton, mindig nagyon hozzá van szokva ahhoz, hogy a maga útját járja, mert az ember látszólag tudja, hogy „mi a megfelelőbb vagy jobb”. Egy valódi tanítvány azonban felismerte, hogy gyakorlati nézőpontból fogalma sincs, mi a megfelelőbb vagy jobb számára, mivel semmit sem tud a saját jövőjéről ebben a siralmas világban. Felismeri, hogy teljes mértékben ki van szolgáltatva mindannak, ami körülötte van (más emberek, változó körülmények stb.), és ami benne van (gondolatok, düh, frusztráció stb.). Fogalma sincs tehát arról, mi a jobb neki. Ez a felismerés azonnal engedelmességet eredményez. A tanítványok, akik nem engedelmesek, sohasem valódi tanítványok, és természetesen semmilyen valódi Guru nem becsüli őket sokra. Csak zaklatják a Guru-jukat, mint szúnyogok az embert, aki egy dzsungelben él. Mindig van jobb véleményük, jobb ötletük, mint a saját Guru-juknak, és ennek következtében állandóan célt tévesztenek, és nem történik meg velük a spirituális megvilágosodás, mert az Istenség, melynek neve “a saját Énjük”, egyszerűen „nincs megelégedve” velük.

A fent említett két jó tulajdonságból egyéb jó tulajdonságok is ki fognak fejlődni. Mindezek a jó tulajdonságok alkalmassá teszik a törekvőt arra, hogy tanítvánnyá váljon.

Ha nem valódi tanítvány, akkor nem lesz képes megfelelően befogadni a Guru-ja instrukcióit, és nem fog bekövetkezni a végső felszabadulás. Ebben az összefüggésben nincs helye csalásnak, valaki vagy valódi tanítvány, vagy nem az.

Ha valaki nem valódi tanítvány, a végső felszabadulás folyamata nem fog megfelelően haladni, és az illető kötöttségben marad. Ebben az esetben mi értelme van annak, hogy Guru-ja legyen? Mindig a maga útját fogja járni, ahogyan a többi hétköznapi ember ezen a bolygón, de sohasem lesz Szabad a szó legvalódibb értelmében.

Guru Gabriel Pradīpaka Abhinavagupta Paramārthasāra-jában