Még több tisztázni való kétség:
Miért szerepel olyan ritkán a “szeretet” szó, a tanításaidban?
Mert a szó annyira rosszul használt, hogy gyakorlatilag elveszítette a valódi jelentését. Majdnem annyi jelentése van, ahány ember a világon. A vélemények változatossága sohasem segíti a Végső Felszabadulást, mert a Valóság megváltoztathatatlan (állandó). Nem tudod elérni azt ami megváltoztathatatlan, olyasvalamin keresztül ami folyamatosan változik. A spirituális megvilágosodás elérése érdekében, belső szilárdságot kell fejlesztened, azaz folyamatosan egy irányba kell tartanod (az Én-hez), a folyamatosan változó külső körülmények ellenére. Ha nincs meg ez a belső szilárdságod, nincs semmid ami nagyon jelentős lenne a spirituális megvilágosodás elérése tekintetében. Természetesen, ez a belső szilárdság fokozatosan fejlődik ki az idő alatt, ahogy folytatod az erőfeszítéseid a spirituális gyakorlatokon, elmélkedéseken, stb. keresztül.
És mi a szeretet a véleményed szerint?
Ahogy mondtam, a vélemények változatossága sohasem segíti a Végső Felszabadulást. A spiritualitás nem demokrácia. NEM. Először, vannak szent szövegek, amelyek kifejtik az Igazság természetét. Utána, vannak valódi spirituális tanítók, akik tanítványokat oktatnak arról, hogyan realizálják az Igazságot. A módszereik bizonyosan különbözőek, de ezen tanítók mindegyike egyetért egymással az Igazság természetéről. Hívhatják az Igazságot különböző neveken, ez nem fontos, de a fő karakterisztikájának ugyanannak kellene lennie (vagyis az Igazság itt van, elképzelhetetlen, megváltoztathatatlan, stb.). Ha az Igazság fő karakterisztikája változik tanítóról tanítóra, akkor egyikük, vagy mindegyikük, nem valódi. Például: ha egyikük azt állítja, hogy az Igazság megváltoztatható, ő nem valódi spirituális tanító. Míg az igaz spirituális tanítók talán eltérnek az Igazság kisebb karakterisztikájának a kérdésében, a fő karakterisztikájának ugyanannak kell lennie: megváltoztathatatlan, örökkévaló, mindenütt jelenlevő, stb.
Ami a “szeretet”-et illeti, ugyanezt az eljárást kell használni. Ha olyan sok leírása van a szeretetnek, ahány ember él a földön, az komolytalan és következésképp az Igazsághoz sem vezet. Először meg kell határoznod néhány igazságot a szeretet természetéről, vagy soha nem fogod megérteni mit jelent ez a szó.
- A szeretet az Igazság Maga (az Én és az Ő Ereje).
- Mivel az Igazság az Szabadság és Gyönyör (az Én és az Ő Ereje), a szeretet sohasem kapcsolatos semmi olyannal, ami nem Gyönyör és Szabadság.
- A szeretnek nincs kezdete és vége.
- A szeretet megváltoztathatatlan, mint az Igazság Maga.
- Csak az Igazság képes szeretni, a szó legszorosabb értelmében.
Ezért, a konklúzió amihez érkezel a szeretet ezen öt minőségének elolvasásával, közvetetten rámutat, hogy az amit az emberek általában “szeretet”-nek hívnak, az nem valódi szeretet.
- A szeretet sohasem kapcsolatos semmi olyannal, ami nem vezet az Igazsághoz.
- A szeretet sohasem kapcsolatos kötöttséggel és boldogtalansággal.
- Nincs olyan pillanat, amikor a szeretet elkezdődik, vagy amikor véget ér.
- A szeretet sohasem változik.
- Csak azok akik elmerültek az Igazságban, képesek igazán szeretni.
A szeretetnek semmi dolga semmivel, ami nem vezet az Igazsághoz. Bármi ami nem vezet az Én-realizációhoz, az nem szeretet, soha. Ahogy elmondtam neked ezelőtt, a “szeretet” szót olyan sokáig olyan rosszul használták, hogy Én mindig jobban szeretem a “valódi Szeretet” kifejezést, amikor a “szeretet”-re utalok, hogy jelezzem, Én most az igaziról beszélek. Amit a legtöbb ember “szeretet”-nek hív, az csak egy keveréke a vonzalomnak, ragaszkodásnak, és valami másnak. Mivel ez a feltételezett “szeretet” ilyen, soha nem vezet embereket az Igazsághoz, vagy nem vet véget a kötöttségüknek. NEM. Épp ellenkezőleg, az ilyen szeretet végül még kötöttebbé és boldogtalanabbá teszi őket.
A szeretetnek semmi köze a kötöttségben és boldogtalanságban levéshez. Fájdalom sincs benne. Mivel a valódi Szeretet az Én és az Ő Ereje, bármi ami nem Szabadság és Gyönyör, az nem tapasztalható. Az emberek azt mondják, a szeretetnek van valami köze a fájdalomhoz, kínhoz, szenvedéshez és hasonlók, csak nem tudják miről beszélnek. Ők a hétköznapi állapotra utalnak, ami egy keveréke a vonzódásnak, kötődésnek, és valami másnak, és nem a valódi Szeretet-re. Ez a valódi Szeretet ismeretlen a legtöbb ember számára ezen a bolygón. Csak azoknak van a birtokában, akik elmerítették az individualitásukat a Legfőbb Én-ben. Mivel a Legfőbb Én-nek nincs se kezdete se vége, a szeretet valódi természete szintén ilyen. Amikor egy személy azt mondja, hogy az ő szeretete “elkezdődött” vagy “véget ért”, valójában azt mondja, “az ő vonzódásának, kötődésének, és valami másnak a keveréke elkezdődött vagy véget ért”. A spirituális tudatlanság arra kényszeríti a legtöbb embert, hogy eltulajdonítsa azt, amit nem birtokol, azaz a Szabadságot, Gyönyört, Szeretetet, stb. Ezek a megvilágosodott emberek birtokában vannak, spirituálisan mondva, és nem a hétköznapi emberek birtokában. Még a spirituális törekvők is, kivéve a fejlett törekvőket, meg vannak fertőzve ugyanazzal kórsággal, ami úgy ismert mint “úgy követelni az isteni minőségeket, a Szabadságot, Gyönyört, Szeretetet, stb. mintha az az övék volna”.
Mindenki az Én, de a legtöbb ember még nem realizálta ezt az Igazságot. Ezért hát olyan, mintha ők nem lennének az Én. Minőségek mint a Szabadság, Gyönyör, Szeretet, Tudás, Bölcsesség és hasonlók olyan emberekhez tartoznak, akik elképesztő mennyiségű erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy realizálják az Én-t. Ezek olyan emberek minőségei, akik csupán ezen a bolygón élnek. Ez általában félreértett, és nagy zavarodottsághoz vezet. Mivel a cikkeim olyan aspiránsoknak szólnak, akik a kezdő/középső szinten vannak, az olvasó bizonyosan egy közülük. Az olvasó megfigyelheti ahogy, együtt majdnem az egész emberiséggel, folyamatosan úgy viselkedik, mintha volna egy “valódi Én-je”, mintha ő teljesen realizálta volna az Én-t. Az emberek úgy viselkednek mintha “szabadok” lennének, teljesen felruházva a tudás, a cselekvés, a döntés és hasonlók képességével. Ez csak képzelődés és nem a szilárd valóság, mivel amikor a külső körülmények rosszabbra fordulnak, az összes feltételezett képesség egy szempillantás alatt köddé válik. Ez az illúzió olyan gyakori, hogy egy masszív pestisnek tekinthető.
A valóságban, a legtöbb ember (99.9%, optimista becslés) teljességgel mentes a Szabadságtól, Gyönyörtől, Szeretettől, Tudástól, Bölcsességtől, stb. Mindez csak a képzeletükben létezik. Valaki aki nem teljesen tudatos az ő “valódi Én-jéről” (az Én), nem lehet Szabad, Gyönyörteli, stb. Ez az oka annak, amikor néhány spirituális törekvő találkozik egy “valódi személlyel” (egy Én-realizált személy), nem képesek megérteni őt és az ő módszereit. Csak egy olyan személy, aki realizálta a saját Én-jét, képes élvezni az Én és az Ő Erejének mindezen minőségeit. Ezen realizáció előtt, egyáltalán nem tudja élvezni őket. Ő csak egy másik kötelékben levő személy. Ezt a pontot tökéletesen meg KELL érteni. Ha valaki azt képzeli, hogy megvan neki az, ami nincs, az Én-realizáció nem lehetséges addig, amíg fenntartja ezt az illúziót. Miért? Mert mi értelme óriási erőfeszítést tenni azért, hogy elérjen valamit ami neki már megvan? Mivel a legtöbb ember így gondolkozik, nem érdekli őket az Én-realizáció. Ez erősebbé teszi a kötöttséget. Az egyén nem keresheti a Szabadságot, ha azt hiszi hogy már eleve “szabad”. A Szabadság csak azoknak jelentős, akik realizálták, hogy nem szabadok a szó legszorosabb értelmében. Csak az ilyen típusú emberek lehetnek valóban Szabadok végül. Ők a spirituális törekvők.
A spirituális tudatlanság olyan erős, hogy az egész világon naponta végbemenő 1838373737484929289278289299474738 katasztrófa után, az emberek még mindig azt hiszik hogy birtokolják a Szabadságot, Gyönyört, Szeretetet, Tudást, Bölcsességet, stb. Például, nézd meg az olyan kifejezéseket, mint “Mentsük meg a bolygót”, ami valójában azt jelenti “Mentsük meg magunkat”. Tisztán észreveheted a hazugságot benne. A bolygónak nincs semmi problémája. A Föld Anya olyan sok dolgot túlélt a múltban. Mi hát neki a nyomorult globális felmelegedés? De az emberi létezők olyan tudatlanok, spirituális értelemben, hogy ők maguknak követelik a felelősséget a globális felmelegedésért és az érdemet annak megoldásáért is. Az emberi tudatlanság végtelen mint az Én. A spirituális tudatlanság egyike az Ő Ereje által játszott szörnyű aspektusnak. Ebben az értelemben, ez is az Ő Játéka. Ez abszolút igaz. Mindazonáltal, a kötöttségben levő személy nézőpontjából nem vicces vagy kellemes. A tapasztalt szenvedés mennyisége, a kötöttségben levő személy nézőpontjából, megszámlálhatatlan. Egyrészről, a Gyönyörteli Én játssza a szerepét mindezen korlátolt individuumoknak, de ezzel egyidőben, a korlátolt individuumok szenvednek, és a Játék nem úgy néz ki, mint neki. Mindkét nézőpont érvényes.
Amint realizálod az Én-t, úgy látsz mindent, mint az Ő Játéka. Mindazonáltal, amíg ez bekövetkezik, addig kötelékben vagy. Mindenki mindig az Én, mert Ő az egyetlen lakó itt, de az Ő minőségeinek (Szabadság, Gyönyör, Szeretet, stb.) élvezetéhez, az egyénnek realizálnia kell Őt. Ezt könnyebb mondani mint megtenni, ahogy mindig. Miért? Mert a spirituális tudatlanság ereje olyan megtévesztő, hogy még a küzdelem az eltávolítására is utópisztikusnak és haszontalannak látszik. Mindenesetre, a néhány valódi spirituális törekvő jelenlétének köszönhetően, az igaz spirituális tanítók folytatják ennek az emberiségnek a megsegítését, az Én realizáció tekintetében. Ők az egyetlen oka annak, amiért az emberiség még ennek a bolygónak a felszínén van.
Miért ismétled folyamatosan ugyanazokat a tanításokat?
Ez egy jó kérdés. Ez nem egy szokás, hanem egy módszer. Észre fogod venni, hogy más tanítók ugyanezt csinálják. Miért? Mert a spirituális tudatlanság ismétléssel működik. A születésed pillanatától fogva, az elméd ostoba állításokkal van feltöltve újra és újra. Ha bekapcsolod a TV-t, láthatod ugyanazt az ostoba hozzáállást, ugyanazok a rossz hírek elfoglalják az összes csatorna 90%-át, bemutatván a “valóságot”, ugyanazon zavarodott emberek tömegei bántalmazzák és gyilkolják, más ugyanannyira zavarodott emberek tömegeit, stb. Folyamatos rossz hírek, idiotizmus, hazugságok, erőszak és képtelen őrültségek, stb. Mondd, mikor láttál utoljára egy valódi spirituális tanítót a TV-ben, amint megosztja a masszív bölcsességet az emberekkel, azért hogy elérjék a spirituális megvilágosodást? Ritkán fogsz ilyet látni. Helyette, látni fogsz egy egy tonna idiótát, akik folyamatosan ugyanazokat a hülyeségeket mondják. Ez a pestis ismétléssel működik. Természetesen, a TV nem az egyetlen ügynöke a spirituális tudatlanságnak, de ezek az ügynökök idővel változnak. Ennek eredményeképpen nem meglepő, hogy az emberek tovább szenvednek, és meg vannak tévesztve. Egy idióta felbátorítja a másik idióta kialakulását, és így tovább. Ez a soha véget nem érő spirituális tudatlanság így működik.
Amikor megszületsz, általában azt mondják neked, hogy valakinek a fia/lánya vagy, stb. NEM azt mondják neked, hogy az Én vagy. Következésképpen, a spirituális tudatlanság veled van a születésedtől fogva. Ismétléssel működik. Később, amikor felismered azt, hogy kötelékben vagy, elkezded keresni a kiutat. Tehát, találkozol egy valódi spirituális tanítóval, ha igaz spirituális törekvő vagy. Természetesen, a spirituális tanítónak ellenintézkedéseket kell végeznie, hogy eltávolítsa a “spirituális tudatlanság” nevű mérget. Ez a spirituális tanító ugyanazt az igazságot fogja mondani újra és újra, amíg ezek egy benyomást hagynak az elmédben. Ezek a tanítások úgy hatnak, mint egy ellenszer. Például: “Realizálnod kell az Én-t, hogy élvezhesd a Szabadságot. Amíg nincs Én-realizáció, nem tudod élvezni a valódi Én-ed”. Ennek az egyszerű igazságnak a 4758537464674894949 alkalommal való ismétlése után, a tanítvány végül megérti, hogy nincs “valódi Én-je” és következésképp a külső körülmények kegyelmétől függ. Ő azt is realizálja, hogy amíg nincs “valódi Én-je”, ő nem lehet a valódi “cselekvő”, mert minden a külső körülmények által megy végbe, amik az Ő Erejének a kiáradásai. A megértése annak, hogy az egyén soha nem a “valódi cselekvő” először fájdalmas, mert az egyén egó-ja ezen a hazugságon alapszik, de végül kellemessé válik. Innentől fogva, a spirituális törekvő képes az Én-realizáció felé haladni. Szilárd alapja van, amire tovább építhet, mert megszabadult a fő illúziók egyikétől.
Végül, a spirituális törekvő realizálni fogja az Igazságot, vagyis az Én-t, és a hosszú utazása véget ér. A felszabadulás hosszú folyamata közben, a spirituális törekvőnek harcolnia kell a folyamatos hazugságok, képtelen őrültségek, erőszak, stb. ellen, amely a spirituális tudatlanságból származik. Ez az oka annak, amiért a spirituális törekvő nem egy félénk személy, hanem egy harcos. Ezzel egyidőben, a spirituális tanítójának folyamatosan ismételnie kell ugyanazokat a dolgokat, hogy ellentámadást intézzen a spirituális tudatlanság befolyása ellen a tanítvány elméjében. Nos, Én ugyanazokat a dolgokat ismételem időről időre megint, mert Én tökéletesen tudom hogyan működik ez a pestis, melynek neve spirituális tudatlanság. Az egyénnek soha nem szabad alábecsülnie a spirituális tudatlanság erejét, mivel majdnem az egész emberiséget megvakítja. Emellett, nagyon sok spirituális törekvő hajója fut zátonyra ennek az erőnek köszönhetően, jelképesen mondva. Személyesen láttam ezt számos alkalommal. Néhány spirituális törekvőnek nem teljesen süllyedt el a hajója, de késleltetve vannak újra és újra. Én szintén személyesen láttam és tapasztaltam ezt.
Hamarosan találkozunk!