Új kétségek tisztázva:
Hogyan segítheti az egyén a világot?
A világ megsegítése előtt, az egyénnek meg kell értenie, hogy mi az a világ. Az egyén nem tud segíteni, ha nem ismeri a világ természetét. A világ egy fennmaradó manifesztációja az Én Erejének. Egy korlátolt személy esetében a világ úgy jelenik meg, ahogy az ő hétköznapi érzékszervei és elméje megjeleníti. Egy felszabadult személy esetében a világ úgy jelenik meg, ahogy az valójában van, azaz mint a saját Én-jének a kiterjedése. Azok az emberek, akik a világot emberek, állatok, növények, kövek, stb. csoportjának tartják, még mindig kötelékben vannak. Mivel ők csupán a hétköznapi érzékszerveiken és elméjükön keresztül érzékelik a világot, ezért azt ilyen módon látják. Másrészt, azok az emberek akik elérték a spirituális megvilágosodást úgy tartják, hogy a világ az Én Erejének a megnyilvánulása és nem valami olyan, ami független az Én-től.
Szóval ez azt jelenti, hogy csak a felszabadult emberek képesek megváltoztatni a világot, igaz?
Igen és nem. “Igen”, mert valaki, akit az Én Ereje támogat, az rendkívül erőteljes, emberi képzeletet felülmúlóan. “Nem”, mert az ilyen személy nem érzi a szükségét a változásnak. Egy felszabadult személy a világot az Én Játékának tartja és nem valami olyannak, amit meg kellene változtatni. Amikor a világ az Én-től való különbözőségének és elkülönültségének hamis érzete eltűnik, a megváltoztatásának szükségessége is eltűnik. Ez az oka annak, hogy egy személy aki teljesen elmerült az Én-ben egyedül, nem képes a többi embert tanítani a Végső Felszabadulásról. Azért, hogy taníthassa őket, le kell jönnie egy kicsit az ő Legfőbb Állapotából ami az Én, így ő láthatja a kötelékben levő embereket. Ha ő továbbra is mindenkit és mindent a saját (az Én) kiterjedésének lát, nem fogja érezni a szükségét annak, hogy más embereknek segítsen. Ennek a tanításnak a teljes megértéséhez, az egyénnek először fel kell szabadulnia, nyilvánvalóan.
Akkor hogyan lehet a világot jobbá tenni?
Ez mindig önmagadról szól. Sosem más emberekről, országokról, stb. Az egyénnek teljesítenie kell azt a küldetést, ami az eltávolítása az Én téves azonosításának az ő elméjével/testével. Amikor az egyén eléggé érdemessé válik rá, és az Én Ereje eltávolítja ezt a téves azonosítást benne, a világ automatikusan jobb lesz számára. Mivel önazonosításra kerül az Én-nel, ahogy Ő valójában van, egyáltalán nem lát világot amit meg kellene változtatni vagy javítani. Ezt nehéz megérteni, ha az egyénnek nincs erről tapasztalata.
A materialista emberek azt hiszik, hogy a világ jobbá tételének, a komfort, a gazdaság, a katonai erő és ilyesmik fejlesztéséhez van köze. Ennek megfelelően ők folyamatosan materialista folyamatokban vesznek részt. Legvégül nyilvánvaló, hogy a problémák folytatódnak és folytatódnak, minden erőfeszítésük ellenére. Adok egy egyszerű példát:
Mondjuk egy személy éhes. Szóval, egy materialista személy ad neki ételt. A következő nap, ugyanez a személy ismét éhes lesz. Tehát még több ételt kap. Ez a folyamat így fog menni az élete végéig. Végül senki sem lesz képes jól megoldani az éhséggel kapcsolatos problémát, mert a fizikai test egy gép, aminek mindennap üzemanyagra van szüksége. Most, talán jön egy másik materialista személy és azt mondja, az éhes személynek dolgoznia kell, hogy ételt vegyen magának, ahelyett hogy ingyen kapja azt. Nos, a személy kap egy munkát. Dolgozik, keres pénzt, vásárol ételt, és eszik mindennap, amíg a teste meghal, és ennyi. Mégis, az ő életében mindennap, bele kell futnia ebbe az éhség problémába!
Természetesen, Én nem azt mondom, hogy az egyénnek nem kellene ennie vagy dolgoznia mindennap, mert ennek nem lenne semmi értelme. Ez csak egy példa volt, hogy megmutassa hogyan gondolkozik és cselekszik egy materialista személy. Mindig problémákat old meg, de nem oldja meg minden probléma gyökerét, folyamatosan még több és több problémába fut bele mindennap. Emellett, a megoldásai további ismert és ismeretlen problémát hoznak a jövőben. Ilyen módon a világ folytatja a létezését, mint csomagja régi és új problémáknak. Ez nem pontosan azon cselekedetek folyama, amit a bölcs emberek követnének. A bölcs emberek el akarják vágni a gyökerét ennek az óriási fának, ami úgy ismert mint spirituális tudatlanság, és nem csupán folytatják az ágainak a vágását, ahogy a materialista emberek teszik.
A gyökere ennek a fának, amit úgy hívunk spirituális tudatlanság, az Én azonosítása az elmével/testtel, ebben nyugszik (Én ismétlem ezt újra és újra, megint). Vágd el, és minden probléma azonnal megoldva. Ezért, minden erőfeszítésnek ennek a gyökérnek az elvágására kell irányulnia, és nem a végtelen ágak vágására, amik folyamatosan megjelennek. A bölcs ember a bölcs utat fogja követni, amíg az oktalan ember az oktalan utat fogja követni. Ha az egyén oktalanul cselekszik, tovább folytatja az erőfeszítéseit a rossz irányba, a haláláig. A halál után új testet kap, hogy folytathassa az ágak vagdosását. A cselekvésnek ez a véget nem érő folyama nem ajánlott a bölcs által.
Azok az emberek, akik a világot csak materialista nézőpontból látják, soha nem tudják megoldani a probléma gyökerét: a spirituális tudatlanságot. Az egész életüket régi és új problémák megoldásával töltik, de végül a kezük üres. Minden nap dolgokat gyűjtenek a pénz, ruhák, mindenféle tárgyak, stb. formájában, de mivel az Én Ereje a valódi Tulajdonosa mindezeknek, mindezektől meg lesznek fosztva, előbb vagy utóbb. Még az elméjüktől és testüktől is meg lesznek fosztva, mert az elméjüket és testüket is az Én Ereje hozta létre és tartotta fenn.
Az Én Ereje az egyetlen Irányító. Ha az egyén jobbá akarja tenni a világot, először el kell vágnia a gyökereit ennek az óriási fának, minek neve spirituális tudatlanság. Ehhez, az Én Erejének el kell távolítania önmaga (az Én) azonosítását az ő elméjével/testével. Amint egy személy többé nem kerül azonosításra az ő elméjével és testével, minden problémájának vége örökre, és a világ automatikusan a lehető legjobbá válik. Miért? Mert a világ úgy kerül felismerésre, ahogy az valójában van, azaz mint az Én Erejének a kiterjedése.
Hogyan lehet ezt megvalósítani?
A legtöbb spirituális törekvőnek először egy emberi guru-hoz (spirituális tanítóhoz) kell folyamodnia. Mivel legtöbbjük kezdő vagy közepes szintű és nem fejlett törekvő, a megfelelő módon kell őket tanítani, a minden problémájukat okozó gyökér elvágásához. Ezt nem tudják maguk megtenni, szükségük van valakire aki Én-realizált. Egy guru-ra. Valódi spirituális tanító nélkül a törekvő semmire sem fog jutni. Például, egy folyó felett átívelő hosszú híd építéséhez, szükséges szakértő mérnökökhöz és képzett munkásokhoz folyamodni. A híd nem fog varázslatosan megjelenni, még akkor sem, ha ez az összes képzett munkás találkozik a folyóparton és együtt elkezdenek imádkozni. NEM. Szükségük van szakértő mérnökök útmutatásaira vagy nem fog megjelenni a híd. Ugyanezen a módon, ha a törekvőknek nincsen szakértő spirituális tanítója, a Végső Felszabadulás nem fog varázslatosan megtörténni.
Egy spirituális törekvő, aki azt hiszi hogy egyedül fogja eltávolítani a spirituális tudatlanságát (egy valódi guru segítsége nélkül), az vagy egy fejlett törekvő vagy valaki tele hamis illúziókkal. A legtöbb ember ilyen… tele hamis illúziókkal; ők azt hiszik magukról, hogy “cselekvők”, ők azt hiszik magukról, hogy képesek “szeretni”, ők azt hiszik magukról, hogy képesek “döntéseket hozni”, stb. Ezután, az Anya Természet csupán megmozdítja a nagy lábujját, és mindezen illúziók hamisnak bizonyulnak. Az Anya Természet az Én Erejének egy felvett aspektusa, természetesen. Az Én Ereje, a valódi Cselekvő és Irányító, állandóan számos módon jelenik meg. Az ősi “civilizálatlan” törzsek úgy imádták az Anya Természetet, mint egy istennőt és félték az ő pusztító erejét. Sok “civilizált” ember hagyott fel az ilyen imádattal, mert túl primitívnek és gyerekesnek tartja. Mégis, ők nem tudnak megszabadulni az Anya Természettől és az ő pusztító erejétől. Imádkoznak és imádkoznak de az Anya Természet újra és újra lesújt rájuk. Mindezek után, ha valaki elég bölcs észre fogja venni, hogy talán az ősi emberek mégsem voltak olyan primitívek. Az Anya Természet imádatának valahogyan van értelme.
Természetesen, Én nem az Anya Természet imádatát buzdítom, csak rámutatok egy tényre a legtöbb emberrel kapcsolatosan. Ők azt hiszik, hogy nincs Isten, máskülönben imádni akarnák a Legnagyobb Urat. Mindazonáltal, nem tudnak megbirkózni az Anya Természet nagy lábujjának a megmozdulásával. Képzeld mi lenne, ha a Nap akarná megmozdítani a nagy lábujját! A lényeg az, hogy a spirituális törekvők nagy részének megfelelő útmutatásra van szüksége, hogy megfelelően kezeljék az Én mindenható Erejét. Meg kell érteniük a “valódi” pozíciójukat ezen a színpadon, mely úgy ismert, mint “a világ”. És az igazság az, hogy a legtöbb spirituális törekvő nem képes elérni a Végső Felszabadulást a saját erejéből. Ha egymaguk akarják teljesíteni ezt a rendkívül nehéz küldetést, elfognak bukni végül, és nincs kétség efelől. Mivel nem ismerik a titkos folyamatokat, az Én imádatának és az Én-en való meditációnak a megfelelő módját, és az Én Ereje kiengesztelésének a megfelelő módszerét, és így tovább, ezért ők soha nem érhetik el a célt. Először meg kell tanulniuk mindezt, egy hozzáértő spirituális tanítótól.
Észrevettem, hogy sok ember aki mély bánatba merült, új módszereket talál fel a kötöttségből való menekülésre. Ezek a módszerek általában haszontalanok, mert vagy mellőzik egy igaz spirituális tanító szerepét vagy túl nagy hangsúlyt fektetnek egy igaz spirituális tanító jelenlétére. Egy emberi guru csak a kezdő és középső szinteken szükséges. Fejlett törekvőknek nincs szükségük rá, mivel a spirituális megvilágosodás elérésének a kapujában vannak. Egyébként, ha egy fejlett törekvő az ő emberi guru-jával kíván maradni, megteheti, ha a guru beleegyezik. De az emberi guru fontossága másodlagossá válik, mivel a törekvő, aki fejlett, kapcsolatban van a belső Guru-val (az Én Ereje). Kezdő és közepes törekvők nem képesek megérteni a belső Guru-t, és ezért szükségük van az emberi guru-ra, hogy lefordítsa az Ő üzeneteit számukra. Egy fejlett törekvő végül teljesítette a nehéz küldetést, ami a belső Guru szavainak a megértése. Így őt a belső Guru vezeti közvetlenül, és az emberi guru fontossága másodlagossá válik. Ezt a pontot teljesen meg kell értenie a törekvőknek, vagy nem lesznek képesek megfelelően fejlődni.
Nyilvánvalóan, a hamis guru-k azt fogják mondani, hogy az emberi guru örökké elengedhetetlen, habár ez nem igaz a fejlett törekvők esetében. A hamis spirituális tanítók azért mondják ezt, mert szükségük van arra, hogy továbbra is elvegyék a tanítványaik pénzét, örökké. A spirituális tanítók ezen fajtája soha nem fogja a törekvőt a Végső Felszabaduláshoz vezetni, ahogy az nyilvánvaló. Csak egy igaz spirituális tanító fogja ezt megtenni. Végül, amikor a törekvő teljesen érintkezésbe kerül az Én Erejével Magával (a belső Guru-val), az emberi guru szerepe másodlagos pozícióba kerül.
Feltételezem, hogy az összes alapvető kétség a spirituális megvilágosodásról mostanra tisztázva lett. A következő bejegyzésemben el fogom magyarázni, hogyan nyilvánítja meg az Én Ereje az egész univerzumot. A törekvők vágyakoznak ebből a börtönből való menekülésre, de először meg kell érteniük a börtön struktúráját. Amint vége a magyarázatomnak az Én Ereje által megnyilvánított struktúráról, el fogom kezdeni a módszerek tanítását a Végső Felszabadulás eléréséhez. Ha először közvetlenül, az univerzális manifesztáció elmagyarázása nélkül adnék módszereket, a törekvők nem értenének engem megfelelően és még több zavarodottság lenne az eredménye.
Találkozunk a következő bejegyzésemben!