Most, beszélni fogok a valódi spirituális tanító két alapvető kvalitásáról:
- Közvetlen tapasztalat az ÉN-ről
- Szilárd tudás a szent szövegek felől, amelyek az ÉN-nel foglalkoznak
Ha nincs meg ez a két kvalitása, még nem áll készen az emberek tanítására. Ha van közvetlen tapasztalata az ÉN-ről, de hiányzik a tudása a szövegek felől, akkor van spirituális ereje, de nem tud érveket bemutatni. Ha van szilárd tudása azokról a szövegekről, amelyek az ÉN-nel foglalkoznak, de hiányzik a közvetlen tapasztalata az ÉN-ről, akkor ő teoretikus, elméleti. Van tudása, de nincs spirituális ereje.
“Szilárd tudás a szent szövegek felől, amelyek az ÉN-nel foglalkoznak” alatt azt értem, hogy a valódi spirituális tanítónak teljesen ismernie kell őket. A Sanskrit tradíció tekintetében, észrevettem, hogy sok Yoga tanító hívja magát “spirituális tanítónak”, de szörnyen írják a transzliterált Sanskrit-ot. Fogalmuk sincs arról mit csinálnak. Ez nem arról szól, hogy nyelvész legyen, de ha egy spirituális tanító Sanskrit nyelven írt szövegeket használ a többi ember tanításához, és még csak azt se tudja, hogyan kell leírni a legalapvetőbb kifejezéseket a transzliterált Sanskrit-ban, akkor ő teljesen komolytalan. Azt is észrevettem, hogy a legtöbb Yoga tanító kiejtése szörnyű. Ha valaki mantra-kat tanít, és nem tudja hogyan kell azokat megfelelően kiejteni, csodálkozom, hogy mi értelme végül egyáltalán az egésznek?
Ha Sanskrit nyelvész szeretnél lenni, ez körülbelül 12 év kemény munkába fog kerülni, a Sanskrit tanítóm szerint. Nem azt mondom, hogy ezeknek a Yoga tanítóknak 12 hosszú évet kellene eltöltenie a Sanskrit nyelvtanban való elmerüléssel, de tudniuk kellene a Sanskrit írásról (legalább Sanskrit transzliterációval) és kiejtésről. Amikor kurzusokat adtam a városomban néhány éve, ez körülbelül három hónapba került (a jelek írását beleértve). Tehát, biztosan tudom, hogy egy személy meg tudja tanulni, hogyan kell rendesen írni, és kiejteni Sanskrit szavakat, három hónap alatt. Ha valaki “egy spirituális tanítónak” hívja magát, és Sanskrit nyelven komponált szövegekhez folyamodik, hogy terjessze az üzenetét, biztosnak kellene lennie abban, hogy helyesen írja, és ejti ki a szavakat. Ez teljes mértékben abszurd, és valójában a tisztelet hiánya, embereket tanítani az ÉN-nel foglalkozó szövegekről, és ugyanakkor szörnyen írni, és szörnyen kiejteni Sanskrit-ul.
Ezért, egy valódi spirituális tanító az, aki legalább három hónapot eltöltött azzal, hogy tanulmányozza a Sanskrit írást és kiejtést, egy megfelelő módon. Ha nem volt erre három hónapja, akkor ő teljesen komolytalan. Mindemellett, komoly problémákba ütközhet, ha valaki, erős Sanskrit tudással ellátogat az óráira. Ha egy Sanskrit tudóst bánt az abszolút szörnyű kiejtése vagy írása egy állítólagos spirituális tanítónak, akkor talán nyilvánosan megsemmisíti a tanító összes érvelését. És a “megsemmisíti” szó alatt pontosan azt értem. Egy Sanskrit tudós olyasvalaki, akinek masszív tudása van a Sanskrit nyelvtanról, és a szövegekről. Mivel a legtöbb Sanskrit irodalom a spiritualitással foglalkozik, amikor valaki Sanskrit nyelvtant tanulmányoz, mindig arra van kényszerítve, hogy filozófiai szövegeket olvasson, így vagy úgy. Szóval azon tűnődőm, hogy mit kellene ennek az állítólagos spirituális tanítónak tennie, amikor egy hatalmas Sanskrit tudós elkezdi kijavítani őt nyilvánosan? Istenre kell bíznia magát, tényleg. Annak érdekében, hogy senki se tudja nyilvánosan nevetség tárgyává tenni a spirituális tanítót, tudnia kell legkevesebb annyit, hogyan kell megfelelően kiejteni és írni Sanskrit-ul. Ez alapvető. Egyébként, 99%-a az állítólagos spirituális tanítóknak, nem tudja hogyan kell ezeket. Én ebben teljesen biztos vagyok, mivel láttam őket akcióban oly sok éven át, az Interneten.
Nem mentem semmilyen Yoga kurzusra vagy előadásra sok évig. Egyszerűen nem érdekelt. Amikor eljártam ezekre a kurzusokra és előadásokra a távoli múltban, az egyetlen dolog amit mindig láttam és hallottam, az a szörnyű Sanskrit. Ennek eredményeképpen, nem figyeltem a tanításokra, mivel a Sanskrit nonszensz mennyisége, egyszerűen túl sok volt. Néhány ember talán azt gondolja, hogy a Sanskrit az másodlagos. Teljes mértékben tévednek, mivel a nyelvek (nem csak a Sanskrit) rendkívül nagy mértékben alapjai minden kultúrának az egész világon. Például, olyan módon írok Angolul, ami minimum az alapvető szint felett van. Képzeld azt, hogy olyan szinten írnék, amelyik még az alapvető szintnél is alacsonyabb. Egyáltalán nem tudnál megérteni. Következésképp, a nyelv mindig esszenciális, a kultúrák, tradíciók, és tanítások fenntartásában, és átadásában. Még ha a nyelv nem is írott, legalább beszélt, és ezen a módon a tradíció átadásra kerül, egyik generációról a másikra. Ha ez a helyzet, akkor mi értelme elmennem kurzusaikra és előadásaikra? Puszta időpocsékolás.
Az esetemben, Én sohasem javítottam ki egy spirituális tanítót sem nyilvánosan, kivéve ha megkért erre. Én együttérző fajta vagyok. Gyanítom, hogy más emberek, akiknek mélyen átfogó tudása van a Sanskrit-ról, hasonlóan viselkednek mint magam, a spirituális tanítók kurzusain és előadásain, de ki tudja. Egyikük talán bántónak találja a spirituális tanító Sanskrit kiejtését és/vagy írását. Ahogy az öreg mondás mondja, nem tudhatod hogy Isten mit tartogat számodra. Ha ez a csapás megtörténik, és az illető aki megbántódott, egy Sanskrit tudós, biztosíthatlak, hogy az állítólagos spirituális tanító karrierje, úgy mint spirituális tanító, nagyon gyorsan véget fog érni. A saját tekintélyének aláásása a saját tanítványai előtt, a legrosszabb csapás egy spirituális tanító számára, mert a tanításai nem fognak teljesen elterjedni. Ezért, mielőtt elkezdi az útját, mint valódi spirituális tanító, biztosnak kell lennie abban, hogy szilárd tudása van a szent szövegek felől, amelyek az ÉN-nel foglalkoznak (Sanskrit írást és kiejtést beleértve), vagy ki lesz téve annak, hogy bármelyik pillanatban nevetségessé tegyék, a saját butasága miatt. Ha valaki a Yoga-ról beszél, és nem tudja kiejteni a “Yoga” szót megfelelően, az nem következetes. Valójában, ez abszolút nevetséges. Egy törekvőnek nem kellene, hogy a tanítványa legyen, egy ilyen állítólagos spirituális tanítónak.
A másik követelménye egy valódi spirituális tanítónak az, hogy van közvetlen tapasztalata az ÉN-ről. Tanítottam neked az előző posztban, hogy nagy vonalakban mondva, három valóság van: ÉN – elme – fizikai test. Amikor valaki realizálja a saját ÉN-jét, realizálja azt, hogy az ÉN egyáltalán nem kerül azonosításra az elmével/fizikai testtel. Ő megtapasztalja az Ő Abszolút Szabadságát ilyen módon. Ő egyszerűen nem tudja elhinni, hogy mennyire Szabad ebben a pillanatban. Az ÉN-realizáció tapasztalása a legcsodálatosabb tapasztalás, amit egy emberi lény átélhet, és Én efelől teljesen biztos vagyok.
Most leírom az ÉN-realizáció (Abszolút Szabadság) tapasztalatát: Ez nem kapcsolatos azzal, hogy “jó” vagy “rossz”, “erőteljes”, “gyenge”, “kedves”, “nem kedves”, “jóképű”, “undorító”, stb. vagy. NEM. Ez azzal kapcsolatos, hogy Teljesen szabad vagy. A tapasztaló a Legfelsőbb Közömbösséget tapasztalja mindennel kapcsolatosan, ami belül és kívül történik. Ez a Legfelsőbb Közömbösség nem negatív, mint a hétköznapi emberi közömbösség, hanem egy isteni állapota a kötődés nélküliségnek. Egy személy, egy ilyen állapotban, képes olyan módon viselkedni, ahogy az emberek többsége egyszerűen képtelen. Mivel ő “abszolút” kötődésmentes, minden ami az ő elméjével/fizikai testével történik, az sohasem történik meg “magával”. Ez az állapota az abszolút kötődésmentességnek képessé teszi őt olyan dolgok megtételére, amiről a legtöbb halandó csak álmodhat. Például, ebben a világban, a halál mindig rémisztő. A legtöbb ember nem csak magától a haldoklástól fél, hanem a hozzátartozóik vagy barátaik haldoklásától. Amikor ez történik, szörnyű fájdalmat, és ürességet éreznek. Ez különösen kemény, amikor gyerekekről van szó. Nos, egy felszabadult emberi létező mindig ugyanabban az állapotban, az abszolút belső Béke állapotában van, a külső felhajtás ellenére. Még akár sírhat is, és így tovább, de valójában sohasem érintett a fájdalom által. Paradox módon, az élvezet sem érinti őt soha. Az Ő Szabadságának állapota leírhatatlan.
NEM, ő nem élettelen mint egy kő. Ő csordultig van Élettel, de nem úgy, mint a többi ember esetében. Ő teljességgel kötődés nélküli, az elméje és fizikai teste tekintetében. Az Ő isteni állapota, az ÉN állapota. Ez az állapot mindig jelen van mindenkiben, de mivel a legtöbb ember képtelen realizálni az ÉN-jét, ezért úgy élnek, mintha ők nem lennének az ÉN. Az Abszolút Szabadság lakozik bennük, de mivel nem realizálják azt, nem tudják élvezni Azt. Ennek eredményeképpen, továbbra is azonosítva vannak az elmével/fizikai testtel, és következésképp minden dolog ami történik ezzel a kettővel, az “velük” történik. A spiritualitásban ezt a korlátolt állapotot úgy hívjuk “kötelék”. Ez nem egy vágyott állapot, erről biztosíthatlak. Bárhogyan is, puszta tudatlanságból, azt látod, hogy ezek az emberek elégedettnek tűnnek ezzel a nehéz teherrel a vállukon. Ilyen a nagy misztériuma a spirituális tudatlanságnak.
Tehát, egy felszabadult személy az, aki élvezi az Abszolút Szabadságot. Azonban, mivel az ő isteni állapota sokkoló lehet a többi ember számára, ő valószínűleg elrejti azt. Ami magasabb, az könnyedén megtéveszti azt, ami alacsonyabb. Tehát, senki (kivéve egy másik felszabadult létezőt) sem láthat egy ilyen személyt úgy, mint ahogy ő valójában van, ha ez a személy úgy dönt, hogy ne látszódjon így. Ő egy szokásos személynek álcázza magát, például, és senki sem veszi észre az ő isteni állapotát. Az elképzelés, hogy egy felszabadult személy olyan lenyűgöző, mint egy szuperhős, valójában teljesen komolytalan. NEM. Ez a típusú személy, úgy tud kinézni, mint a többi ember, és senki se venné észre az ő óriási teljesítményét. Amikor ő felfedi az ő állapotát valakinek, ő lenyűgöző, de nem valami nyomorult erőknek (pl. repülés, tisztánlátás, stb.) köszönhetően, hanem az ő Abszolút Szabadsága miatt, amely lehetővé teszi a számára, hogy ugyanaz maradjon mindig, minden körülmények között. Ő mindig békében van, és tökéletesen boldog, még akkor is, ha az egész univerzum megsemmisült. A megnyilvánítása, a fenntartása, és a feloldása az univerzumnak triviális az ő esetében, mivel elérte a Valóság Magját. Amikor eléred az ÉN-t, elveszítheted a tested, elméd, családod, stb. de az állapotod egyáltalán nem változik. Minden triviálissá válik számodra. Lehetsz gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, de ezen dolgok egyike sem zavarja az isteni állapotod.
Annak érdekében, hogy élvezz egy ilyen Abszolút Szabadságot, teljesen realizálnod kell az ÉN-t. Először, az ÉN-realizáció egy pillanatig tart. Utána elkezd egyre hosszabb és hosszabb ideig tartani, amíg teljesen megvilágosodsz. Amikor először tapasztalod az ÉN-realizációt, azt fogod gondolni, “Mi a fészkes fenét csináltam ezelőtt?” Olyannyira le leszel nyűgözve a Szabadságodtól, hogy egyszerűen nem tudod elhinni. Ekkor teljesen meg fogod érteni, hogy az állapot, amiben azonosítottad magad az elmével és a fizikai testtel, kötelék volt, semmi kétség. Ez a megértés sokkoló, mert habár tudhattad ezt teoretikusan az ÉN-realizáció előtt, amikor ez bekövetkezik, teljesen megérted, hogy mennyire korlátolt volt az előző állapotod. A kontraszt olyan erős, hogy folyamatosan meghökkenve kaparod a fejed. Az ÉN-realizáció közben, a pártatlanság annyira elsöprően túláradó, hogy az teljességgel hihetetlen. Nem látsz semmit/senkit aki jó vagy rossz. Csak az ÉN-t látod belül és kívül. Ezzel a tapasztalással együtt, Teljes Közömbösséget érzel az iránt, hogy mi történik az elméddel/fizikai testeddel. Akár léteznek, akár nem, egyáltalán nem fontos. Úgy érzed, hogy bárhol élhetnél anélkül, hogy valaha is bármi megzavarná a tökéletes boldogságod.
Ez a tapasztalás a legcsodálatosabb tapasztalás, amit emberi létező átélhet. Beletelik egy kis időbe, amíg hozzászoksz. Először, úgy néz ki, mint egy furcsa álom, különösen ha hiányosak az ismereteid a szövegek felől. Ezért szükséges ismerned, amit a szövegek adnak. Ilyen módon, biztosan tudni fogod, hogy amit elértél az a Végső Felszabadulás, és nem csupán hallucinációk tapasztalása. Az ÉN állapota, olyan kifürkészhetetlen, hogy ha, valami furcsa oknál fogva, nem állnál rá készen, azt fogod gondolni, hogy álmodsz vagy hallucinációid vannak. Pártatlanság és Legfelsőbb Közömbösség ami megjelenik belül, és kívül, a jelei a spirituális megvilágosodásnak. Ez nem azt jelenti, hogy úgy fogsz kóborolni mint egy őrült, vagy egy helyben maradsz mint egy kő. NEM. Elrejtheted az isteni állapotod, megtarthatod a jelenlegi szereped, és tovább haladhatsz a szokásos életeddel, mint korábban, vagy pedig, spirituális tanítóvá válhatsz. Ezt az ÉN dönti el, és nem az emberi elme. Mivel tökéletesen Szabad vagy, a szó legszorosabb értelmében, nem hat rád az elméd és a fizikai test végzete, akár koldussá válsz, vagy a legnagyobb spirituális tanítóvá az egész emberiség történetében. Mindez triviális számodra, miután realizáltad a saját ÉN-ed, és ÉN ebben teljesen biztos vagyok. Ha az, aki olvassa ezt a cikket, Szabad, mint az ÉN Maga, tökéletesen meg fogja érteni a szavaimat. És ha az, aki olvassa ezt a cikket nem Szabad mint az ÉN Maga, meg fogja érteni a szavaimat valamivel később, az ÉN-realizáció után. Ne aggódj hát.
A fontos dolog itt az, hogy a spirituális tanítónak közvetlen tapasztalata kell hogy legyen az ÉN-ről, legalább egyszer. Ha sohasem realizálta az ő ÉN-jét, ő csak egy teoretikus, és könnyedén eltévedhet, vagy akár mások eltévedését is okozhatja. De amikor van ÉN-realizációja, ő biztosan tudja mi a Cél. Emellett, egy valódi spirituális tanítónak, kell hogy legyen szilárd tudása a szent szövegekről, amelyek az ÉN-nel foglalkoznak, vagy nem fog tudni érveket bemutatni, és elmagyarázni az Igazságot a tanítványainak, egy érthető módon. És a “szilárd” szót, Én úgy értem “szilárd”. Gyenge tudás nem elég annak érdekében, hogy megbirkózzon a többi ember ÉN-realizációhoz vezetésének feladatával.
Nos, most ennyi elég. Hamarosan találkozunk!