Több és több kérdés, ahogy mindig:
K: Azt gondolod majd, hogy a kérdésem hülyeség, de hogyan lehet elérni az örökké tartó igazi Boldogságot?
V: Ez nem hülyeség önmagában, de igen, teljesen hülyeség ebben a kontextusban, mivel kismillió órája beszélek itt az Én-ről és az egész kötöttségben levő folyamatról, stb. Egyébként ne aggódj, mert eléggé megszokott, hogy a tanítónak el kell magyaráznia a tanítványnak ugyanazt a témát kétszer, háromszor, vagy akár többször.
Nyilvánvalóan, az igazi Boldogság MINDIG az Én-ben és az Ő Erejében lakozik, és NEM a korlátolt individuumban és az ő cselekedeteiben, gondolataiban, stb. Az Én és az Ő Ereje teljesen elképzelhetetlen, míg a korlátolt individuum elképzelhető. Ami elképzelhető, az csupán az Ő Erejének a találmánya, és nem egy független entitás, aki képes élvezni a független Gyönyört vagy Boldogságot. Ez nem lehetséges. Ezért, mindig az Én-realizáció a módja az igazi Boldogságnak, és nem fordítva.
K: Ez megint hülyeség, de miért az Én-realizáció az egyetlen módja az igazi Boldogságnak?
V: Mert ha nem tudod ki vagy valójában, hogyan élvezhetnéd a Valódi Boldogságot? Szükséged van egy Valódi “Én”-re, hogy élvezhesd. Mivel a korlátolt individuum egy kitalált “Én” tele kondíciókkal, soha nem alkalmas a tökéletes Boldogságra, hacsaknem ő teljesen realizálja az ő saját Én-jét. A legtöbb ember teljesen azonosított a saját korlátolt individuumával, ezért állíthatom azt, hogy ők soha nem lesznek teljesen Boldogok, amíg a kötöttség állapotában maradnak. Senki sem lehet teljességgel Gyönyörteli a korlátoltság egy állapotában. Ez egy szabály. Mindazok az emberek, akik teljesen azonosulnak a korlátolt individuumukkal és akiknek a boldogsága tárgyakon, más emberek és hasonlókon alapszik, végül elbuknak. Nincs mód valódi Boldogságra ebben az értelemben. Én ebben tökéletesen biztos vagyok. Az “Én” korlátolt érzete soha nem adhat valódi Boldogságot az egyén saját életében. Ezek az emberek az “Én”-jüket helytelenül érzik, és ezért, amíg a kötelék folyamata folytatódik, soha nem lehetnek Boldogok, a szó legszorosabb értelmében. Csak akkor, amikor az “Én” érzete elmozdul a korlátolt individuumtól a valódi Én felé, az egyén megfelelővé válik az örökké tartó abszolút Gyönyörteliségre, és nem előtte. Ez az elmozdulás az alárendeltség állapotából a Szabadságba mindig egy emberfeletti tett, amit a korlátolt individuum nem képes önmaga megtenni. Az egyetlen oka a Valódi Gyönyör elérésének, ahogy már korábban elmagyaráztam, az Ő Kegyelme vagy isteni Adományozása.
Ezt jobban érthetővé teszem egy példával. Tegyük fel, egy spirituális törekvő, kinek neve John A. (igen, ő ismét visszatért, hehe) lótusz pozícióban ül, készen a meditációra. Most, van egy vezeték a testében. Ez a vezeték vezeti az ételt a szájtól egy kis tasakhoz, amit úgy hívunk… igen… gyomor. Amikor az étel belép, némi folyadék érkezik a kis tasakhoz. Nos, az egész folyamat úgy ismert mint “emésztés”, valami ilyesmi. De, ez alkalommal, John A. megevett valamit, ami nem ért egyet vele, azaz a kis tasakkal, vezetékkel, és mindezzel. Ennek eredményeképp, John A. nehézségeket kezd tapasztalni a mérhetetlen Én-en való meditációjában, köszönhetően az emésztésének. Egy kis vezeték, egy kis tasak, egy kis étel és némi folyadék képes megszakítani a Legmagasabb Én-en való meditációját. Ilyen módon, az Én-en való meditáció egész folyamata mindig teljesen hülyeség, köszönhetően a korlátolt individuum nagyon alacsony minőségének. Következésképpen, az Én-nek Magának kell meditálnia a korlátolt individuumon, azért hogy az Én-realizáció felé haladjon. Ha az Én elvárná, hogy John A. birkózzon meg a Végső Felszabadulás összes folyamatával, ez a Felszabadulás sohasem történne meg. Amikor John A. olyan valaki, akinek az isteni Én-en való meditációja megszakítható egy kis vezeték, kis tasak stb. kombinációjával, mégis hogyan kellene neki szembenéznie az Én Erejével közvetlenül, a torkánál megragadva Azt? Ha az Én Ereje nincs legyőzve, a Végső Felszabadulás (úgy is ismert, mint Én-Realizáció) soha nem fog megtörténni. Szóval, az Én-nek meg kell mentenie, különben John A. örökké kötelékben maradna. Ez nagyon nyilvánvaló, igaz? Egyébként néhány ember, amikor azt tanulja, hogy az Ő Kegyelme és nem ők a kritikus faktor a spiritualitásban, zavarodottságot tapasztalnak. Miért? Mert még nem értették meg, hogy ez az ostoba emésztési zavar több mint elég a meditációjuk újra és újra tönkretételéhez. Mit fognak akkor tenni, hogy legyőzzék Magát az Én Erejét (a kötöttségük okát)? Egyáltalán nem tehetnek semmit. Ez az igazság mindig elkeserítő a korlátolt individuumnak, mert legtöbbször egy buborékban élnek.
Ebben az értelemben, a korlátolt individuum sohasem meditál a saját Én-jén valójában, ellenkezőleg, az Én meditál ő rajta. Először is, az Ő Kegyelme engedélyezte a korlátolt individuumnak, hogy elkezdje a spirituális útját. Ezután, az Ő Kegyelme vezeti őt és megcsinál mindent a számára. Az Ő isteni Kegyelme nélkül, az “Én-realizáció” küldetése, lehetetlen küldetés. Ez elég nyilvánvaló, de ha egy puszta emésztési zavar nem elég, hogy megmutassa milyen erőtlen a korlátolt individuum, új szintre emelhetjük a kihívást: mi a helyzet akkor, ha a bűnözők egy bandája állig felfegyverkezve, bekopog az ajtódon, miközben épp meditációban ülsz? Mi a helyzet egy rakétával, amint eltalálja a hátsó udvarod, miközben meditálsz a Legfőbb Én-en? Mi a helyzet egy óriási jumbo jet-el amint épp lezuhan a lakótömbödre miközben ott vagy, hogy meditálj az Én-eden? Mi a helyzet a hírekkel a TV-ben arról, hogy az egész családod halálra perzselte egy mániákus egy lángszóróval a repülőtéren, miközben ottmaradsz, elmerülve az Én-ben teljes lótusz pozícióban? Mi a helyzet, ha isteni létezők jönnek hozzád látogatóba az Én-en való meditációd közben, néhányuknak rémisztő aspektusa van, miközben ott maradsz, teljesen rögzülve a Legmagasabb Valóságon a legkisebb testi mozgás nélkül? Vagy emelheted a dolgokat a legmagasabb szintre: mi a helyzet, amikor meditálsz az Én-en, kiterjedve Ő benne, mint egy arany oszlop, teljes lótusz pozícióban, miközben az egész univerzum összeomlik felemésztve a Tűz által, az idők végén? El tudod képzelni magad, ahogy szilárdan meditálsz az Én-en, az ilyen szituációk közepén? Ha eltudod, akkor végre megérted, hogy korlátolt individuumként senki sem képes leigázni az Én Erejét, és elérni az Én-realizációt. Egy korlátolt individuum tiszta ideg lesz, még ha a legkisebb zavaró tényező is jön fel, és kérni fogja az Isten segítségét, vagy azt fogja mondani, egyáltalán nincs is Isten, stb. Ezért nem érheti el soha a korlátolt azt, ami Korlátlan. De a Korlátlan elérheti a korlátolt individuumot azonnal.
Az Én Ereje egyszerűen Kolosszális a szó legszorosabb értelmében. Az egész univerzum az Ő megnyilvánulása. A korlátolt individuum ennek az Erőnek egy találmánya, és ezért mindig az Ő irgalmára van bízva. Csak az Én képes Legyőzni az Ő Erejét Akarattal (ezért hívják az Én Erejének). Ez az, amiért Ő olyan csodálatos. Az Ő realizációja a legcsodálatosabb tapasztalat, amit egy emberi létező átélhet. Nincs kétség efelől. Előtte, olyan sok dolog tűnik nagyszerűnek, de az Ő realizációja után mindezek a dolgok már nem nyűgöznek le. Egy Én-realizált személyt semmi sem képes lenyűgözni, csak Önmaga. Ez az egyike az ő jellemzőinek. Amíg a legtöbb embert lenyűgözi a Nap, a galaxis, egy hurrikán, más emberek stb., egy Én-realizált személy nincs lenyűgözve mindezek által. Miért? Mert ő már tapasztalta a Leglenyűgözőbb Valóságot. Ez a tanítás szintén közvetetten megemlített a bölcs Patañjali által, az ő Yogasūtra-iban IV.31. Ő azt monda, hogy amikor egy személy a Végső Felszabadulás határán van, minden megismerhető (tárgyak, emberek, stb.) amik megszámlálhatatlanok, most kevésnek tűnnek. Más szavakkal, az univerzum “lenyűgözően” néz ki ennek az Állapotnak a megérkezése előtt, de utána, nem tűnik lenyűgözőnek többé. Tudsz követni?
K: Igen, de a korlátolt individuum az Én.
V: Természetesen, de “megőrülve”. Amíg cikkeket írok az Isteniről, az Ő Kegyelméről és szent folyamatokról, nagyon gyakran kapok e-maileket a tanítványaimtól. Mivel ők többnyire azonosultak a korlátolt individuum állapotával (az Én megőrülve), ragaszkodnak ahhoz, hogy boldogok legyenek mindezekkel a megismerhetőkkel (tárgyak, emberek, stb.), amire Patañjali hivatkozik. Nincs kétség, hogy ők az Én, de egyúttal itt van ez a “korlátolt individuum”-nak hívott őrület, ami még több kötelékbe vezeti őket a boldogság nevében. Ez az állapot nagyon gyakori ebben a világban, és megmagyarázza miért kell a spirituális tanítóknak ismételni a tanításaikat újra és újra. A tanítványok nem értik őket, az állításaik ellenére, miszerint ők tökéletesen értik őket. Csak a fejlett tanítványok értik őket, de a blogom nem nekik készült, hanem csak kezdő és közepes törekvőknek, ahogy az egyik korábbi bejegyzésemben állítottam. Szóval, még ha isteni tanítások egész sorozata is publikálva lenne általam egy nagyon egyszerű módon egy éven keresztül ezen blogon, a tanítványaim közül sok nem gyógyítható meg az őrületéből még. Ahogy láthatod, ez nem csupán állítás kérdése, hanem az egyénnek képesnek kell lennie a tanításokat gyakorlatba helyeznie. Ez időbe telik. Ezért, még ha mindegyikük is egész idő alatt teljesen az Én, úgy kell foglalkoznom majdnem mindegyikükkel, mintha ők az Én volnának megőrülve (mint amikor John A. azt hiszi, hogy ő Napóleon). Nem kezelhetem őket mindig úgy, mint a Legfőbb Én, csak egy darabig minden alkalommal, mert a korlátolt individuum állandóan készen áll az összezavarásukra.
A korlátolt individuum jellemzője az olyan állapotok kisajátítása, amik egyedül az Én-realizált személyhez tartoznak. Például: “Szabad akaratom van” vagy “Én vagyok a saját sorsom kovácsa” vagy “Boldog leszek a külső körülmények ellenére” vagy “A szeretetem mindig érintetlenül tartom” vagy “Mostantól sohasem hazudok” vagy “Akarattal megtudom változtatni a szokásaimat” vagy “Mindig jóindulatú leszek”, stb. Mindezek az állapotok valóra válnak az “Én-realizáció után”, amikor az egyén szerez egy Valódi “Én”-t (az Én), aki képes Gyönyörteli maradni automatikusan és minden körülmények között. Az Én-realizáció előtt, amikor a korlátolt individualitás domináns, mindezek az állítások nem lehetnek igazak, mert a korlátolt individuum valaki olyan aki “valódi” (ő létezik), de “fikciós” (mert ő az Én Erejének a találmánya). Amikor az Én Ereje megmozdul, az összes korábbi koncepciója a korlátolt individuumnak elkezd mozogni az Ő mozgásának az ütemére. Senkinek sem lehet szabad akarata, a korlátoltság és kötöttség állapotában. Ez az illúzió nagyon gyakori, azaz a korlátolt individuum magáénak hisz olyan állapotokat, amiket csak olyan valaki birtokol, aki realizálta a saját Én-jét. Azt állíthatom, hogy spirituális tanítóként majdnem minden munkám abból áll, hogy “eltávolítsam a téves illúziókat”, ahelyett, hogy hoznék valami újat a tanítványaim életébe. Ők nagyrészt az Én “megőrülve” és a viselkedésük ezt mutatja.
Ezek az őrült illúziók szintén az Ő Erejének a találmányai. Ez az Erő Kolosszális és képes mindenkit megvakítani hamarabb mint egy szempillantás. Csak az Én képes legyőzni Őt. A korlátolt individuum nem képes ezt megtenni, mert ő “egy fia” ennek az Erőnek. Ez olyan nyilvánvaló nekem, de időről időre el kell ismételnem újra éveken keresztül, mert a tanítványok többnyire nem értik meg gyorsan. Ez csak a kezdő és közepes tanítványok tekintetében igaz, mert a fejlett törekvők végre megértették. Ezek a fejlett törekvők alkalmasak a Végső Felszabadulásra.
Hasonlóan, többnyire úgy kezelek minden olvasót mint az Én megőrülve (ne vedd sértésnek). Ennek eredményeképp, a dolgokat nagyrészt duális módon magyarázom, a non-dualizmus néhány időnkénti érintésével. A Sanskrit-ot szintén minimumon tartom, azért hogy ne zavarjam össze őket még jobban, a sok furcsa kifejezéssel. Ha ők már fejlettek lennének, egyáltalán nem lenne szükségük a tanításomra. Valójában, néhányuk képes volna mindent megtanulni a Sanskrit nyelvű szent szövegekből közvetlenül, ahogy a bölcs Kṣemarāja tanulta a Trika filozófiát az ő Mesterétől Abhinavagupta-tól. De az ilyen fejlett törekvők nagyon ritkák most ezen a világon. Ők LÉTEZNEK, de nagyon kevesen vannak. A kilencvenkilenc százaléka a spirituális törekvőknek kezdő és közepes törekvő. Ha volna egy olyan tanítványom mint Kṣemarāja, kényelmesen élvezhetném az Én-em, miközben ő kezelné a weboldalt és ezt a blogot, például. Sajnos még nincs olyan tanítvány a listámon, amilyen az ő kalibere.
Összességében, nincs kétségem a felől, hogy a korlátolt individuum az Én. Szintén, Én biztosan tudom, hogy az Én EGY az Ő saját Erejével. Ez okból kifolyólag, csak az Én VAN itt, mert minden más valóság egy Ő vele állandóan. Egyébként, azért mondhatok ilyeneket időnként, mert a legtöbb olvasó még nem képes megérteni. Szóval, el kell magyaráznom ugyanazt az igazságot egy duális módon, vagyis mint az Én, az Én Ereje és a korlátolt individuum. Amikor ez ilyen módon van elmagyarázva, az igazság jobban érthető az összes olvasó számára. Remélhetőleg érted amit mondok.
K: Igen tökéletesen értem. Vannak a korlátolt individuumnak “fázisai”?
V: Igen, hívhatod így őket. Először, van három tisztátalanság vagy a limitáció okai. “Tisztátalanság” alatt nem valami “morális” tisztátalanról beszélek. NEM. A tisztaság a Trika-ban az “egységet” jelöli és a tisztátalanság az “egység hiányát” jelöli. Ezért a “tisztátalanság” kifejezés alatt Én azt három dolgot értem, amik az okai az egység hiányának (azaz, dualitás, különbözőség, elkülönülés és így tovább). És az egység hiánya köteléket jelez, Az Én-től különböző “másik” jelenléte miatt. A korlátolt individuum állapota tehát az, amiben az Én elkezdi azt gondolni, hogy vannak más én-ek is, elkülönülten Önmagától. És az Én-realizáció akkor történik meg, amikor Ő realizálja azt, hogy Ő egyedül van, mindig kitöltve az Ő saját Gyönyörével. Ez úgy tűnhet, mint valami szomorú dolog, a korlátolt individuum nézőpontjából: “Oh, Ő egyedül van, szegény Én!” de ez a gondolat gyerekes, nyilvánvalóan. Az Ő magánya a Roppant Szabadság és Gyönyör, túl az emberi megérthetőségen.
Angol neveket fogok adni a tisztátalanságoknak, azért hogy elkerüljük a Sanskrit szavakat, amennyire lehetséges. Az első tisztátalanság neve “elsődleges tisztátalanság” (Āṇavamala) és a Teljesség hiányát generálja. A második tisztátalanság neve a “különbözőségekkel kapcsolatos tisztátalanság” (Māyīyamala), ami dualitást és különbözőségeket generál, ahogy a neve is jelzi. A harmadik tisztátalanság neve a “cselekvésekkel kapcsolatos tisztátalanság” (Kārmamala) és a “cselekvőség” érzetét generálja.
Ahogy tisztán láthatod, ezek a tisztátalanságok az Én Erejének a megnyilvánulásai és a céljuk a még több és több kötelék létrehozása. Először is, itt van az elsődleges tisztátalanság (ami nem haladható meg erőfeszítéssel, vagyis az Ő Kegyelme hatékony az eltávolításában), ami egyszerűen az Én azon döntése, hogy megőrül. Ő azt mondja: “Most, Én megőrülök”, és az Ő Ereje eltávolítja az Ő Teljességét. Amikor ez történik, Ő korlátolt individuummá alakul “az ő első fázisában”, úgy nevezik vijñānākala (ezt elmondani angolul meglehetősen hosszú volna, higgy nekem). Amikor Ő ebben az állapotban van, Ő realizálja, hogy Ő az Én (neki vijñāna-ja van), de ezzel egy időben Ő elveszítette az Ő Erejét teljesen (ezért Ő “akala” vagy erőtlen). Ez az első fázisa a korlátolt individuumnak, a legmagasabb állapot, amit egy korlátolt individuum elérhet “magától”, azaz a saját erőfeszítése által, úgymond. Ez egy ideiglenes fázis, ami egy kicsivel a mély alvás üressége fölött helyezkedik el, következésképpen a legtöbb emberi létező ritkán tapasztalja elég sokáig annak a realizálásához, hogy ilyen állapotban volt. Épp ellenkezőleg, a korlátolt individuumok nagy többsége jobban éber limitáció folyamatának második és harmadik fázisára.
A második fázis neve pralayākala, amikor a korlátolt individuum folytatja az erőtlenségét (akala), de elmerül a mély alvás ürességébe (pralaya). Az Én nézőpontjából ez az üresség az Ő teljessége elvesztésének az eredményéből származik, de a korlátolt individuum nézőpontjából ez egy “univerzális feloldódás” vagy “pralaya“, ahol az univerzum nincs többé abban a formában, ahogy korábban volt (mint tárgyak, emberek, stb.). Amikor az Én az üresség állapotában lakozik, egy második tisztátalanság jelenik meg: a különbözőségekkel kapcsolatos tisztátalanság. Ez a tisztátalanság nem nyilvánvaló ezen a szinten, mert az Én számára nincs érzékelhető univerzum, tele objektumokkal, emberekkel, stb. Ezért, ez a tisztátalanság itt (az üresség állapotában) egy látens formában van jelen. Amikor az univerzum tele objektumokkal, emberekkel stb. elkezd megjelenni az álom állapot közben, a különbözőségekkel kapcsolatos tisztátalanság elkezdi kifejteni a hatását a korlátolt individuumra. Ezután, amikor ő felébred, ez a tisztátalanság eléri a dualizmus csúcspontját, és a kondicionált létező azt “hiszi”, hogy mindezek az objektumok, emberek, stb. “különbözőek” tőle. A különbözőségekkel kapcsolatos tisztátalanság mellett, egy harmadik tisztátalanság is megjelenik. Ez a tisztátalanság a cselekvésekkel kapcsolatos. Mindkét tisztátalanság (a különbözőségekkel és a cselekvésekkel kapcsolatosak) látens állapotban van, amikor az Én mélyalvásban van, az üresség tapasztalata közben. Azonban, ezek teljesen aktívak az álom és ébrenlét közben.
Amikor az Én mint korlátolt individuum, elkezd álmodni (amikor Ő kijön az üresség állapotából mélyalvásban, ami álomtalan), Ő “visszanyeri” egy rendkívül picike részét az Ő elveszett Erejének. Az álmodáshoz szüksége van pszichikus szervekre (intellektus, egó és elme). Ezután, ébrenlétben, az egó és elme fogja létrehozni az összes szükséges erőt, hogy a test, érzékek, világ, stb. megnyilvánuljon. Ez a harmadik fázis úgy ismert mint sakala (erővel), mert Ő felruházott az Ő Valódi Erejének egy picike töredékével. Ez a sakala egy teljesen kifejlődött korlátolt individuum (vagy egyszerűen “korlátolt individuum”), egy találmánya az Ő saját Erejének. Minden alkalommal, amikor a korlátolt individuumról beszéltem az előző bejegyzésekben, többnyire a sakala-ra utaltam, mivel az üresség állapotában ő inaktív, és az első fázis (vijñānākala) gyakorlatilag ismeretlen a legtöbb halandónak, kivéve talán, mint egy koncepció egy olyan könyvből, ami a Trika filozófiával foglalkozik. Szóval, Ő elfogadta ezt a rendkívüli korlátozást a saját Akaratából. Ennek megfelelően, az Ő saját Ereje kivitelezte a folyamatot, amely az Én Abszolút Szabadsággal és Gyönyörrel felruházott állapotából való átváltozás, a kötöttséggel és bánattal felruházott korlátolt individuum állapotába. Csak az Ő Ereje képes véghez vinni egy ilyen Monumentális Feladatot.
Most, ez az őrületes korlátolt individuum, aki teljességgel erőtlen a Legfőbb Én Abszolút Erejével összehasonlítva, el akarja érni az Én Szabadsággal és Gyönyörrel telt független Állapotát, mindenféle külső segítség nélkül, csak az ő saját erőfeszítésével… ez szintén az Én Ereje által játszott Vicc. Miért? Mert a korlátolt individuum az univerzális nevetség tárgya, ez a legkevesebb ami elmondató. Szóval, minek kell történnie ahhoz, hogy ő elérje a Végső Felszabadulást? Az Ő Kegyelem adományozásának, természetesen, vagyis annak, hogy a Legfőbb Én azt mondja az Ő Erejének: “Engedd be őt!” Ekkor az Én Ereje, aki kivitelezte a Legfőbb Én icipici létezővé változtatásának Elképesztő Feladatát, végre fogja hajtani a picike létezőt ismét a Legfőbb Én-né változtatásának Kétszeresen Elképesztő Feladatát. Ez mindig “emberfeletti”; korlátolt emberi létező nem lehet hatékony az Én-realizáció elérésében (teljes átalakulás), a Legfőbb Én Kegyelme nélkül.
Ez olyan nyilvánvaló, hogy még az elmagyarázása is őrületesen nevetségesnek tűnik. Egyébként, a tanítónak újra és újra el kell magyaráznia, amíg egy benyomást hagy a törekvő elméjében. Rendkívüli erőfeszítés által, az egyén meghaladhatja az utolsó két tisztátalanságot, de az elsőt (elsődleges tisztátalanság) mindig egyedül az Ő Kegyelme távolítja el. Valójában, az erőfeszítés nagyságrendje az utolsó két tisztátalanság meghaladásához olyan rendkívüli, hogy a legtöbb jelenlegi törekvő nem képes megtenni (emlékezz, hogy az Én-en való meditációjukat általában könnyedén tönkreteszi egy emésztési zavar). Ezért, hála Istennek, nem kötelező ezt megtenniük ez alkalommal, mert amikor az Ő Kegyelme eltávolítja az elsődleges tisztátalanságot, a másik kettő is automatikusan eltávolításra kerül. Ez egy konkrét példája az isteni Együttérzésnek, valóban. Ez az Együttérzés többnyire ki nem érdemelt; a Föld bolygó tanítványainak majdnem egyike sem érdemel ilyen szintű isteni Adományt. Ez az Ő Ajándéka mindig. Miért? Mert az ősi időkben, számos csodálatos bölcs volt, kolosszális spirituális feladatokat végezve, de most csak néhány bölcs jelenik meg időnként. Például, eon-okkal ezelőtt, voltak bölcsek, akik olyan sokáig meditáltak, hogy az egész univerzum eltűnt a megnyilvánulás és feloldódás ciklusai közben, és ők folytatták a meditációt, amíg beköszöntött egy új korszak hajnala. Most, mindezek a törekvők általában kiesnek a meditációból egy egyszerű emésztési zavar, egy nagyra nőtt számla vagy hasonló apróságok miatt. Igen, ez a valaha volt Legjobb Vicc!
Ezért, Ő neki sokkal együttérzőbbnek kell lennie most, mint korábban. Az Ő Kegyelme nélkül, a korlátolt individuum egy olyan életre lenne ítélve, amely tele van tudatlansággal és sötétséggel, nem kétség. És igen, a magyarázataim talán duálisan hangzanak a non-duális purista nyelvészek füleinek, de szükséges, hogy az olvasók megértsék a tanításaimat, ahogy már korábban elmagyaráztam.
K: Miért teszel különbséget az “Én nézőpontja” és a “korlátolt individuum nézőpontja” között?
V: Mert az Én nézőpontjából, Ő Önmagát érzékeli, ahogy lejön a Legfőbb Állapotból a korlátolt individuum ébrenléti állapotába, áthaladva a mélyalvás és az álom állapotain. Azonban, a korlátolt individuum szemszögéből, ő önmagát érzékeli, ahogy felmegy az ébrenlét állapotából az Én Állapotába, áthaladva az álom és mélyalvás állapotain. Értesz engem?
K: Igen. És természetesen a korlátolt individuum az Én, de lekicsinyítve.
V: Igen, ő olyan mint egy atom, az ő óriási Urával összehasonlítva. Valójában őt úgy hívják: “aṇu” (egy atom) a Trika szövegekben. Hogyan lehetséges, hogy a korlátolt individuum és az Én egy és ugyanazon Valóság? Ez mindig emberfeletti, emberi elme nem értheti ezt meg teljesen, mert ez elképzelhetetlen. Ez okból kifolyólag, ne próbáld megérteni az elméd útján, mert ez lehetetlen. Az igazság végül megértésre kerül, amikor az Én-realizáció megérkezik, de az Én-realizáció nem foglalja magába a gondolkozás folyamatát, hanem az egyén saját esszenciális természetének tényleges felismeréséből áll..
Nos hát, a spirituális tanítóként való blogra posztolás őrült állapotának az időszaka számomra a végéhez érkezik ezen a héten. Vissza akarok térni az Én teljes Állapotába olyan hamar, amennyire lehetséges, mert ez a sok filozófia Megőrjít, hehe. A következő bejegyzésemben, le fogok írni egyéb érdekes dolgokat a korlátolt individuumról és a három tisztátalanságról, amik kötelékben tartják őt a bolygón eltöltött rövid életének minden napján. Hamarosan találkozunk!