További gyakran feltett kérdések:
K: A valódi guru-knak vannak különböző kategóriái?
V: Igen. Így osztályozom őket:
- guru-k, akik tanítanak a spiritualitásról (és annak minden formájáról)
- guru-k, akik megmentenek
- guru-k, akik tanítanak és megmentenek
Az első kategória a leggyakoribb és a legkevésbé érdekes. Ezek alacsony kaliberű guru-k, mivel ugyan leírják a kötöttség és Szabadság folyamatait, néha jelentősen megvilágítják azokat, de nem mentik meg a tanítványaikat. A guru-k nagy többsége akiket a neten látok, olyan guru, aki tanít a spiritualitásról (különböző filozófiai rendszerek nézőpontjából). A magyarázataik lehetnek rendkívül jók, de ők sosem képesek megérteni, hogy a tanításaikból a tanítványaik egyszerűen NEM tudnak mindent megtenni. Ezek a guru-k, ha nem fejlődnek olyanná aki megment, egyre frusztráltabbá válnak. Ők a spiritualitással éppen csak most ismerkedő tanítótól egészen a nagy skolasztikus tudósokig terjedhetnek, de ők mind teljesen erőtlenek amikor arról van szó, hogy a Tanítványaik elérjék a Szabadságot. Majdnem mindent tudnak a “hogyan” aspektusról, de nem tudják ezt a gyakorlatba helyezni.
A második kategória nem ilyen gyakori. Az ilyen típusú guru egy valódi szent, egy szent személy aki bizalmas viszonyban van Istennel. Ahogy korábban elmondtam neked, nem a guru, hanem a Guru csinál mindent a guru-n keresztül, úgymond. Ezek a tanítók nem adnak részletes magyarázatokat sem a Végső Felszabadulás sem a kötöttség folyamatáról, de hajlamosak adni néhány kódolt iránymutatást. A puszta jelenlétükben felébred az Én Ereje az arra érdemes emberekben, ami beindítja a Felszabadulás folyamatát.
A harmadik kategória még ritkább. Az ilyen típusú guru nem csupán egy valódi szent, hanem járatos a szövegekben is. Ő tanít és megment egyszerre. Az ilyen guru-k rendkívül ritkák ezen a világon.
K: Szóval az első kategória hamis guru-kból áll?
V: Nem “hamis” a szó nyers értelmében, hanem inkább “erőtlen”. Ők többnyire tanítványok, akik merő tudatlanságból úgy döntöttek, hogy más embereket tanítanak. Ők taníthatnak embereket, de nem tudják megmenteni őket. A spirituális guru-k nagy többsége ilyen. Általában jók a szándékaik, de hiányzik belőlük a spirituális érettség.
K: Milyen értelemben hiányzik belőlük a spirituális érettség?
V: Különösen abban, hogy úgy kezelik a tanítványokat (és az embereket általában) mintha azoknak lenne “kapacitása” erre vagy arra. A hétköznapi életben, az emberek úgy kezelik egymást, mintha mindenre lenne kapacitásuk (mintha mindenre képesek lennének), így folyamatosan számos igény merül fel bennük. Például: ezen a világon gyakorlatilag egyetlen politikusnak sincs fogalma arról, hogyan irányítsa a saját máját, de úgy érzik képesek irányítani egy egész ország végzetét. Ez a spirituális tudatlanság jele. Ugyanakkor, majdnem minden ember azt hiszi, hogy ezek a politikusok csinálnak “valamit”. Ez a spirituális tudatlanság másik jele. Ez a zavarodottság örökké tartó, mint az Én Maga. Természetesen, ugyanez a zavarodottság áthatja az emberi viselkedés minden területét, de könnyebb látni a politikusok esetében. Az összes ilyen feltételezett “cselekvő” sohasem a “valódi Cselekvő”, de erről fogalmuk sincs. Mivel önmagukat és a többi embert “cselekvőnek” tartják, folyamatosan ezt vagy azt követelnek. Ez a követelés azért merül fel, mert az egyén azt hiszi, hogy ő vagy a többiek rendelkeznek “kapacitással”, vagyis “valódi Cselekvők”. A valóságban, mindez a “cselekvőképesség” csak a képzeletükben létezik. A valódi Cselekvő mindig a Legfőbb Én, és sohasem ezek a korlátolt individuumok, akik az anya tudatlanságot szolgálják.
OK, ahogy ennek a blognak a “Cél” oldalán állítottam, engem nem érdekel olyan emberek tanítása, akiket nem érdekel a Végső Felszabadulás elérése a zavarodottságuknak köszönhetően. Csak a spirituális törekvők tanítása érdekel, azaz olyan embereké, akik felismerték egy bizonyos szinting azt, hogy ők valójában nem szabadok.
Szóval, az első kategóriája a valódi guru-knak olyan spirituális tanítókból áll, akik úgy kezelik a tanítványaikat, mint ahogy a hétköznapi emberek egymást: mintha lenne “kapacitásuk”. Ezért ők mindig parancsolnak és nyomást gyakorolnak, de ez haszontalan. Néhány példája az ilyen parancsoknak: “Válaszd azt, hogy mindig boldog vagy”, “Válaszd a mindenek feletti jólétet”, “Élj teljes életet”, “Meditálj és lépj túl az egódon”, “Válaszd a szabadságot a kötöttség helyett”, “Vágd le a spirituális tudatlanság kígyóját a Tudásod kardjával”, “Haladd meg a szomorúságot a ragaszkodásaid meghaladásával”, “Ne sajnáld ami elmúlik”, “Ne kötődj a vágyaidhoz”, “Lakozz az Én-edben mindig”, és így tovább. Természetesen, a tanítványaik nem képesek ezen parancsok kivitelezésére, mivel mindegyikük teljesen nélkülöz minden “kapacitást” (cselekvőképtelen). Csak a bölcsek tudják ezt pontosan megtenni. A törekvő olvashatja a szövegekben, hogyan tanították a nagy tanítók a nagy tanítványokat isteni parancsokon keresztül, de most probléma a spirituális törekvők szánalmas minősége. Mivel ezeknek a guru-k általában rendelkeznek jó tudással, de gyenge a megértésük a jelenlegi emberi természettel kapcsolatosan; elbuknak abban, hogy a törekvőiket teljesen megvilágosodottá tegyék, spirituális értelemben. És azért nincs meg ez a megértésük, mert a Guru nem támogatja őket, vagyis az Én nem vegyíti az Ő Kegyelmét az Én Erejével. Az Én Ereje mindig megköti a korlátolt individuumot, mert az utóbbi egy találmánya az előbbinek. De amikor az Én beleoltja az Ő Kegyelmét az Én Erejébe, ott van a Felszabadulás. Végül, ha a Guru nincs benne a guru-ban, az utóbbi taníthatja a tanítványainak akár a teljes igazságot is, de nem tud a Megváltás egy módja lenni számukra.
A másik két kategóriája a guru-knak olyan tanítókból áll, akik nem beszélnek úgy mindenkivel mintha lenne kapacitásuk, kivéve azokat az eseteket, ahol a tanítvány nagyon jó minőségű és következésképpen bőven van “kapacitása”. Ehelyett nagy együttérzéssel tanítanak, és mindig észben tartják a spirituális törekvő erőtlenségét. Talán azt mondják: “Van egy bizonyos technika az Én-en való meditációra”. Szóval a tanítvány megpróbálja ezt a gyakorlatot, és ha elbukik, a guru adni fog neki egy másik technikát, amelyik könnyebbnek bizonyul a számára. Ezért soha nem helyezik a tanítványaikat lehetetlen helyzetbe, mert attól eltekintve, hogy haszontalan, rendkívül frusztráló számukra. Emellett, sok finom változás történik a tanítványban, amíg egy ilyen magas minőségű guru jelenlétében van, a guru spirituális állapotának spontán átadásán keresztül.
K: Szóval, a valódi Cselekvő mindig az Én.
V: Igen, mindig az Ő saját Erején keresztül. Ő megnyilvánítja, fenntartja és visszavonja az univerzumot, valamint elrejti és feltárja az Ő esszenciális természetét. A korlátolt individuum nem csinál semmit. Ezt rendkívül nehéz megértenie a legtöbb embernek ezen a világon. A spirituális törekvők látszólag megértik ezt az igazságot, de nagyobbrészt képtelenek ehhez tartani magukat. A téves “cselekvőség” gondolata állandóan terjed, mint az erdőtűz. Ha megfigyeled az emberi létezőket (és önmagad), mindig jelen van a “cselevőség” érzete mindenkiben. Ennek megfelelően, az emberek felelőssé válnak a tetteikért. Ez úgy ismert, mint a Karma törvénye. A Karma törvényének meghaladása nem pusztán arról szól, hogy “Többé ne tartsd magad cselekvőnek”. NEM, ez nem ilyen könnyű. Ez nem a kapacitás nélküli embereknek adott parancsokról szól, még csak nem is a spirituális tudásról, hanem az Ő Kegyelméről. Ha képes vagy ezt megérteni, egy ilyen megértés sok haszontalan szenvedéstől kímél meg. A “feltételezett cselekvők” kérdése valóban egy világszintű csapás. Azonban, az emberek nem a valódi cselekvők az abszolút teljességük hiányának köszönhetően. Csak az Én aki Teljes képes cselekedni, a szó legszorosabb értelmében. Ami nem Teljes, soha nem tud cselekedni a szó legszorosabb értelmében. Ennek tisztává kell válnia az egyén spirituális útjának egy bizonyos pontján, különben az egyén nem képes tovább haladni.
Miközben az első kategóriában lévő guru-k teoretikusan tudják, hogy a cselekvőképesség mindig Ő hozzá tartozik, a második és harmadik kategóriába tartozó guru-k ténylegesen meg is értik ezt. Ennek megfelelően, az előbbi sehová sem vezető parancsokat ad a tanítványoknak, míg az utóbbiak csatornaként szolgálnak az Ő Kegyelme számára, ami elvezet Ő hozzá.
K: Amikor azt mondod “Ő”, az “Ő Ereje”, minden duálisan hangzik.
V: Igen, duálisan hangzik, de nem duális, mert a korlátolt individuum egész idő alatt nem más mint Ő. Egyébként, ha Én azt mondanám, hogy “Én” vagy “Enyém”, az egód megfelelőnek tartaná mindezt. Az egó ismét arra a konklúzióra jutna, hogy “Én vagyok a cselekvő”, és próbálom nem erősíteni ezt a téves érzetet még tovább. Ha nem volna hamis Én-ség (egó) az olvasóban, mondhatnám azt, hogy “Én” és “Enyém” folyamatosan. A tapasztalat megtanított arra, hogy ez csak még több arroganciához és zavarodottsághoz vezet. Ezen okból kifolyólag, amikor az Én-ről beszélek, az “Ő” vagy akár a “Te” szavakat használom (időnként), mindet nagybetűvel, hogy tisztává tegyem, nem az egóról beszélek.
Az egók az Én Erejének a megnyilvánulásai, következésképpen erőtlenek a Végső Felszabadulás tekintetében. Amikor Ő nincs “Kegyelem módban”, az Ő Ereje csak megköt és sohasem szabadít fel. Ezért az egóval felruházott korlátolt individuumok nem képesek elérni a Végső Felszabadulást maguktól, kivéve amikor ők nagy mértékben fejlettek a kezdetektől, ami rendkívül ritka. Mindenesetre, ezeknek a rendkívül fejlett embereknek az előző életükben meg kellett tenniük a megfelelő erőfeszítéseket és valahogyan meg kellett szerezniük az Ő Kegyelmét. A spirituális megvilágosodás elérésének a folyamata mindig a Guru kezében van, aki az Én, Kegyelem módban. Ha az Én nem akarja az Ő Kegyelmét adományozni, senki sem kényszerítheti Őt erre. A tudás nagyon fontos a Végső Felszabadulás eléréséhez, de sohasem kritikus fontosságú. Az Ő Kegyelme mindig a legfontosabb, a Trika rendszer szerint, amit tanítok, és a saját tapasztalataim szerint is. Pusztán a spirituális tudás, még ha helyes is, egyszerűen nem képes megbirkózni egy személy kötelékeiből való felszabadításának összetett folyamatával.
K: Miért összetett?
V: Mert sok tényező játszik szerepet, amivel nem képes az emberi elme egyszerre megbirkózni. Az első kategóriában található guru-k általában elfelejtik, hogy mennyire összetett a karmikus háló bonyolultsága, és ezért ők minden tanítványuknak ugyanazt tanítják. Egyébként, ha az olvasó egy ilyen guru-nak a tanítványa, észre fogja venni, hogy nem tudja elérni a Végső Felszabadulást. Látszólag minden OK, de a Felszabadulás csak nem jön. A probléma a Guru hiányában nyugszik, vagyis az Én nem adományozza az Ő Kegyelmét. Ha a Guru nincs ott, soha nem fog Felszabadulás történni, még akkor sem ha minden más tényező a helyén van. A tudás lehet helyes, a gyakorlatok helyesnek tűnnek, és így tovább, de mivel a Guru nem ad Kegyelmet, végül nem történik valódi Felszabadulás. Ez egy elég nagy misztérium.
A Guru nem fog jönni, még akkor se, ha a tanítónak szép a köpenye, szép a mosolya, vagy egy erős spirituális vonal van mögötte, vagy akármi. A Guru jön, vagy nem jön, az Ő döntésének megfelelően. Mivel Ő tökéletesen Szabad, senki sem kényszerítheti Őt. Ha a Guru jön, az első kategóriában található guru átalakul a második vagy harmadik kategóriához, vagyis olyan guru-vá, aki megment. Ha a Guru nem jön, egy első kategóriában található guru folytathatja a tanítást, de a Felszabadulás nem jön el a tanítványai számára, akármilyen keményen is próbálkozik. Én ebben tökéletesen biztos vagyok, mert személyes tapasztalatom van erről.
K: Karmikus háló bonyolultsága?
V: Igen. Minden személynek más a pozíciója karmikus nézőpontból. Például, egy guru tanítványai közül, John három újraszületés után éri el a Végső Felszabadulást, Paul a jelenlegi életében, Jane közvetlenül a halála után, stb. Emellett, mindezen tanítványoknak karmikus adósságot kell törleszteniük, és ezeket az adósságokat meg kell fizetni, mielőtt bármi más történne. Mindez rendkívül összetett a guru számára, ahhoz hogy ezzel foglalkozzon. Ennek a guru-nak szüksége van a Guru feltárulására önmagában, hogy a Végső Felszabadulás folyamata úgy haladjon, ahogy annak kell.
Mivel egyetlen emberi létező sem képes megbirkózni a saját májában végbemenő összes folyamat irányításával, kíváncsi vagyok, hogyan lesz képes egy guru megbirkózni a tanítványai teljes felszabadításának rendkívüli folyamatával, a Guru segítsége nélkül?
Igen, soha nincs kettő: guru és Guru. Ez csak a szavak világában tűnik duálisnak. De a Guru, vagy a guru Én-je, “Kegyelem módban” kell legyen, vagy nem fog Felszabadulás történni a tanítványaival. Nincs kétség efelől.
K: A guru-knak kötelező Indiából származnia vagy olyannak kell lennie, aki járt már Indiában?
V: Attól függ, mi a koncepciód “Indiáról”. Ha Indiát egy Ázsiai országnak tartod és így tovább, akkor a válaszom egy erős NEM. A guru-ság sohasem olyan dolog, ami egy bizonyos országhoz tartozik, vagy a világ egy bizonyos pontjára való elutazáshoz. Egyértelműen NEM. Ez a fantázia gyakori a tanítványok és még néhány tanító között is. Az előbbi megkérdezi az utóbbit, hogy járt e már Indiában korábban. És sok tanító állandóan azzal dicsekszik, hogy járt Indiában. Ez egy abszurdum, ami csupán mutatja a spirituális tudatlanság jelenlétét.
Most, ha Indiát úgy tekinted, mint “az Én Állapota”, akkor a válaszom egy erős IGEN. A guru-ság mindig az Én-realizációjának az ügye, mindenek felett. Ha az egyén nem realizálta az Én-jét, akár Indiából származik, akár elutazott oda, mindez gyakorlatilag haszontalan. Azok a tanítók, akik dicsekednek az Indiai (az ország) származásukkal, vagy az Indiai (az ország) utazásukkal, csupán a spirituális szilárdságuk abszolút hiányát prezentálják. Aki szilárd, spirituális értelemben, nem fog “valami másra” vagy “valaki másra” támaszkodni. Egyáltalán nem; ő mindig a Guru-ra támaszkodik és a saját spirituális teljesítményére. Egy futball játékos, aki a valaha volt legjobb futball játékos fia, mindez végül haszontalan, ha szörnyen teljesít a focimeccsek közben, igaz? “Valaki fiának lenni” nem jelent garanciát. Hasonlóan, Indiából (az ország) származni, vagy Indiában (az ország) járni, nem jelent garanciát arra, hogy az illető egy nagy spirituális személyiség. Ez meglehetősen nyilvánvaló, de csak néhány ember képes megérteni.
Ezért, ami valóban kritikus fontosságú az egyén spirituális útján, hogy India (az Én Állapota) jöjjön el az egyénhez, és nem a testét kell elcipelnie Indiába (az országba). Azok a materialista emberek, akik nem képesek megérteni, hogy ők lelkek és sohasem anyag, mindig eltévesztik a célt az “India” témával kapcsolatosan. Ez nagyon gyakori.
Mivel az Én Állapota mindenhol jelen van, Ő azonnal elérhet téged, ha magas minőségű tanítvány vagy. Ha alacsony minőségű tanítvány vagy, az Én visszautasítja Önmaga feltárását számodra, még akkor is ha India (az ország) közepén élsz. Az emberek, akik azt képzelik, hogy egy országból származni vagy járni egy országban garantálja a spirituális teljesítményt, fel kell hagyniuk ezzel a fantáziával. Én vagyok az élő bizonyíték, arra amit mondok. A legtávolabbi utazásom eddig körülbelül 400 km volt. Például soha nem láttam a tengert. Én teljesen őszinte vagyok. Egész életemben a városomban éltem. Soha nem akartam elutazni az India nevű országba (nem tudom biztosan miért), de mindig vágytam az Én Állapotának (a valódi India a nézőpontom szerint) a megismerésére. Egyébként, a mozdulatlanságom ellenére láthatod a weboldalt, amit képes voltam megépíteni a Guru segítségével. Néhány tanítványom még Indiából (az ország) is származik. Ez, önmagában, eltávolít minden zavarodottságot Indiáról (az ország) és Indiáról (az Én Állapota). Ha a Guru (az Én amint Kegyelmet ad) veled van, akár Indiában (az ország) élsz, akár az univerzum legtávolabbi szegletében, az ugyanaz, spirituális értelemben. Egyedül a Guru jelenti az összes különbséget, és nem kellene, hogy kétség legyen efelől.
Igen, Indiának (az ország) mesés spirituális kultúrája van. Nincs kétségem efelől, és majdnem három évtizedet szenteltem az életemből ennek a kultúrának. Egyébként, az Én mindenhol jelen van, és nincs szükség túlzottan a test mozgatására, az Ő eléréséhez. A materialista emberek mindig azt hiszik, hogy ez a test helyzetével kapcsolatos, de a spirituális törekvők számára ennek nem kellene fontosnak lennie. Ha ez fontos, az ilyen törekvő nagyon alacsony minőségű.
K: Be tud avatni egy guru tanítványokat tömegesen?
V: A valódi beavatás egyedül a Guru által kivitelezett. Egy guru jelenléte, ha ő egy valódi szent aki bizalmas viszonyban van Istennel, vonzza a Guru-t nyilvánvalóan. De végül, a beavatás többnyire privát dolog. Például: a valódi és nem formális beavatásom 1983 áprilisában történt a szobám magányában, míg a nem valódi és formális beavatásom 1983 októberében történt. Az előbbi telve volt az Ő Kegyelmével, és az Én Ereje bennem való aktiválódásának rendkívüli tapasztalatával, míg az utóbbi tele volt csukott szemű emberekkel, egy narancssárga köpennyel és így tovább. Le voltam nyűgözve a valódi/nem formális beavatásommal, de egyáltalán nem voltam lenyűgözve a nem valódi/formális beavatásommal. Mindenesetre, mindkét beavatás a spirituális történetem része. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a beavatás a sok csukott szemű ember meditációjáról szól, valaki egy narancssárga köpenyben tanít és így tovább, de ez többnyire pusztán csak show, a véleményem szerint. Soha nem voltak nagy tapasztalataim ilyen módon. A saját tapasztalatom szerint, az Én a Guru módban olyan, mint egy állat, akkor támadja meg a prédáját amikor az elkülönült, és soha nem akkor amikor a nyájban van. Ezért a tapasztalataim “a nyájban” soha nem voltak nagyon fontosak, összehasonlítva azokkal, amelyek a szobám magányában történtek.
K: Azt hittem, hogy a guru-nak szerzetesnek kell lennie.
V: Nem, egyáltalán nem. A szerzetessé válásnak bizonyos aspiránsok karmájához van köze, ezért nem minden spirituális törekvő lesz szerzetes. Igen, a materialista emberek, akik spirituális törekvővé válnak, általában azt hiszik, hogy egy köpeny garantálja a guru-ságot, de ez nem igaz. A guru-ság mindig a Guru jelenlétével kapcsolatos egy személyben. Ha egy ilyen személy Guru nélkül van, vagyis ha egy ilyen személynek nincsen az Én-je “Kegyelem” módban, akkor ő nem lesz hatékony mint spirituális tanító. Lehet kiváló tudása minden spirituális témáról, de az Ő Kegyelme hiányában, mindez a tudás nem lesz hasznosa Végső Felszabadulás elérésének tekintetében.
Mindezen okokból, a Guru Kegyelme mindig a legfontosabb dolog. Ha az Ő Kegyelme nincs jelen, senkivel sem fog semmi különösebben jelentős történni. Amikor a Guru nem elégedett veled, nem számít ha akár a legjobb spirituális vonal is van mögötted, vagy ha csodálatos narancssárga köpenyt használsz, vagy még akár ha az egész univerzum is mögötted áll, kötött maradsz az Ő Ereje által. A spirituális megvilágosodás elérésének rendkívül nehéz küldetése teljesítése érdekében, az egyénnek először elégedetté kell tennie az Én-t. Mivel Ő mindennek a Birtokosa, nincs más mód. Így hát tisztelgek a Guru előtt, aki a valódi szerzője ennek az egész cikknek!