Újabb kérdések és a válaszaik:
K: Mi a haszna a spirituális gyakorlatoknak az Én-realizáció tekintetében?
V: Ezt kettős értelemben magyarázom el, így a törekvők képesek lesznek megérteni a válaszomat:
- Az Én nézőpontjából soha sincs senki kötelékben, tehát nincsen olyan “valaki”, akinek szüksége volna Végső Felszabadulásra.
- A korlátolt individuum nézőpontjából, ténylegesen van itt “valaki” kötelékben, akinek szüksége van Végső Felszabadulásra.
Az első esetben, mivel az Én mindig a Szabadság és Gyönyör egy sűrű tömege, Ő sohasem lát embereket kötöttségben, és következésképpen a Végső Felszabadulás koncepciója nemlétező az Ő számára. A kötelékből való megszabadulás csak a korlátolt individuum vagyis a parányi én szemszögéből jelentős. Az Én az elmén túl van, míg a korlátolt individuum teljesen önazonosításra kerül az ő elméjével. Ezért, az utóbbi nem tudja megérteni az előbbit, hacsak nem realizálja Őt. De ismételten, az Én-realizáció csak az Ő Kegyelme által történik meg, és nem máshogy. Ez rejtélyes egy hétköznapi elmének, és még egy olyan spirituális törekvőknek is, aki nem fejlett. Mindez a látszólagos zavarodottság a törekvő elméje kapacitáshiányának köszönhetően van jelen, amely számos kétség oka, olyan formában mint: “Ha nincs kötöttség az Én szerint, akkor mi értelme ezt gyakorolni?”, és hasonlók. A spirituális törekvőknek, akár kezdők akár közepesek, folyamatosan zavarodott az elméjük. De egy fejlett törekvőnek nincs zavarodottsága az Én felől. Ő ezért fejlett törekvő.
Szóval egyrészt, az Én szerint mindezen gyakorlatokat végző törekvők csak Önmaga, amint elüti az időt valamivel amíg várakozik az Ő saját Feltárulására. És másrészt, a spirituális törekvők gyakorlatokat végeznek, hogy realizálják az Én-jüket. Mindkét nézőpont igaz a nekik megfelelő kontextusban.
K: De tényleg, ha a Felszabadulás nemlétező az Én számára, mi haszna gyakorolni valamit azért, hogy realizáld Őt?
V: Pontosan erről beszéltem korábban. Ilyen módon gondolkozik egy spiritualitásban kezdő személy elméje az Én-ről, a Végső Felszabadulásról és mindezekről. Az elméje egy ilyen törekvőnek ugyanolyan mint egy hétköznapi személynek, csak egy kicsit jobban csiszoltabb. Egyébként, mivel ő nem egy fejlett törekvő, még mindig beleesik a hasonló logikai csapdákba. Egy durva elme mindig az “Igen vagy Nem” kifejezésekben gondolkozik. Például, ha egy kétség merül fel egy bűnözővel kapcsolatosan: “ez a személy bűnös?”, a durva elme mindig beleesik a két lehetséges válasz csapdájába: “Igen” vagy “Nem”. Ebben az esetben “Igen” lenne a legvalószínűbb válasz. De amikor ugyanez a kétség felmerül valaki elméjében, akinek az megfelelően csiszolt, vagyis egy fejlett törekvő finom elméjében, a válasz “Igen és Nem”. Miért? Mert soha nincsen egy “abszolút” bűnös, vagyis valaki olyan, akinek a tettei állandóan bűnösek. Így, ha “Igen”-t mondana, az nem lenne teljesen igaz, mert ez a bűnöző időnként bizonyosan csinál olyan dolgokat, amik nem bűnösek. Ugyanakkor ha “Nem”-et mondana, az hazugság lenne, mert egy ilyen személy bizonyosan bűnös tetteket visz véghez. Ennek eredményeképpen, az ő válasza “Igen és Nem”.
És ha az Én-t meg tudnánk kérdezni, nem lenne semmilyen típusú válasza, mert soha nem volt “valaki” más Önmagán kívül. A bűnöző, bűnös, erényes, bűnös és erényes keveréke, stb. nem létezik az Ő Lakóhelyén. Ráadásul, az aki kérdez, az szintén az Én, és következésképpen az Ő megkérdezésének Önmagáról egész szituációja teljesen lényegtelen. A különbségek csak az elme (durva vagy finom) arénájában emelkednek fel, és sohasem Ő benne, aki teljességgel mentes minden mentális aktivitástól.
Mindezen okokból kifolyólag, az Ő számára nincs akadály a Végső Realizáció elérésében. Egyúttal nincs ok a kötöttség elhagyására, mert az nemlétező az Ő számára. Ez az igazság kritikus fontosságú a Trika-ban.
K: Ez azt jelenti, hogy a spirituális utam összes erőfeszítését egyszerűen lehúzhatom a wc-n?
V: Egyrészről, az Ő számára nincs szükség erőfeszítések végzésére, mivel soha nincs kötelék és ezért nincs szükség a Végső Felszabadulásra. De másrészről, a kötelékben lévő törekvő számára szükséges erőfeszítéseket tenni a Végső Felszabadulás eléréséért az Ő Kegyelmén keresztül. Mindkét nézőpont helyes. Végül még a törekvő is Ő, korlátolt individuumként megjelenve amint Önmagát keresi. Mivel ez túl van a durva vagy finom elme hatókörén, ezt nagyon nehéz megérteni. Ez nem az elmével való megértésről szól, hanem az Ő Kegyelme általi felismerésről.
Például, egy számítógépben a processzor 0-ákkal (ki) és 1-esekkel (be) kommunikál. A processzornak fogalma sincs a gombokról, menükről, tálcáról, dokumentumszerkesztőről, stb. Mindezek a dolgok a felhasználó számára fontosak, aki általában képtelen a processzorral közvetlenül 0-ák és 1-esek formájában beszélni. Egy példa: egy felhasználónak meg kell nyomnia egy gombot egy dokumentum kinyomtatásához, de a processzor csak 0-ák és 1-esek karakterláncolatával foglalkozik. Mivel a processzor nem emberi lény, nincs szüksége emberi nyelvre. Ugyanakkor a felhasználónak (az emberi lény) legtöbb esetben szüksége van “egy nagyon emberi módjára” a processzorral való kommunikációra, mert mindezen őrült 0-ák és 1-esek karakterlánca egyáltalán nem felhasználóbarát. Az “egy nagyon emberi mód” alatt gombokra, menükre, programokra, stb gondolok. Képzelj el amint ezt a cikket az őrült 0-ák és 1-esek karakterláncaival írom, és nem egy szuper stílusos felületen, tele dobozokkal, gombokkal, menükkel, stb. Meglehetősen rémálomszerű volna. Ugyanilyen módon, mivel a legtöbb spirituális törekvő nem tudja még megérteni a saját Én-jét, szüksége van gyakorlatokra (azaz gombokra, menükre, dobozokra, stb), hogy tudjon az Én-el foglalkozni.
Meglepő módon, mindez tényleg szükségtelen, mert ők állandóan az Én. Ez az Ő misztériuma. Ő mindenki, de ezzel egy időben Ő megmarad elrejtve majdnem mindenki előtt. Miért? Mert Ő NEM akarja feltárni Önmagát. Az emberek furcsa magyarázatokhoz folyamodnak, hogy megvilágítsák a kötöttség és Felszabadulás témáját, de végül az Én mondja azt “Én akarom” vagy “Én nem akarom”. Egyáltalán nincs akadály az Ő számára, mert az akadályok is mind Ő Maga. Akadályok mint a különbözőségek érzete, a cselekvőség érzete és a tökéletlenség érzete, egész idő alatt ostromolják a spirituális törekvőket. De az ilyen érzetek nem akadályok az Ő számára, mert Ő egy velük. Ezért Ő mindig akadálytalan. Amíg a korlátolt individuum küzd, hogy feljusson hozzá, addig Ő egy lépéssel egyből eléri a korlátolt individuumot, és ez utóbbi azonnal teljesen felszabadul, “minden látható ok nélkül”.
K: Miért?
V: Mert Ő ilyen. A legtöbb törekvő koncepciója szerint, kivéve a fejletteket, Ő még mindig a Karma törvényének hatása alatt áll (ok/okozat). Természetesen ezek a törekvők nem mondják ezt szó szerint, de ilyen módon gondolkoznak. Például: “El fogom Őt érni, ennek a mantra-nak a recitációján keresztül”. Itt a mantra ismétlés gyakorlása lenne az ok, és az Én-realizáció lenne az okozat. De ez csak egy ilyen törekvő elméjének körében igaz. Úgy értem, ez nem abszolút Igazság. Az abszolút Igazság mindig Ő, és ez valami ilyesmi: “Én feltárulok amikor kedvem tartja. Addig megmaradok rejtve itt a Lakóhelyemen még egy darabig”. Ez a “darabig” tarthat 1 ezred másodperctől eon-okig, mivel az idő lényegtelen az Ő esetében.
Amikor Ő feltárul, az a Végső Felszabadulás arra az időre, amíg Ő feltárva marad. Soha senki sem tudja, hogy Ő akár feltárultan akár rejtetten marad örökre. Az egóknak szükségük van okokra, hogy ezt vagy azt tegyenek, de az Ő számára nem szükséges semmilyen ok a feltáruláshoz vagy rejtve maradáshoz. Ez az Igazság Ő róla, csak a fejlett spirituális törekvők számára érthető, akik olyanok volnának, mint egy mérnök, aki a processzorral közvetlenül foglalkozik, vagyis gombok, menük, dobozok stb. nélkül, nem úgy mint a többi felhasználó. Amikor ez a fejlett törekvő felismeri az Én-t, ő magává a processzorrá válik, és elkezd 0-ák és 1-esek formájában beszélni. Ez emberfeletti..
Ismételten, ha egy felszabadult egyén guru-vá vagy spirituális tanítóvá válik, találnia kell egy másik módot a spirituális törekvőkkel való kommunikációra, mert ők nem értik az ő 0-ákból és 1-esekből álló karakterláncait. Ezen okból, ha a guru túlságosan felemelkedett, ő haszontalan mint más emberek guru-ja, egyszerűen azért, mert nem lát köteléket és az ehhez kapcsolódó Felszabadulást. A guru szerepének eljátszásához, neki le kell jönnie egy kicsit, ahol ő képes kötöttségben lévő törekvőket látni, akinek szüksége van a segítségére.
K: De mi haszna guru-nak vagy törekvőnek lenni, amikor már eleve mindenki az Én?
V: Ez a kérdés olyan, mintha azt mondanád: “Mi haszna ennek az esőnek, amikor a leeső víz ugyanaz a víz, ami felszállt és felhőket formált? Miért nem marad egyszerűen az összes víz a földön, és ennyi?” Ez a módja az Anyatermészet működésének. Hasonlóan, minden guru-val kapcsolatos dolog ami megjelenik és segíti a törekvőket, egy módja az Ő működésének. Ez az Ő Játéka. Amikor azt mondod, hogy “mindenki az Én”, ez egy nagy igazság, de jelen van a tényleges realizációja ennek az igazságnak? Általában nincs. Ez így olyan, mintha valójában nem lennél az Én. És miért nem realizálják az emberek az Én-jüket? Mert Ő nem akarja, hogy ezek az emberek realizálják Őt. Az emberek milliói közül csak egy fogja realizálni az Én-t. Miért? mert Ő így kívánja. Nagyon egyszerű megérteni, de az egó egyszerűen nem képes tolerálni a tényt, hogy a dolgok ilyen egyszerűek. Mivel az egó ilyen, egyéb okokat szolgáltat az Én-realizáció (azaz a Végső Felszabadulás) hiányához vagy jelenlétéhez. Mindezen okok szintén érvényesek, de csak egy törekvő esetében és nem az Én esetében, ahogy már korábban elmagyaráztam. Például:
“Amikor egy törekvő eléri a megfelelő mennyiségű érdem és tapasztalat megszerzését, nagyon valószínű hogy realizálni fogja az Én-t.”
Ez igaz a törekvő nézőpontjából. Azonban az Én nézőpontjából nem szükséges érdemeket és tapasztalatot gyűjteni, mert Ő Teljes a maximum értékig. Egy másik példája egy jó oknak, a kötelék fenntartására/feloldására:
“Az Én-realizáció nem ér el egy törekvőt, amíg az ő rendszere nem áll készen egy ilyen Feltárulásra.”
Ez is igaz “egy törekvő nézőpontjából”. Mindazonáltal, az Én álláspontjából a rendszer azonnal készen áll, ha Ő eldönti, hogy feltárul. Sok egyéb igazság van, ami csak egy spirituális törekvő kontextusában igaz, de az Én nézőpontjából nem. Például:
“Meditálj a belső Én-eden!”
Ez egy érvényes parancs a legtöbb törekvő számára, kivéve a fejletteket, mert az Én nézőpontjából, Ő belül, kívül, és a téren túl is van. Ez isteni. Szóval, hagyjuk az emberi igazságokat az emberi lényekhez tartozni, és az isteni igazságokat az Istenihez tartozni.
K: Mi a szerepe egy emberi guru-nak?
V: Az Isteni olyan mint a fő processzora egy számítógépnek, mindig isteni módon beszél, ami csak Önmaga számára érthető. Az egyetlen különbség az volna, hogy egy számítógép fő processzorát valaki más gyártja, míg az Én önmagától-létező. Egy emberi guru olyan mint egy számítógép operációs rendszere. Ha meg tudnád érteni a számítógéped processzorát, kommunikálhatnál vele 0-ákkal és 1-esekkel naphosszat. De ez nem lehetséges a legtöbb halandó számára ezen a bolygón. Ezért szükséged van egy operációs rendszerre, ami fordítóként viselkedik. Ha át tudnád állítani a gépedet, hogy az egész felületet csak őrült 0-ák és 1-esek láncolata formájában lásd, az tönkretenné a napodat. Még a belépő képernyő is úgy nézne ki mint egy rémálom. De az operációs rendszer lefordítja mindezen őrült sorozatát a 0-áknak és 1-eseknek emberi nyelvre és szép gombokra, menükre, ikonokra, stb. Így egy barátságos módon tudod kezelni a gépedet.
Ugyanilyen módon, egy emberi guru olyan valaki, aki megérti a Guru-t (az Én Kegyelem módban, ahogy már elmagyaráztam egy korábbi cikkben), és érthetővé teszi az Ő üzeneteit a törekvők számára. Például vegyük a következő stanza-t egy szövegből, amit egy nagy szent írt. Ebben a stanza-ban van egy tanítás, ami közvetlenül az Istenitől származik. Ez a tanítás nincs “tisztán” elmagyarázva egyetlen kommentárban sem amit eddig olvastam. Gyakorlatilag, a kommentárok írói nem akarták feltárni a teljes jelentését. Ez a Spandakārikā-s I.8-nál található:
“E (korlátolt individuum) nem irányítja a vágyak ösztökéjét. De amint érintkezésbe kerül az Én Erejével, (e) személy egyenlővé válik Azzal||8||”
Most, amikor egy spirituális törekvő elolvassa ezt a stanza-t, azt gondolhatja “talán” valami nem stimmel itt, mert a logikája nem tűnik jónak. Az “Azzal” szóval az Én Ereje jelölt… jó, de a korlátolt individuummal kapcsolatos rész nem tűnik konzisztensnek a végső állítással, vagyis a stanza-t így kellene írni ezen spirituális törekvő szerint:
“E (korlátolt individuum) nem irányítja a vágyak ösztökéjét. De amint érintkezésbe kerül az Én Erejével, (e) személy irányítja a vágyak ösztökéjét||8||”
Szerinte most már összefüggőnek tűnik. Azonban a szöveg nem ezt mondja! Feltételezvén most egy emberi guru szerepét (mint egy operációs rendszer), elmagyarázom az olvasónak a rejtett jelentését ennek a stanza-nak. Valószínűleg ez az első alkalom, hogy valaki “ír” erről, az egész emberiség történetében (és nem viccelek). Ezek a dolgok általában olyan okokból vannak titokban tartva, amit az olvasónak most nem kell tudnia. Még a bölcs Kṣemarāja sem magyarázza el túl tisztán a kommentárjában hanem inkább egy rejtett módon. A stanza jelentését a Én-el (a fő processzor a példában) való közvetlen tapasztalatom által teszem tisztává. A magyarázatom gyakorlatilag egy kibővítése lesz egy korábbi kifejtésemnek az érzékek szerveiről és az érzékek istennőiről, ami a legutóbbi cikkben található.
Ahogy abban a cikkben elmagyaráztam, két csoport van:
- Az érzékszervek csoportja, mint a szemek, a fülek, stb.
- Az érzékek istennőinek a csoportja, akik működésre bírják ezeket az érzékszerveket
A szervek élettelenek, míg az érzékek istennői vagy istenei élők (vagyis ők isteniek). Tegyük fel, hogy van egy család, amit egy férj, egy feleség és egy fiú alkot. A férj az Én, a feleség az Én Ereje és a fiú a korlátolt individuum. A fiú mindig az anyja kegyelmétől függ. Ez az anya eteti, dédelgeti és bünteti őt egész idő alatt. Ezért ő egy “korlátolt individuum”, akinek nincsen kapacitása arra, hogy szabaddá váljon ebből a kötelékből, amit az ő saját anyja helyez rá. De egy nap az ő apja úgy dönt, hogy beleavatkozik a helyzetbe és azt mondja: “Asszony, fejezd be a büntetést és csak a jó oldalad mutasd neki”. Ez egy jó leírása annak, hogy hogyan keveri az Én az Ő Kegyelmét vagy isteni Jóakaratát az Én Erejével.
Szóval, a fiú vagy korlátolt individuum, soha nem irányítja a vágyak ösztökéjét, vagyis ő nem tudja irányítani az ő érzékszerveit, vágyat a látásra, érintésre, hallásra, stb. mert mindezek az anyja irányítása alatt vannak (a feleség). A feleség tele van különböző aspektusokkal. Egyike ezeknek az aspektusoknak az érzékek istennőiből áll. Tehát, ezek az istenségek szintén a “feleség” (a korlátolt individuum anyja). Mivel a korlátolt individuum a fia, ezért ő soha nem tudja irányítani az anyját. A korlátolt individuumok egész nap a saját anyjuktól kapnak szeretetet, büntetést és így tovább. Nem tudják irányítani az anyát, mert ők a “fiú” kategóriában vannak és nem a “férj” kategóriában. De egy nap a férj közbeavatkozik, hogy megállítsa a szenvedésüket és az ehhez tartozó korlátozást. Ez az Ő Kegyelem adományozása a korlátolt individuum (az Ő fia) számára.
Ezért, ez a korlátolt individuum, aki soha nem irányítja az érzékeit, mert azokat az érzékek istennői irányítják (egy aspektusa a saját anyjának), az apja Kegyelmével megkerüli az érzékei aktivitását és közvetlenül kapcsolatba kerül az istennőkkel (az anyjával) az apja segítségével (az Én Kegyelem módban), aki megparancsolta a feleségének, hogy ne büntesse ezt a kicsi fiút többé. Az ő anyja tiszta Gyönyör állandóan, és következésképpen ez a korlátolt individuum kapcsolatba kerül az anya Gyönyörével, amíg az anya az érzékek istennőinek a formájában van és irányítja az érzékeket és azok aktivitásait. A korlátolt individuumot többé nem érdekelt az érzékek irányítására tett jelentéktelen próbálkozásában, mert az ő anyja a valódi Cselekvő mindig. Az Én Ereje csinál mindent folyamatosan. Egyetlen korlátolt individuum sem csinált soha semmit önmagától, mert az ilyen kondicionált individuum egy találmánya az Én Erejének, vagyis ő a “fia” az Én Erejének.
Amikor ez a korlátolt individuum kapcsolatba kerül közvetlenül az anyával, megkerüli az érzékek tárgyait és az hozzájuk tartozó érzékszervi aktivitást, és mérhetetlenül Gyönyörtelivé válik, mert az ő anyja minden lehetséges Gyönyör. Amikor így átöleli az anyját, és élvezi az ő Szeretetét, az apa szintén közel jön és mindkettőjüket átöleli. Ez a Végső Felszabadulás elérése, és csak akkor történik, amikor a férj beavatkozik az anya és fiú kapcsolatába. Ha nem ad ilyen parancsot a feleségének, a fiú mindig mindannak a kegyelmétől függ, amit az anyja akar neki adni (pl. dédelgetés vagy büntetés). De amikor a férj úgy dönt, hogy “elég”, a spirituális megvilágosodás megtörténik és a fiú teljesen megszabadul az anyja szeszélyeitől.
Ez csak egy példa volt, az összes tökéletlenségével amik a példákban megtalálhatóak. Egyébként, hasznos a folyamatok működésének bemutatására. Most, milyen a korlátolt individuum tapasztalata, amikor kapcsolatba kerül az anyjával, aki tiszta Gyönyör? Azt mondja:
“Hadd élvezzék az érzékek istennői önmagukat mindezen érzékelés tárgyaiban! Ha ezt akarják látni, hadd lássák ezt, és ha azt akarják hallani, hadd hallják azt. Gyönyörködjenek hát a nekik megfelelő tárgyakban kedvükre. Még a többi istenség is aki az elmében lakozik, mint azok az istennők, kiknek neve félelem, szomorúság, vidámság, kiábrándulás, lelkesedés és így tovább, élvezzék hát önmagukat ezekben a változatos érzésekben. Míg ezek az istennők gyönyörködnek a tárgyaikban, Én közvetlenül kapcsolódom mindegyikükhöz a saját Én-em Kegyelmén keresztül, és élvezem az örök Gyönyört, ami ezen istennők csoportjából érkezik.”
Mindezen istennők az ő saját anyja (az Én Ereje, ami Teljes Gyönyör). Amikor a korlátolt individuum élvezi a Gyönyört, az egy egyértelmű jele, hogy ő “egyenlővé válik Azzal”, ahogy a stanza állítja. Ő “érintkezésbe kerül” az Én Erejével közvetlenül az Ő Kegyelme által, és az ex-korlátolt individuum eggyé válik Ő vele, mivel az Én és az Én Ereje, egy és ugyanaz.
Ez az ex-korlátolt individuum egy felszabadult. Ha fenntartja a testét, őt úgy hívják “életében felszabadult”. Az állapota emberi/isteni.
K: Miért?
V: Mert ez a személy hagyja mindezen istennőket, hogy élvezzék önmagukat az objektumaikban, legyenek azok külső objektumok vagy belső érzések. Mivel ő felismerte, hogy nem tudja irányítani őket, mert az Én Ereje a valódi Irányító, csak hagyja az érzékek isteneit azt tenni amit csak akarnak. Ezért ő tapasztalni fog gyönyört, örömet, békét, szomorúságot, félelmet, kiábrándultságot, lelkesedést, stb., mert az istennők gyönyörködnek mindebben, de ezzel egy időben ő tapasztalni fogja a rendkívüli Gyönyörteliséget, mert ő eggyé vált az Én Erejével. Mivel mindezen istennők az Én Erejének az aspektusai, amikor eggyé válik az utóbbival, ő eggyé válik az előbbivel, és fordítva. Végül, ő egyenlő Azzal, mivel az Én Ereje mindig egy Ő vele.
Ennek eredményeképpen, az ő viselkedése rejtélyes egy hétköznapi emberi lény számára, mert ő örül miközben látja “ezt” és rendkívül Gyönyörteli eközben; mert ő szomorú miközben látja “azt” és rendkívül Gyönyörteli eközben; mert ő komolyan kiábrándult miközben érzi “ezt” és eközben örömét leli a legnagyobb Gyönyörben. Az ő állapota nem megérthető hétköznapi elmével, mert az “Igen vagy Nem” terminusokra alapozva működik. Azonban, ez a személy állandóan az “Igen és Nem” valódi megtestesülése. Ő szomorú és Gyönyörteli, örül és Gyönyörteli, kiábrándult és Gyönyörteli, fél és Gyönyörteli, lelkes és Gyönyörteli és így tovább. Elveszítheti minden tulajdonát és tapasztalhat szörnyű szenvedést, de ezzel egy időben ő rendkívül Gyönyörteli, az Én Erejével való kapcsolatának köszönhetően. Vagy akár ő rendkívül boldog is lehet, mert ő lett az egész világ birtokosa. Azonban, ezen öröm mellett ő folyamatosan issza a Gyönyör Legfinomabb Nektárját.
Egy felszabadult személy nem olyan mint egy hétköznapi ember, csak “újratöltve”. Például, egy hétköznapi elme azt gondolja, hogy egy felszabadult személy olyan valaki, aki sohasem szomorú, sohasem kiábrándult, sohasem fél, sohasem veszít, stb. NEM. Egy felszabadult személy az emberi és isteni keveréke. Teljesen úgy viselkedik mint egy ember, de ezzel egy időben teljesen elmerül a Legmagasabb Gyönyörben. Ez emberfeletti, mert egyetlen szokásos emberi lény sem képes nagyon szomorú és Gyönyörteli lenni egyszerre. Az összes korlátolt individuum mindig a külső körülményektől függ az örömük tekintetében, de egy felszabadult személynek független Gyönyöre van, ami az Ő Kegyelmének a gyümölcse. Az Én keveri az Ő Kegyelmét az Ő Erejével, és ez a személy érzi mindazt, amit az istennők csoportja (az Én Erejének formái) hoz számára (vidámság, lelkesedés, félelem, csodálkozás, stb.), de ezzel egy időben ő realizálja az ő saját Én-jét és abszolút Gyönyörteliséget érez.
Ezért a stanza amit idéztem, összesűríti a Végső Felszabadulás elérésének egész folyamatát. Hosszú ideig imádtam ezt a stanza-t, amíg a bölcsessége utolsó cseppjét is kipréseltem belőle. Mi mást mondhatnék róla hát? Legyen ez a stanza és a nagy bölcs aki komponálta dicsőítve örökké!