Az életben való Végső Felszabadulás eléréséhez a megfelelő intellektus fontossága életbevágó, ahogy már korábban elmagyaráztam. Amikor a törekvő intellektusa nem áll készen a megfelelő érvelésre a Legmagasabb Valóságról, vagy még a tanításokról és gyakorlatokról sem amik feltételezhetően a Legmagasabb Valósághoz vezetnek, mindig gondot fog okozni az örökké tartó zavarodottság és haszontalan dolgokra elpocsékolt idő formájában. Hamis guru-k és hamis vagy elavult filozófiák sok törekvőt könnyedén rabul ejtenek, mert hiányában vannak a megfelelő intellektusnak a spirituális nézőpontból való érveléshez. Bemutatom példák sorozatán keresztül, hogy bizonyítsam az állításom:
(1) Ebben az első példában, visszatérek a nonszensz filozófiához, mely úgy ismert mint Advaitavedānta. Ahogy elmagyaráztam az előző bejegyzésemben, ez a rendszer azt állítja, hogy Brahma (a Legmagasabb Valóság) csak Tudás, és mentes minden aktivitástól. Tiszta Tudatosság, mint egy kristály, de mindenféle aktivitás nélkül. Minden aktivitás az illuzórikus Māyā-tól származik, ami leírhatatlan/meghatározhatatlan. Ez a Māyā kivetíti az egész univerzumot, ahol valójában csak Brahma van. Ezek az állítások olyan sok intellektus számára tűnnek helyesnek, mert nem érvelnek megfelelően. Sok ember szentelte az egész életét ezen nonszensz tanítások követésének.
Most a megfelelő érvelés: Ha a Legmagasabb Valóság csak Tudás vagy Tudatosság mindenféle aktivitástól mentesen, mi értelme realizálni Azt? Mert amikor felismerésre kerül, az egyén teljesen tiszta lesz, de statikus mint egy kristály akinek nincs kapacitása cselekvésre. Mi haszna olyanná válni, mint egy szobor? Ez viccesen hangozhat, de komolyan beszélek. A vicc az Advaitavedānta és az abszurd állításai. Szóval ha Brahma csak Tudás, Ő mentes az Én-tudatosságtól az “Én vagyok” formájában, azaz Ő nem tudja, hogy Ő létezik. Ha valaki azt mondja, hogy Brahma tudja hogy Ő létezik, ahogy az Advaitavedānta állítja, ez is nonszensz, mivel az “Én vagyok” tapasztalásához jelen kell lennie egy folyamatos ön-reflektív mozgásnak az “Én vagyok” formájában. Ez az ön-reflektív éberség valójában magába foglal egy finom aktivitást, de ha Brahma nem rendelkezik aktivitással, Ő soha nem tapasztalhatja az “Én vagyok”-ot. Tehát, mi értelme elhagyni ezt az állapotot, ahol az egyén tud a saját létezéséről, annak érdekében, hogy átöleljen egy Legmagasabb Valóságot, aki nem tud semmit az Ő saját Létezéséről? Ez abszolút őrültség, de mégis olyan sok ember nem veszi észre a nyilvánvaló hibát.
Emellett, még a Tudás is magába foglal egy finom aktivitást az “Én tudom” formájában. Következésképpen, mi értelme azt mondani, hogy Brahma csak Tudás mindenféle aktivitástól mentesen? Ha Brahma mentes az aktivitástól, nincs Én-tudatossága, és ha nincs Én-tudatossága, akkor Ő nem ismeri fel azt, hogy Ő létezik. Ilyen módon Ő Tudás, de egyúttal Ő nem tudja, hogy Ő létezik. Ki tételezne fel ilyesmit? Valaki, aki nyilvánvalóan viccel. A legtöbb törekvő nem érzékeli ezeket a lyukakat az Advaitavedānta teóriájában, mivel a rendszer meggyőzőnek tűnik. Rendkívül skolasztikus és bonyolult. Mindenesetre, ha egy több tízezer ággal felruházott nagy fának rohadnak a gyökerei, gyorsan ledől, ha tudod hol kell lecsapni. A törekvő baltájának mindig a gyökereket kell eltalálnia, és nem az ágakat.
Aztán, itt van ez a leírhatatlan/meghatározhatatlan Māyā, ami olyan nehezen megfogható, mint egy mókus. Ha Māyā Brahma egy ereje, akkor neki leírhatónak és meghatározhatónak kellene lennie, mivel ő olyan Valódi lenne, mint Brahma. És ha ez nem Brahma ereje, akkor ő egyáltalán nem létezik. Ez utóbbi esetben, mi értelme Māyā miatt aggódni, ami nem létezik? Az állítás, hogy “Māyā leírhatatlan/meghatározhatatlan” csupán a menekülés egy módja egy filozófiai probléma elől, ami a gyökerében található ennek a nonszensz filozófiai rendszernek, melyet úgy hívnak Advaitavedānta. Ha a rendszer alapítója a kezdetektől fogva feltételezte, hogy Brahma-nak van aktivitása, az egész kérdés (filozófiai akrobatika) a leírhatatlan/meghatározhatatlan Māyā-ról szükségtelen volna.
(2) Folytatván ezzel az Advaitavedānta-nak hívott isteni viccel, ez a rendszer azt állítja, hogy a Tudás hajnalával, Māyā szertefoszlik és az univerzum (Māyā illuzórikus következménye) érvénytelenné válik. Habár ez a tanítás meggyőzőnek tűnik, téves. Figyelj:
Most a megfelelő érvelés: Vannak emberek akik azt mondják, hogy az Advaitavedānta nem “valótlan”-on keresztül határozza meg az univerzumot, hanem inkább “viszonylag valós”. Tehát, a szó “illuzórikus” akkor azt jelentené “viszonylag valós”. Egy egész teória van ennek az igazságnak a bemutatására, amit közvetlenül a rendszer alapítója írt. Egyébként a fő pont, azaz “Brahma-nak nincs aktivitása” még nem lett megfelelően elintézve. Mivel így van, a filozófiai lyuk csupán foltozva van, de nem kifejezetten javítva. Visszatérve az univerzum érvénytelenné válásának ügyéhez. Az Advaitavedānta alapítója egy megvilágosodott/felszabadult bölcs volt. Akkor az ő Végső Felszabadulásának elérésekor az egész univerzum érvényét veszítette volna a Tudás feltárulásával. Azonban még mindig itt téblábol egy univerzum. Hogyan lehetséges ez? És ha az alapító nem érte el a Végső Felszabadulást, hogyan volna lehetséges az, hogy voltak más szentek akik elérték a Végső Felszabadulást az ő filozófiájának a követésével? Még ha ez az őrült szituáció lehetséges is lett volna, ezek a felszabadult bölcsek érvénytelenítették volna az univerzumot a saját Végső Felszabadulás elérésével több ízben az évszázadok alatt. Mindenesetre az univerzum még mindig itt van. Ez mutatja egy újabb hibáját ennek a furcsa filozófiai rendszernek, igaz?
Megfelelő érvelés szükséges azoknak az embereknek, akik még mindig nem érték el a Végső Felszabadulást és szeretnék elérni, vagy olyan embereknek akik felszabadultak, de be kell mutatniuk érveket olyan embereknek, akik még mindig nem felszabadultak (azaz egy guru aki tanítja a tanítványait). Mindazonáltal egy felszabadult tapasztalatában teljesen nyilvánvaló, hogy a Végső Felszabadulás olyan formában, ahogy az Advaitavedānta feltételezi teljességgel téves. Nem a többiek elméjén keresztül beszélek itt, hanem közvetlen tapasztalatom van az Igazságról. Soha nem láttam az univerzumot érvénytelenné válni ilyen módon egész életemben. Valaki más látott ilyet történni? NEM. Minden alkalommal, amikor valaki használja a memóriáját, hogy emlékezzen, mindig jelen van az univerzum, akár számos objektum és létező formájában az ébrenlétben, vagy az objektumok és létezők formájában az álmokban, vagy akár az üresség formájában a mélyalvás közben. Az univerzum akár tele van objektumokkal és létezőkkel ébrenlétben/álomban, akár mentes ezektől a mélyalvásban, megmarad “egy univerzum”-ként. Senki sem képes emlékezni egy pillanatra sem, amikor nem volt semmilyen univerzum. Próbáld meg most, és lásd ezt az igazságot magad.
Mivel az egyén az Örök Én, aki mindig fel van ruházva Szabadsággal és Gyönyörrel, soha nem tud emlékezni egy állapotra ahol az univerzum hiányzott. Miért? Mert az univerzum az ő saját Teste, az ő saját Ereje jelenik meg ilyen módon. Mivel az Én soha nem különül el az Ő saját Erejétől, az univerzum jelenléte állandó. Még ha az egyén el is utazik a paradicsomba, ez a paradicsom szintén az “univerzum”. Nincs módja az univerzumtól való megszabadulásnak, és miért kellene az Én-nek (önmagadnak) így tennie először is, amikor ez az egész univerzum nem egyéb, mint gyönyörteli Játéka az Ő saját Erejének? De még ha az univerzum vissza is vonható az Én-nek ezzel az Erejével, ez az Erő megmaradna mint Én-tudatosság a Valóság Magjában. Ez az Én-tudatosság egy finom aktivitás. Ezért az Én (Brahma) soha nincs aktivitás nélkül. Brahma, ahogy az Advaitavedānta feltételezi, egyszerűen nem létezik. Az egész kérdés az univerzumtól való megszabadulásról, valahogy csak olyan emberek elméjében emelkedik fel, akik nem elég érettek a valódi Végső Felszabadulás megértéséhez. Ahogy el fogom magyarázni később, a Végső Felszabadulás nem az univerzumtól való megszabadulásról szól, hanem inkább arról, hogy úgy tekintsünk az univerzumra, mint ami az Én maga, és az Én egyedül. Ez az igazság a Trika által megalapozott és alátámasztja a saját tapasztalatom.
Az Advaitavedānta alapítója egy valódi szent, aki Śiva inkarnációjának tekintett. Következésképp, végül Śiva volt az, aki létrehozta ezt a rendszert, mint egy fajta együgyű csapda, hogy elrejtse az Igazat a bolondok elől. Ez a Śiva aki felállította a csapdát, most hatástalanítja azt. És mindazon emberek, akik az egész életüket ezen csapda imádatának szentelték, ami most hatástalanításra került, szelíden invitálást kaptak a Trika-hoz való csatlakozásra. E módon, ők végül megkapják a Felszabadulást. A Valódi Végső Felszabadulást, és nem ezt a mayikus átverést. Ha ők továbbra is az Advaitavedānta-n keresztül próbálnak Végső Felszabadulást elérni, ők nem fognak kapni egyáltalán semmit, mert az egész rendszer most hatástalanításra került. Ez nem egy emberi tett, hanem isteni, ami spontán tárult fel az Valóság Magjából. Az igazat beszélem. Elég ennek a felfedéséből most!
(3) Patañjali Yoga-ja feltételezi, hogy a Végső Felszabadulás elérése érdekében, az egyénnek keresztül kell mennie nyolc tagon vagy szakaszon (ezért a rendszer úgy is ismert, mint Aṣṭāngayoga vagy Nyolc-tagú Yoga). A híres Patañjali Yogasūtra-inak a II.29 Aforizmája elmondja melyek ezek a szakaszok:
Yama, Niyama, Āsana, Prāṇāyāma, Pratyāhāra, Dhāraṇā, Dhyāna (és) Samādhi (a) nyolc tagja –aṅga– (a Yoga-nak)||29||
A Sanskrit nevei ennek a nyolc tagnak a következőket jelentik: Kerülendők, Követendők, Testtartás, A belégzés és kilégzés folyamatának felfüggesztése, Az érzékelés és cselekvés erőinek a visszahúzódása, Koncentráció, Meditáció és Tökéletes Koncentráció (transz). Nagyon tisztelem ezt a Patañjali által alapított filozófiai rendszert, de most szükség van egy sürgős felülvizsgálatra, mivel elavult. Igen, a Nyugaton nagyon népszerű, különösen azért, mert az emberek nagy többségének aki ezt gyakorolja, nincs valódi fogalma arról mit csinál, és nem viccelek. Ha ez a rendszer teljesen pontosan lenne tanítva és gyakorolva, csak néhányan jutnának keresztül az első két szakaszon, azaz a Yama-n és Niyama-n (5 Kerülendő és 5 Követendő). Az öt Kerülendő: nem-ártás (általánosan fordítva erőszak mentesség), igazmondás, a lopástól való tartózkodás, mértékletesség és nem-birtoklás. Az öt Követendő: tisztaság, megelégedés, önfegyelem, tanulmányozása és recitálása a szent szövegeknek, és odaadás a(z) (Legfőbb) Úr felé. Az olvasó “elolvashatja” a teljes magyarázatát ennek a 10 gyakorlatnak, a bölcs Vyāsa által összeállított kommentárban.
Ez a rendszer Saccit, azaz a Végső Felszabadulás feltételezett, mint egy állapot, ahol az Én megmarad mint Létezés (Sat) és Tudatosság (Cit), de nincs Gyönyör. Más szavakkal, a Felszabadulás a szenvedés teljes hiánya, de Legfőbb Gyönyör nélkül. Az egyén belevetheti magát ennek a rendszernek a tanulmányozásába a Végső Felszabadulás elérése érdekében, de ha megfelelően érvel, észre fogja venni, hogy a rendszer lelövi magát a kezdetektől fogva.
Most a megfelelő érvelés: A Kerülendők és Követendők magába foglalják, hogy a tanítványnak majdnem egy bölcsnek kell lennie a kezdetektől fogva, ami majdnem lehetetlen ezekben az időkben, köszönhetően a törekvők rendkívül alacsony minőségének. Vegyünk csak egy Kerülendő-t, hogy lásd miért mondom ezt. Például: nem-ártás… jobb ha nem, mert ez túl magasra teszik a lécet igaz? Vegyük például az “igazmondás”-t. Annak érdekében, hogy valaki nagyon szavahihető legyen minden körülmények között, egy személynek szilárd “Én”-el kell rendelkeznie, hogy képes legyen legyőzni a folyamatos mentális tendenciát a hazugságra. De hogyan volna ez lehetséges, amikor a törekvő épp csak kezdő, és zöldfülű a spiritualitásban? Ez nonszensz. NEM, nem azt mondom, hogy ez a rendszer nonszensz mint az Advaitavedānta… NEM, mert Patañjali Yoga-ja nagy igazságokat tartalmaz, és nagyon felemelő minden tekintetben, annak ellenére, hogy a Végső Felszabadulás leírása egy kicsit korlátolt, összehasonlítva azzal amit a Trika feltételez, ahol jelen van a Legfőbb Gyönyör. Egyébként, valami nem stimmel ezekkel a Kerülendőkkel és Követendőkkel, amik az egyén útjába kerülnek a legelső pillanattól fogva. A jelenlegi tanítói ennek a rendszernek azt fogják mondani, hogy ezeket a Kerülendőket és Követendőket fokozatosan el kell sajátítani, ahogy az egyén halad a többi tagon keresztül, mint Testtartás, Koncentráció, stb., de ez nem az amit Patañjali meghatározott az ő híres aforizmáiban.
Ahogy láthatod, A Kerülendők és Követendők egy félelmetes akadállyá változtak a legtöbb törekvő számára napjainkban. Ezen rendszer követőinek egy nagy része valójában Ṣaḍaṅgayoga-t vagy “Hat-tagú Yoga”-t gyakorol, mivel az első két tagja az eredeti Aṣṭāngayoga-nak, egyszerűen túl sok. És láthatod őket gyakorolni és gyakorolni koncentrációt, meditációt, stb., de a követelmények (5 Kerülendő és 5 Követendő) mindezek gyakorlásához soha nem teljesültek. Tehát az egész erőfeszítésük nem vezet sehová hosszútávon, mert eltévesztették a célt a kezdetektől fogva. Például, visszatérve az “Igazmondás”-ra (Szavahihetőség)… ha a törekvő őszinte, észre fogja venni, hogy nem tudja abbahagyni a hazugságot minden alkalommal amikor azt mondja: “Én” (azaz Én szeretek, Én akarok, Én gyűlölök, Én rendelkezem, Én gondolom, stb.). Egy törekvőnek nincs “valódi Én”-je tudatosan realizálva, hanem az inkább változó gondolatok tömege, amit tudatlanságában “Én”-nek hív. Ő ezért törekvő, aki a Végső Felszabadulást keresi. Ha képes volna teljességgel szavahihető lenni a saját akaratából, akkor ő már eleve felszabadult volna, és nem volna semmiféle szüksége Pózok, Koncentráció, stb. gyakorlására az ő esetében. Ez teljesen abszurd, nem? Arról nem is beszélve, hogy ha éjjel nappal nem-ártásban kellene lennie, a “nem-ártás” követelményének teljesítéséhez. A fennmaradó 8 Kerülendő és Követendő, csak még jobban megnehezítené a terhét, amíg az lehetetlen küldetéssé válna.
Ahogy láthatod, Patañjali Yoga-ja jól néz ki, és bizonyosan tartalmaz nagy igazságokat, de elavult a jelenkorhoz. Miért? Mert olyan tanítványokra van szüksége, akik valódi apostolok a kezdetektől fogva, vagy nem lesz lehetséges a Testtartás, Koncentráció, stb. Ennek a rendszernek a részei nagyon értékesek, de mint egész, ha szigorúan követi valaki az elejétől a végéig, gyakorlatilag elavult, a tanítványok nagyon alacsony minősége végett. Egy másik időhöz tervezték, amikor az emberek bölcsebbek voltak. A bölcs Patañjali nem merült bele a Legfőbb Én-be teljesen, hanem egy magasabb világban él. Ezt a transzaimból tudom. Ezért őszintén kívánom, hogy ha ő újra születne ebben a világban, formálja át az ő régi rendszerét, hogy megfeleljen a törekvők jelenlegi állapotának.
(4) Két védikus filozófiai rendszer van Indiában amelyek azt állítják, hogy a Végső Felszabadulás:
“a) Viṣṇu lakóhelyén élni, folyamatosan kimondhatatlan gyönyörben, miközben az egyén Isten formáján kontemplál nem-fizikai szemek által, b) megmaradni örökké elkülönülve a Legfőbb Én-től, de a gyönyör négy szintjének egyikén lakni.”
Végül, mindkét rendszer többnyire duális és egy formát rendel Isten esszenciális természetéhez, ami örökké kontemplált a törekvő által, amikor eléri a Végső Felszabadulást. Többet megtudhatsz erről a két fajta védikus rendszerről az Első Lépések (3) cikkben (olvasd el azt a részt, amelyik a Vedānta utolsó két típusával foglalkozik, a korlátozott non-duális és duális).
Most a megfelelő érvelés: Közvetlen tapasztalatom van ezekről a magasabb spirituális világokról, amelyeket ezek a filozófiai rendszerek említettek, és teljesen valósak és rendkívül gyönyörteliek. Az emberek ott a gyönyör állapotában élnek, ami valójában elmondhatatlan és túl van a puszta hétköznapi elme megértésének hatókörén. Nincs kétség e felől. Mégis, ott élni nem valódi Végső Felszabadulás, az Úr és az egyén formájában jelenlévő dualizmus végett. A végső Igazság mindig non-duális, mint ahogy azok a non-duális rendszerek állítják. Szóval mi értelme fenntartani egy elkülönült individualitást, amikor az egyén eléri ezt az Igazságot. Emellett azt állítani, hogy az egyén el fogja érni a non-duális Igazságot duális módszereken keresztül, önmagában ellentmondás. Senki sem képes erre, mert ha valaki valóban elérte a non-duális Igazságot, hogyan maradhatna elkülönülten ettől az Igazságtól?
Ezért azok a lelkek, akik nem teljesen felszabadultak a szó legszorosabb értelmében, még mindig éreznek elkülönülést az Úrtól. Ha azt állítják, hogy ők ettől függetlenül teljesen felszabadultak, akkor vagy az ő Istenük nem teljesen non-duális, vagy tévednek. Ez egy folyamatos ellentmondás, nem csak a duális Vedānta ezen két típusában, hanem az összes duális rendszerben. Továbbá, a duális rendszerek általában túlságosan nagy követelményekkel rendelkeznek morális feltételek tekintetében, a Végső Felszabadulás eléréséhez. Például: az egyénnek ezt kellene ennie és nem azt, az egyénnek csak utódnemzés céljából kellene szeretkeznie, és így tovább. Van egy hibás koncepció mindezen követelésekben: feltételezik, hogy a törekvő képes megfelelni mindezen követelményeknek a spirituális útjuk kezdetétől fogva. De ez egy gyakori tévedés. Ha ezek a törekvők valóban képesek volnának minderre, nem lennének törekvők, azaz korlátolt individuumok a Végső Felszabadulás keresésében, hanem majdnem felszabadultak lennének. Kezdjük ott, hogy ha egy törekvő valóban képes volna megfelelni mindezen követelményeknek, nem is volna korlátolt individuum. A folyamatos hiba, a korlátolt individuumok megfelelőnek tartása formájában, nagyon gyakori ezen a bolygón. Végül mindezen törekvők úgy fognak tűnni, mint akik teljesítik ezeket a komoly követelményeket, de egyikük sem fogja tudni valójában megtenni, és a “hazugság” szelleme ismét felemelkedik. Ez megmagyrázza miért van olyan sok dualitáson alapuló veszekedés a spirituális közösségekben. Mert a törekvők megpróbálnak olyanok lenni és olyat tenni, amire nem képesek ezen a szinten. Ha képesek volnának olyanok lenni és mindezeket megtenni, már eleve olyanok lennének mint az angyalok a kezdetektől fogva. Abszurd.
Amikor a törekvők hátán levő teher eleve nagyon nehéz, nincs szükségük a hátukra még több követ pakoló filozófiai rendszerekre. Először is a feltételeknek nem kellene olyan szigorúnak lenniük, vagy a guru-k megkockáztatják, hogy kifogynak a tanítványokból, kivéve ha mindenki elkezd hazudni és azt mondja megfelel ezeknek a követelményeknek. Senki sem érheti el az Igazságot hazugságokon keresztül.
Mindazonáltal, általában véve mindezen duális rendszerek problémáinak ellenére nem azt mondom, hogy azok teljesen hamisak vagy nonszenszek. NEM. Tartalmaznak nagy igazságokat is, de elégtelennek bizonyulnak, amikor a Végső Felszabadulás ügyéről van szó. A non-duális Igazság sohasem realizálható duális módszereken keresztül. Ha valaki azt hiszi, hogy ő képes lesz rá, folytatnia kell a próbálkozást és meglátja maga, hogy az erőfeszítései soha nem hozzák el a Végső Felszabadulást ilyen módon. Ez az időről és a tapasztalatokról szól.
(5) Azt hallottam, azok az emberek akik a duális rendszereket követik nagyon gyakran hozzák fel, hogy a nem-duális rendszerek mint a Trika nagyon arrogánsak, mert “hogyan mondhatná valaki azt, hogy ő Isten, miközben nem arrogáns?”
Most a megfelelő érvelés: A Trika rendszer esetében, ez az állítás igaz lenne, ha az egyik törekvőnek azt mondaná, hogy ő a Legfőbb Én, de a következőnek azt, hogy ő nem a Legfőbb Én. Ebben a kontextusban ismét dualizmus lenne, az egyik törekvő mint Legfőbb Én míg a többiek nem a Legfőbb Én, formájában. Ez egy meglehetősen nagy hiba volna és egy ellentmondás önmagában, mivel a Trika a non-duális felé hajlik, és nem a duális felé. Ezért ez soha nem történik meg, mert a Trika mindenkit a Legfőbb Én-nek tart, még azokat is, akik nem spirituális törekvők. Akkor hol van az arrogancia?
Ami azt illeti, a dualizmus még arrogánsabb, mivel kik ezek a korlátolt individuumok, akik elkülönülten képesek maradni az Úrtól, amikor ez az Úr az egyetlen Lakó itt? Ők csak arrogáns emberek. Ez ismét egy isteni Játéka az Úrnak, természetesen. A dualizmus az Ő Játéka, míg a non-dualizmus az Igazság.
(6) Vannak guru-k és iskolák, akik azt állítják, hogy a Végső Felszabadulás:
“Megszabadulni az egótól, elmétől, testtől és így tovább”.
Utána ezen guru-k egyike jön és azt mondja: “Én felszabadult vagyok, miközben élek”. Ez rendkívül ellentmondásos. Miért?
Most a megfelelő érvelés: Az univerzális megnyilvánulásban kategóriák sora van jelen (a Trika 36 kategóriát tanít, míg más rendszerek általában 25 kategóriát határoznak meg). Egy kategória jelenléte, például az “egó” (15. kategória), lehetővé teszi a következő kategória létezését (pl. az elme, az érzékelés erői, a cselekvés erői, stb.). A fizikai univerzum, a fizikai testet beleértve, az utolsó öt kategóriából áll (kategóriák 32-től 36-ig). Következésképp, ha nincs egó, nem lesz elme, sem az érzékelés erői és még a fizikai világ sem. Ha valaki elérte a Végső Felszabadulást miközben él, a “teljesen megszabadulva az egótól, elmétől, testtől, stb.” formájában, akkor hogyan mondhatná azt, hogy ő megszabadult mindettől, ezzel egy időben mindezek jelenléte nélkül? Ez olyan mintha valaki azt mondaná: “megszabadultam a nyelvemtől”. Legfőképp hogyan mondhatna ilyet? A nyelvének használatával, végül neki még “mindig” van nyelve.
Elég tiszta vagyok? Úgy értem ha valaki azt mondaná, hogy életében felszabadult, használnia kell az egóját, az érzékelés erőit, a cselekvés erőit, a testet, stb., hogy azt állíthassa “ő felszabadult”. De nem kellene, hogy ezek közül bármi is rendelkezésére álljon, vagy ellentmondás van a Végső Felszabadulásról alkotott koncepciójában. Hogyan lehetne megszabadulni az egótól, például, és egyúttal megtartani az egót azért, hogy valaki azt mondja, ő életében felszabadult? Ezért mindezen guru-knak, akik azt állítják, hogy a Végső Felszabadulás “teljes megszabadulás az egótól, elmétől, testtől, stb.” csendben kellene maradniuk vagy meg kellene változtatniuk a koncepciójukat a Végső Felszabadulásról egyszer s mindenkorra.
A Végső Felszabadulásnak semmi köze az egótól, elmétől, testtől, stb., való megszabaduláshoz, hanem inkább annak a realizációja, hogy mindezek a dolgok az egyén saját Énje. Amikor valaki realizálja, hogy mindezek a kategóriák (egó, elme, érzékelés erői, stb.) az Én, és az Én egyedül, akkor ő valóban felszabadult, akár megtartja vagy akár elveti a testét a folyamat közben.
(7) Rendszerek, amelyek azt állítják hogy a Legmagasabb Valóság az abszolút Üresség.
Most a megfelelő érvelés: Ha ez igaz, ki érzékelte ezt az abszolút Ürességet? Lennie kellett “valakinek”, aki érzékeli azt, vagy az állítás soha fel sem jött volna eleve. Ha valaki érzékelte az abszolút Ürességet, ez az Üresség nem teljes, az érzékelő jelenléte miatt. Ilyen módon, az abszolút üresség sohasem bizonyítható, mert ha totális Üresség volna, nem volna senki aki érzékelje azt, és ezért ebben az esetben az abszolút Üresség kérdése fel sem merült volna. Alaposan foglalkoztam ezzel a témával az előző cikkekben és a fő weboldalamon.
Emellett, ha a Legmagasabb Valóság, azaz a Legfőbb Én, Üresség volna, probléma lenne a memória folyamatok magyarázatával, mert lenne egy gondolatod és utána… Üresség… azután, lenne egy másik gondolatod és utána… Üresség, és így tovább. Ha ez az Üresség valódi Üresség volna, nem lenne kapcsolat egy gondolat és a következő között, és az egész folyamata a memóriának lehetetlen volna, mert az egyén elfelejtene mindent minden pillanatban, köszönhetően az abszolút Üresség jelenlétének a gondolatai között. Oh igen, ez abszolút értelmetlen, mert ha nem volna memória, az egyén nem lehetne individuum személyiséggel felruházva, stb. Ha nem volna individuum, nem lenne semmilyen család, városnegyed, város, ország, világ, civilizáció! Az egész dolog őrület, ahogy láthatod, és folyamatosan tények által bizonyítottan téves. Egyébként, vannak “komoly” rendszerek, amelyek még mindig azt állítják, hogy a Legmagasabb Valóság az abszolút Üresség… és vannak követői is!
És még ha valaki azt is mondja, hogy ez az Üresség nem teljesen Üresség valójában… de “egy üresség”, akkor mi értelme megtenni mindezeket az erőfeszítéseket a napi koncentráció és meditáció formájában, egy ilyen üresség elérése érdekében, ami természetesen elért minden éjjel miközben valaki mély álomban van? Totális ostobaság.
Az igazság az, hogy a Legmagasabb Valóság nem valódi Üresség. Talán így tűnik a legtöbb embernek, mivel a Legmagasabb Valóság túl van a megérthetőségen számukra. Mégis, lennie kell “Valakinek” a gondolatok között, például, hogy a gondolatok egyesítve legyenek egymással. Ez a “szál” amin minden gondolat össze van fűzve együtt, mint szemek a nyakláncon, az Én. Ő nem egy üresség… még csak nem is az Üresség. EGYÁLTALÁN NEM! Ő a Szabad és Gyönyörteli Úr, aki mindennek a Magja. Ilyen módon kell valakinek gondolkoznia Ő róla. Igen, azok a rendszerek, amelyek azt állítják, hogy ez a Csodálatos Én egy Üresség, szintén egy fajta együgyű csapda, ami elrejti az Igazságot a bolondok elől. Oh nos, tudod ennek a Legfőbb Úrnak a Játéka annyira mulatságos.
(8) Lehet egy ellenvetés a Vedānta bírálatomra való hivatkozással a következő formában: “Azt mondod, hogy az Upaniṣad-ok, Bhagavadgītā és Brahmasūtra-k (úgy is ismert, mint Vedāntasūtra-k) akkor rosszak?”
Most a megfelelő érvelés: Először is, ezek a szövegek formálják a három oszlopot, amelyeken a Vedānta esszenciálisan alapszik. Elolvashatod egy meglehetősen teljes magyarázatát a témának az Első Lépések (2) cikkben. Ezek a szövegek nagyon ősiek, és sok századdal a három féle Vedānta, amelyekről korábban beszéltem, megalapítása előtt lettek komponálva. Ennek a három filozófiai rendszernek az alapítói, akik a középkorban éltek, interpretálták az Upaniṣad-okat, Bhagavadgītā-t és Brahmasūtra-kat (úgy is ismert, mint Vedāntasūtra-k) a saját nézőpontjuknak megfelelően. Valójában, gyakrabban inkább mint nem, még hiányzik is az egyetértés ezen három középkori védikus rendszer között, fontos témák tekintetében, amelyekkel az Upaniṣad-ok, Bhagavadgītā és Brahmasūtra-k foglalkoznak. A kritikám ezen három egyfajta középkori védikus filozófia felé irányult, és NEM az Upaniṣad-ok, Bhagavadgītā és Brahmasūtra-k felé. Elég világos vagyok? Jó!
(9) Van még egy gyakori ellenvetés néhány ember részéről, akiknek hiányzik az erős tudása a Trika rendszerről: “A Trika-ban, a Legfőbb Én-t Śiva-nak hívják. De Śiva egy félisten!”
Most a megfelelő érvelés: A “Védikus” Śiva egy félisten, vagy isten (ahogy hívni akarod). Tudod, az a Śiva, aki az univerzum elpusztítója és így tovább. Azonban, a Trika-ban, Śiva koncepciója a Tantra-kból jön, és nem a Védákból. A Trika EGYÁLTALÁN NEM alapszik a Védákon (a négy szent könyv). Helyette a Tantra-kon alapszik (szent könyvek hosszú sorozata). A Trika-ban, mindazonáltal ezek közül csak néhány Tantra-nak van nagy megbecsülése. Szóval, az egész kérdés Śiva-ról a Trika-ban, hogy egy félisten, teljesen hülyeség. A Yoga világa a Nyugaton olyan mint egy leves, általában tele tévképzetekkel köszönhetően az óriási tudatlanságnak, amit a fél-tanítók és fél-tanítványaik tízezrei prezentálnak. Olyan mint egy járvány, amit fel kell számolni a megfelelő érveléssel.
(10) Egy újabb ellenvetés: “Ha valaki esszenciális Śiva, ő sohasem kötött és következésképp nincs szüksége Felszabadulásra, mert ő túl van a kötöttség/Felszabadulás dualitásán”.
Most a megfelelő érvelés: Ez teljesen igaz! De ha valaki “azelőtt” mondja, mielőtt megkapná a Végső Felszabadulást, ez csupán egy “állítás”. Az olyan kifejezések igazsága mint “Śiva túl van a kötöttségen/Felszabaduláson” csak a Végső Felszabadulás elérése “után” kerülnek megértésre, és nem “előtte”. Miután valaki realizálja, hogy ő Śiva és Śiva egyedül, ő szintén realizálja azt, hogy ő mindig is realizálta, hogy ő Śiva. Ennek megfelelően végül megtudja érteni a nagy igazságot, hogy Śiva (azaz önmaga) túl van a kötöttségen és Felszabaduláson. Mindez a megértés a Végső Felszabadulás (úgy is ismert, mint “Én-realizáció” vagy “Én-felismerés”) “után” tárul fel benne és nem ez előtt. Ha ő így beszél kötöttségben, az ő állítása csupán fecsegés, mert ez az igazság még mindig a teória mezején van, és nem olyan valami, amit a személy tényleg tapasztalt a gyakorlatban.
Ez az egyike a veszélyeknek, amikor valaki Trika-t tanít valakinek: a tanítvány elkezd úgy beszélni, mintha elérte volna az Igazság teljes realizációját. Így, az ő állításai teljesen igazak lesznek, de a saját Én-je tényleges realizációjának hiányában az ilyen állítások csupán szavak. Ezután az Én Ereje kivonja a kardját, szimbolikusan mondva… mondjuk, a Trika egy ilyen tanítványa megtudja, hogy a felesége megcsalja, és ez a tanítvány megakarja ölni őt vagy öngyilkosságot akar elkövetni, vagy tiszta ideg és tele van haraggal és így tovább. Ebben a pillanatban az ő Trika tanítója megjelenhet és azt mondja neki: “Miért vagy olyan zaklatott ilyen csekélység miatt, ha te (Śiva) túl vagy a kötöttség/Felszabadulás dualitásán? Továbbá mivel csak egy Śiva van, a feleséged szeretője szintén Śiva, azaz önmagad”. Ahogy láthatod, ez a szituáció teljesen nevetségessé válik. Ez nagyon gyakori a Trika tanítványok esetében. Nem, mint tanító, sohasem tapasztaltam ilyen nagy drámát mint a példában, de láttam néha amint néhányuk “okossá” válik és elkezd úgy beszélni, mintha már elérte volna a Végső Felszabadulást és teljesen értené a nagy állítást “Én vagyok Śiva”. Az állításuk megmarad mint állítás, amikor az Én Ereje rémisztővé válik… még ha csak kicsit rémisztővé is… és ezek a hamis Śiva-k egyszerűen eltűnnek.
A Trika-ban, az Én Erejét úgy hívják Śakti. Amikor ez a Śakti sötétté és félelmetessé válik… oh Istenem… ti hamis Śiva-k jobb ha gyorsan elmenekültök! Hahahaha! A kérdés akkor: “Tehát, egy Én-realizált személy sohasem tapasztal félelmet, mintha egy fajta szuperhős lenne vagy ilyesmi?”. NEM, abszolút NEM. Ő megtapasztalja az összes emberi érzelmet, de Śiva benne, úgymond, végül átveszi az irányítást. Például, félelmet tapasztal, amikor a fizikai teste veszélyben van, de Śiva (az ő valódi “Én”-je) végül túlárad benne. Ez nem azt jelenti, hogy nem fog elfutni, ha egy óriási lávafolyam jön közvetlen felé… még ha valójában csak egy kis láva folyam jön közvetlen felé… tudod ő nem hülye… de mivel ő a birtokosa egy valódi “Én”-nek (Śiva), megtartja a Gyönyörét még ezeknek a ronda szituációknak a közepén is. Ami azt illeti, ő örömtelibb amikor teljesen biztonságban van. Ezt nagyon nehéz megérteni, ha valaki nem érte el a Végső Felszabadulást, azaz valódi felismerését vagy realizációját a saját Én-jének.
“Valódi Én”-nek hívtam Śiva-t, habár Ő sokkal több ennél. A kényelmesség kedvéért tettem így, hogy egyszerű módon tanítsam az olvasót. Ezért a végső konklúzió az, hogy a legtöbb törekvő gyakran összekeveri a felszabadult személyt egy szuperhőssel. Egy szuperhős, még a legnagyobb is közülük, egyszerűen egy hétköznapi ember, csak “újratöltve”, azaz tele emberfeletti erőkkel és képességekkel. De egy én-realizált személy nem ilyen. Egy felszabadult egy másféle típusú emberi lény és NEM egy másik emberi lény, csak felruházva speciális szuper erőkkel és képességekkel. És ebben teljesen biztos vagyok. Amikor szuperhősöket nézel a filmen, észre veheted, hogy le tudnak győzni rendkívüli ellenfeleket, de egyúttal egy nő szeszélyeinek kegyelmétől függnek. Ebben az értelemben ők hétköznapi emberek, csak “újratöltve”. Egy felszabadult személy nem ilyen, mert független Gyönyöre van, ami képes túláradni benne, még akkor is ha a teste nagy veszélyben vagy fájdalomban van. Egy másik példa: tapasztalhat elképesztő fizikai fájdalmat csak úgy mint Legfőbb Gyönyört áradni az ő saját Én-jéből. Ez bizonyosan emberfeletti a szó legszorosabb értelmében. A korlátolt individuum nem képes dühöt és legfőbb Boldogságot tapasztalni egy időben.
Ezért a törekvőknek be kellene fejeznie, hogy úgy beszéljenek mint egy teljesen felszabadult, ha még nem realizálták a saját Én-jüket. Csupa fecsegés “jól” hangzik, de mindig teljesen haszontalan. Ez nem csak a Trika tanítványok esetében történik, de szintén megesik sok tanítvány esetében, akik nem-duális filozófiai rendszert tanulnak. Például, olvastam egy e-mailt, amit az Advaitavedānta egy követője küldött, ahol ilyesmit mond “a Végső Felszabadulás sohasem történik meg, mert a személy aki keresi valójában nem létezik”. Oh, bizonyosan, és tudod én vagyok a Télapó, hahaha. Oh a kezdők mindig olyan viccesek. Ha nincs személy aki megpróbálja megkapni a Végső Felszabadulást, akkor az a személy sincs, aki ezt az e-mail-t küldte nekem… oh ez az Advaitavedānta olyan abszurd amikor az eredeti szöveget olvasod Sanskrit nyelven, de néhány követője ennek a rendszernek olyan szintekre tudja tenni a hülyeség lécét, ami meglehetősen mulatságos.
Annak érdekében, hogy megszabaduljunk mindettől a nyomorúságtól ami csupán fecsegés, a törekvőnek egy megfelelő guru-hoz kell folyamodnia és küzdenie kell a valódi Végső Felszabadulás eléréséért bármi áron. A Végső Felszabadulás után, azt csinálhatnak amit csak akarnak, akár azt is állíthatják “nincs személy, mert mindez csak illúzió”, hahaha, olyan vicces! Szóval, az összes olvasóm sem létezik és pocsékolom az időmet ezzel a Biblia-méretű bejegyzéssel. Ah, igaz, Én sem létezem! Jó Vicc, Śiva!
(11) Néhány filozófiai rendszer magába foglalja a pariṇāma vagy transzformáció teóriáját. Ez a téma bonyolult és van néhány variációja, de alapvetően, ez a teória azt állítja, hogy az Ok (vagyis az Én) folyamatosan átformálja magát a saját okozataiba (vagyis az univerzum). Ez a teória “jól” néz ki, de téves, mert nem az Isteni szintről jön, hanem az emberi intellektus szintjéről, amely mindig hajlik a hibázásra.
Most a megfelelő érvelés: Az Én nem tudja átformálni Önmagát, mert ha megmozdul és akár egy millimétert is távolodik az Ő esszenciális természetétől mint a Szubjektum, megszűnne Én-nek lenni, és “valami mássá” válna. Valamint, az Én Önmaga átformálásának valami mássá mellékterméke az volna, hogy az egyén nem tudná megtalálni Őt “mint az Én” a Végső Felszabadulás pillanatában, mert Ő valami más lett. Abszolút hülyeség, ahogy láthatod.
Az Én Ereje az, aki az univerzummá válik, de nem a transzformáción keresztül (pariṇāma), mivel az Én Ereje egy az Én-nel, ha akár egy millimétert is távolodik az Ő esszenciális természetétől, megszűnne az Én Erejének lenni teljes egységben az Én-nel Magával. A transzformáció teóriája jónak tűnik de emberi és nem isteni. Az isteni magyarázat az univerzum (az okozat) jelenlétére az, hogy ez az Én Ereje és nem annak az átformálása. Ezt nehéz megérteni egy teljesen tisztára csiszolt intellektus jelenléte nélkül. De ha ilyen módon érvelsz, az intellektusod rá van kényszerítve az isteni működésre. Isten nem úgy gondolkozik mint egy hétköznapi emberi intellektus. Ennek az intellektusnak fel kell mennie egy szintre, ahol isteni módon tud működni vagy nem fog Végső Felszabadulás történni. Egy példa:
Ha agyagot fogsz és csinálsz egy csészét, ez volna az agyag átformálása csészévé igaz? De az Én Ereje nem így működik. Nem hagyja hátra a formáját vagy természetét azért, hogy univerzummá váljon. NEM. Ő az univerzum éppen most, úgy ahogy van. Nincs transzformáció. Igen, ezt nehéz megragadni. Egy másik példa a rossz érvelésre:
“Az Én a Szubjektum, a Tanú, amíg az Ő Ereje az egész univerzum. Az Én teljesen megváltoztathatatlan, de az Ő Ereje változik és változik, ezért az univerzum is folyamatosan változik.”
NEM, ez nem igaz. Nincs változás vagy átformálás. Az Én Ereje csak… a megváltoztathatatlan Én Ereje… és az Én csak… a megváltoztathatatlan Én. Egyik sem változik egy millimétert sem, és nem formálják át magukat “valami mássá”. A formák ebben az univerzumban változnak és változnak, de az Én Erejének a formája vagy természete sohasem változik. Látsz változásokat, de az mindig ugyanaz a megváltoztathatatlan Én Ereje. Ha az Én Ereje megváltozott volna, nem lehetne egy a megváltoztathatatlan Én-nel. Az érvelés ezen módja isteni és nem emberi. Ezért kell az intellektusodnak új szintre emelkednie, hogy megértse az álláspontom. Ilyen módon érvel Isten. A transzformáció teóriája emberi lények által teremtett és feltételezett és nem Śiva (a Legfőbb Én) által. Ezért a logikája az “objektumokra” illik, de nem a Legfőbb Szubjektumra és az Ő Erejére. Amikor valaki realizálja a saját Én-jét, aki Śiva, tisztán látja, hogy ez az Én és az Ő Ereje sohasem változik. Sohasem volt egy transzformáció sem, ami az Én-t és az Ő Erejét illeti. A “transzformáció” érzete csak olyan intellektusban merül fel, ami nem az isteni szinten működik.
Összefoglalva, az Én és az Ő Ereje teljesen megváltoztathatatlan és isteni. Ez a kettő valójában egy Valóság, ami sohasem transzformálja át önmagát semmivé. Ha mégis átformálnák magukat valamivé akár egy másodpercre, megszűnnének a megváltoztathatatlan Én-nek és az Ő Erejének lenni. Ez az igazság nagyon szubtilis. Mindezek az érvek nem csupán egy filozófiai párbeszéd megnyeréséért lettek bemutatva, hanem azért, hogy megfelelően működővé tegyék az intellektusod, és így megkaphasd a Végső Felszabadulást. Mindezek a teóriák amiket a hétköznapi emberi elmék hoztak létre, akadállyá válnak az utadon hosszú távon ha nem vagy elég óvatos. Ezek jól néznek ki, de megakadályozzák az intellektusod, hogy úgy működjön ahogy kellene az Én-realizáció eléréséért. A törekvő egyszerűen nem képes realizálni Istent úgy gondolkodva mint egy emberi lény. Úgy kell gondolkodnia, mint ahogy Isten gondolkozik, úgymond. Csak ekkor fogja megérinteni az Isteni szintet, és nem másképpen.
“A Legfőbb Én az univerzum” és nem “az univerzum egy transzformációja a Legfőbb Énnek”. Az előbbi ahogyan Isten gondolkozik és az utóbbi ahogyan egy emberi elme gondolkozik. Elég ezeknek a misztériumoknak a felfedéséből!
(12) Újabb kérdés merülhet fel: “Akkor a Trika a legjobb filozófiai rendszer a jelenkorban?”
Most a megfelelő érvelés: NEM az eredeti formájában, azaz mint Kashmir Nem-duális Shaivizmusa. Ez a téma még bonyolultabb, mert a Kashmir Nem-duális Shaivizmusa nem pontosan a Trika, mivel magába foglalja más iskolák tanításait is. Nos, most egyenlőre elég az olvasóimnak a Kashmir Nem-duális Shaivizmusát “Trika”-nak hívni, az egyszerűsítés kedvéért. És miért volt a válaszom NEM? Egyszerű: Ha a válaszom “IGEN” lett volna, akkor Śiva nem alapította volna újra a Trika-t Rosario-ban, mert nem lett volna szükséges. A probléma Kashmir Trika-jával nyilván a Végső Felszabadulással kapcsolatos állításaiban nyugszik. Teljesen egyetértek mindazokkal az állításokkal, mert amikor megkaptam az Én-realizációt, meg tudtam erősíteni az igazságát mindazon nagy tanításoknak. A probléma a tanítások formájának a módjában van. Hogy világosabbá tegyem amit mondok; az rendkívül skolasztikus olyan mértékig, hogy a legtöbb jelenlegi törekvő egyszerűen nem képes lépést tartani mindezzel a skolasztikussággal. Ez különösen igaz a Nyugaton, ahol a kultúra jelentősen különbözik az Indiaitól. Ha veszed egy eredeti Trika szöveg tanítását, pl. Abhinavagupta Parātrīśikāvivaraṇa-ját, észre fogod venni, hogy meglehetősen nehéz megérteni, még a modern tanítók magyarázataival együtt is. Napjainkban Gabriel Pradīpaka gyönyörködik ennek a szövegnek az olvasásában minden nap, de rendelkezik szilárd képzéssel Sanskrit-ban és Trika-ban, ami mindezen dolgok évtizedeken át tartó tanulmányozásának erőfeszítése útján kovácsolódott. A legtöbb törekvő nem volna képes megérteni egy ilyen szöveget, kivéve amikor tanítók, mint Gabriel Pradīpaka, veszik a fáradságot és elmagyarázzák azt, milliónyi megjegyzéssel minden lépésben. De tudod, ez rendkívül időigényes.
Ezért, ez a probléma Kashmir Trika-jával, különösen a Nyugaton. Ez a keresők elitjének való, akik erős intellektussal és nagy kitartással vannak felruházva. Másrészről, Rosario Trikája ugyanaz a Trika ahogy mindig, de a maximumig egyszerűsítve, így különösen hasznos a törekvőnek a Nyugaton. A filozófiának kell szolgálnia a törekvőt és nem fordítva. A Trika-t, ahogy az eredeti formájában van, ha oda adnánk ezeknek a nyugati törekvőknek, többnyire nem kerülne helyesen megértésre, és az eredeti tanítások torzításai elkezdenének felemelkedni puszta tudatlanságból. A filozófiai iskoláknak haladniuk kell a korral. És ez az amit a Trika csinál most. Rosario Nem-duális Shaivizmusa (úgy is ismert, mint Rosario Trika-ja) egy kísérlet amit Nyugaton csinálok. A fő cél mindig segíteni annyi törekvőt amennyit lehetséges, az ősi tanítások átadásán keresztül az emberiségnek a Legfőbb Én által. Ez csak a kísérlet kezdete. Ahogy az idő halad, Rosario Trika-ja el fog terjedni az egész Nyugaton, és sok más egyéb dolog fog történni természetesen. Idő kérdése.
(13) Mindig itt van az a kérdés, hogy miért nem adja Śiva az Ő összes isteni Tudását az egész emberiségnek?
Most a megfelelő érvelés: De Ő ezt teszi éppen most ezen a nagyon hosszú cikken keresztül, amit őrületes mennyiségű óráig tartott megírni. Az emberek akik azt hiszik, hogy Gabriel Pradīpaka különbözik Śiva-tól, ugyanazok az emberek akik azt hiszik, hogy ők különböznek Śiva-tól. Ez szintén egy Játéka Śiva-nak, nyilvánvalóan. Nincs állapot ami ne lenne Śiva, ahogy a Trika szöveg állítja. Ezért még a dualitás ezen gondolatai is az egyén és Śiva között, szintén Śiva. Nincs itt ellentmondás.
Ez a helyes módja az érvelésnek. Egy másik példa: Meditálok és tapasztalom a Legfőbb Gyönyört… de emlékszem, hogy el kell mennem egy bizonyos helyre ekkor. Szóval, elhagyom a meditációt és sietek arra a helyre. Ki csinálta ezt? Śiva. És miért csinálta ezt? Csak azért mert így akart tenni. Nincs “első Śiva” aki tapasztalja a Gyönyört és utána egy “második Śiva” aki elhagyja ezt a Gyönyört valami ok miatt. NEM. Még az Ő Gyönyörének az elhagyása is Gyönyör. A legtöbb törekvő, aki elérte a spirituális folyamat egy bizonyos szintjét, tudja ezt közvetlen tapasztalatból. Nincs senki más aki “kényszeríti őket” a Gyönyör elhagyására, hanem maguk megteszik ezt a szabad akaratukból, vagyis az Ő Szabad Akaratából. Ez talán zavarosan hangzik sok olvasó számára, de teljesen következetes a Trika-ban megalapozott tanításokkal. Először is Śiva volt az, aki mindezen törekvővé vált, és Śiva az, Aki Śiva Gyönyörét keresi most, és elhagyja Śiva Gyönyörét később. Soha nincs egy “második entitás”, kivéve mint egy mentális formáció a folyamtok leírásához.
Amikor valaki eléri a Felszabadulást, végre realizálja azt, hogy “önmaga”, azaz Śiva”, megmaradt ugyanannak egész idő alatt. Egyáltalán nem volt érintett soha semmi által. A saját esszenciális természete (Śiva) ugyan olyan maradt örökké. Ezt realizálja, amikor a Végső Felszabadulás megérkezik. És az univerzum sem tűnik el, hanem úgy érzékeli azt, mint Śiva és Śiva egyedül, azaz mint Önmaga. Az univerzum jelenléte nem egy “akadály”, hanem épp ellenkezőleg, egy forrása az isteni Gyönyörnek. Nincs ütközés Önmaga (az Én) és az univerzum (az Én Erejének egy kiterjedése) között, hanem inkább minden úgy látott, mint a Legmagasabb Valóság, mint a Szabadság és Gyönyör kompakt Tömege. Ez az, amiről a Végső Felszabadulás szól.
És mikor jön el ez a Végső Felszabadulás a törekvőhöz? Amikor Śiva így dönt. Természetesen, van egy követendő folyamat a Végső Felszabadulás eléréséhez, de végül az egész az Ő Akaratáról szól. Amikor azt mondom “Śiva”, nem “valaki másról” beszélek, hanem az olvasóról. Mindazonáltal, Önmaga (Śiva) nagyobbrészt nem akar Végső Felszabadulást. Hogyan lehetséges ez? Például képzeld el ezt: Öntözöm a kertem boldogan… és teljesen hirtelen a Legfelső Gyönyör tárul fel bennem spontán. Gyönyörteli vagyok körülbelül másfél órán át, de szintén hirtelen emlékszem, hogy folytatnom kell a kertem öntözését. És a Gyönyör ekkor elhagy engem.
Ez egy tiszta példa arra vonatkozólag, hogyan működnek a dolgok a Végső Felszabadulás tekintetében. Még ha hirtelen úgy is tűnne, hogy az egyénnek ezt vagy azt kell tennie és elutasítja a totális önmegadást a Tapasztalatnak. Ez szintén Śiva Játéka, azaz Ő eltávolítja az összes korlátozást akarattal, és utána Ő úgy dönt magára vállalja a korlátozást ismét. Senki sem kényszeríti Őt erre. Śiva mindig egy nagy Misztérium.
Most már több eszköz áll rendelkezésedre a megfelelő érveléshez. Használd őket arra, hogy ne ess áldozatául a folyamatos képtelenségeknek, fél-tanítók és hamis guru-k bolondoznak mindenfelé a világban. Ez volt a leghosszabb bejegyzésem eddig, de megérte az erőfeszítést, nincs kétség e felől. Ezt a bejegyzést Śiva írta Śiva-nak.
Találkozunk a következő bejegyzésemben!