Szóval, a spirituális törekvő végre talált egy valódi spirituális tanítót. Mi a következő lépés? A spirituális tanító engedélyét kell kérnie, hogy a tanítványa lehessen. Ezt általában kihagyják a Nyugaton. Az emberek gyakran érik el a Yoga-t a Haṭhayoga-n keresztül (a legjelentéktelenebb típusa a Yoga-nak). A Haṭhayoga-t “Yoga”-nak hívják puszta tudatlanságból. Ez olyan, mintha a Plútó-t “a Nap rendszer”-nek hívnánk. Nos, Nyugaton ezen a módon rendezte a dolgokat a spirituális tudatlanság anya. Általában az emberek azt mondják nekem, hogy Yoga-znak, de ha mélyebbre megyek a témában, elkezdenek Haṭhayoga pozitúrákról és hasonlókról beszélni. Haṭhayoga órákra járnak, és néha találnak spirituális tanítókat, aki indiai filozófiát használnak a tanításaik alapjául.
Amikor egy spirituális törekvő talál egy spirituális tanítót, az előbbinek, először is, általában fogalma sincs arról hogy ő egy spirituális törekvő. Ezt csak a jövőben fogja felfedezni. Ez nagyon vicces. Egyébként, azokban az esetekben, amikor a spirituális törekvő realizálja, hogy ő egy spirituális törekvő, a tanító engedélyét kell kérnie, hogy a tanítványa lehessen. A Nyugaton ezt normál esetben kihagyják, mert az emberek úgy mennek Yoga-ra, mint egy edzőterembe, csak regisztrálnak és ennyi. De egy valódi spirituális tanító esetében, a protokoll különböző. A spirituális tanító dönt a tanítványok elfogadásáról az óráin, és nem fordítva. Néhány tanítónak több türelme van, ezért még a szuper ostoba tanítványokat is a szárnyai alá veszi, de másoknak több igényük van, ezért csak bizonyos típusú tanítványokat fogadnak el.
Az elfogadás vagy elutasítás kérdése sokkoló az egók számára, különösen a Nyugaton, ahol az individualitás a legfőbb uralkodó, és a legtöbb ember úgy tartja, hogy tökéletes pozícióban van döntések meghozatalához, az életének az irányításához, stb. Nos, ez egy illúzió, kivéve a valódi személy esetét valódi erővel, de az emberek többsége nem ismeri ezt még. Mivel a legtöbbjüknek nincsen valódi ereje, nem képesek irányítani az életüket. Folyamatosan a külső körülmények hordozzák őket. Látszólag ők a “cselekvői” a tetteiknek, de tény, hogy a külső körülmények (egy mód, ahogyan az Ő Erői megjelennek) a valódi cselekvők. Mindenesetre, mivel magukat “cselekvőnek” tartják, le kell aratniuk az állítólagos tetteik gyümölcsét. Ez a tudatlanság soha véget nem érő.
Menjünk mélyebbre a tanulmányunkban. Vannak különböző osztályai a valódi spirituális tanítóknak a tapasztalatuknak és tudásuknak megfelelően. Ha a spirituális tanító túlságosan felemelkedett, ő nem lát tanítványokat csak az ÉN-t. Ebben az esetben ő nem alkalmas tanítónak, miközben az Ő Legfelsőbb Állapota teljesen jelen van. Tehát le kell jönnie egy kicsit, hogy tanítványokat lásson (vagyis korlátolt individuumokat, akik arra vágynak, hogy kiutat találjanak a spirituális tudatlanságból). Nem minden megvilágosodott ember fog tanítani az ÉN-realizációról. Ismétlem, ha a tanító túlságosan felemelkedett nem lesz képes tanítani rendesen, mert minden ember úgy néz ki számára, mint az ÉN. Ha nem lát embereket kötöttségben, nem látja semmi hasznát a Végső Felszabadulásnak. Következésképp, egy spirituális tanítónak le kell jönnie egy kicsit, vagy a kezdettől fogva ne legyen olyan emelkedett.
Sok spirituális törekvő megakarja találni az Úr közvetlen inkarnációját egy személyben, hogy az ÉN-ről tanuljon, de ha ez megtörténne, a legtöbbjük elfutna rémületében. Ha nagy mestert akarsz, nagy tanítványnak kell lenned, vagy nem fogod megérteni az ő módszereit, tanításait, erejét, stb. Ebben az értelemben, a tanító állapotának nem kellene olyan emelkedettnek lennie, mert akkor az a veszély fenyegeti, hogy egyáltalán nem lesz tanítványa. Ez valami olyan, amit a spirituális törekvők (azok, akik realizálták hogy ők spirituális törekvők) nem értenek meg. Hogy mire gondolok? Erre: a spirituális törekvő az életét “nem valódi” emberekkel tölti. “Nem valódi”, abban az értelemben, hogy nekik nincsen ÉN-realizációjuk, fogalmuk sincsen hogy ők az ÉN. A hétköznapi emberek ilyenek. A spirituális törekvő az egész életét ezekkel a “nem valódi” emberekkel töltötte. Igen, ők léteznek, ők az ÉN, stb., de ők nem tudják hogy kik ők. Ilyen módon, ez olyan, mintha ők nem lennének valódiak. Ez után a spirituális törekvő találkozik egy valódi személlyel (egy spirituális tanítóval), és egyáltalán nem tudja őt megérteni. Ez a szokásos helyzet.
Egy spirituális tanító (egy valódi személy) érdeklődéseinek, a gondolatainak, a cselekedeteinek semmi köze a többi “nem valódi” emberhez. Ez sokkoló egy spirituális aspiránsnak, ha ő nem elég érett. Ebben az értelemben, és csakis ebben az értelemben, különböző fokozatai vannak a tanítványoknak. A nagy tanítványok meg tudják érteni egy valódi személy tanításainak módját, de a többi tanítványnak problémái lesznek, mert hozzá vannak szokva ahhoz, hogy egész nap “nem valódi” emberek között vannak. Csak idő kérdése hogy elfogadják a létezését egy másik típusú személynek (azaz egy valódi személynek). Ami valódi, annak ereje van, ami “nem valódi” annak nincs ereje. “Erő” alatt azt értem “kapacitás a tudásra és cselekvésre” egy valódi módon. Mi ez? Kapacitás arra, hogy megmaradjon a saját Én-jében, az elme, az egó, a test, stb. helyett. Valakinek, aki realizálta a saját Én-jét legalább egy bizonyos fokig, van személyes ereje. Miért? Mert van “valódi Én-je”, és nem csupán egója, ami egy produktuma az Én téves önazonosításának az elmével és a fizikai testtel.
Most egy példa: képzeld azt, hogy a spirituális törekvő (és a többi hétköznapi ember) olyan mint a por, ami a távoli űrben sodródik. Ők folyamatosan a porral foglalkoznak, és még több porral, addig a pontig, hogy azt hiszik ez a poros élet a “Valóság”. Egy napon, ezek a spirituális törekvők találnak egy “valódi személyt” (egy valódi spirituális tanítót), aki olyan mint egy bolygó. A bolygó mérete függ az ő spirituális érdemeinek szintjétől (a Plútó-tól a Jupiter-ig). A kapcsolat pillanatában, ez az űr por, aminek neve “spirituális törekvők” a bolygó hatása alá kerül. Ha a bolygó nagyon nagy, ők jobban a hatása alá kerülnek, nyilvánvalóan, és oda vissza. Egyébként, még ha a spirituális tanító kisebb is, még akkor is mindig nagyobb, mint a legnagyobb hétköznapi ember ezen a világon. A legnagyobb hétköznapi ember ezen a világon, végül is szintén csak por. Más szavakkal, még ha a por részecske nagy is, ki lesz téve a változásnak aszerint, ahogy a szelek fújnak a távoli űrben (külső körülmények). Annak érdekében, hogy “ellenálljon” a külső körülmények erejének, amik “fújnak, mint a szél”, valódinak kell lennie, és bolygónak. Egy csupán por részecske, akármilyen nagy is, nem képes erre.
Képzeld el, hogy a legkisebb spirituális tanítvány találkozik a legmasszívabb spirituális tanítóval. Ebben az esetben ez olyan lenne, mintha a kicsike por részecske találkozna a Jupiterrel. Nyilvánvaló, hogy a spirituális törekvőre hatással lesz ez a tanító, egy leírhatatlan módon. A Jupiternek nagy tömege és gravitációs ereje van. Emellett, sugárzást bocsájt ki. Ekképpen, ha a legkisebb spirituális törekvő találkozik a legmasszívabb spirituális tanítóval, az előbbi nem lesz képes követni az utóbbit, a kolosszális különbség miatt, ami elválasztja őket. Ezért a bolygó méretének összhangban kell lennie a por részecske méretével. Az átlagos spirituális törekvő nem nagyon emelkedett. Tehát, mondjuk, találkozik egy bolygóval, mint a Mars (egy kis bolygó), és azonnal ennek a bolygónak a gravitációs hatása alá kerül. Ezután, elkezd mozogni a bolygó körül egy gyűrűt formálva, és később holdat, stb. Természetesen, ez csak egy példa, és nem egy asztronómiai igazság. Idővel, a spirituális törekvő tanítvánnyá válik, és elkezd “tömeget” gyűjteni, a tudás erejének, és a cselekvés erejének formájában.
A megfelelő időben, a tanítvány egy másik bolygóvá válik (egy valódi személy). Ennek az elérése a spirituális megvilágosodás. A nagyságrendjének megfelelően, ő még nagyobb bolygóvá is válhat, mint az, amelyik a spirituális tanítójáé, stb. A Végső Felszabadulás, habár egy, az ÉN-realizáció különböző mértékben jelenik meg. Ezt mindig az ÉN irányítja.
Nos, ez csupán egy példa, annak érdekében, hogy megmutassam, hogyan megy végbe a folyamat, a valódi spirituális tanító és a valódi spirituális törekvő között. Nagyon sok esetben kicsi spirituális törekvők arra vágynak, hogy érintkezésbe kerüljenek Istennek Magának a reinkarnációjával. Ez olyan lenne, mintha a picike por részecske a Nap irányába sietne. Még ha a Nap megpróbálna “úgy tenni” mintha nem a Nap lenne, a por mindenképpen borzasztó mértékben a hatása alá kerülne. Ebben az értelemben, ha te, mint spirituális törekvő, meg kell látogatnod a spirituális tanítódat (aki Istennek Magának az inkarnációja) egy űrruhába öltözve, a kapcsolatod vele problémás lesz végül. Nem viccelek, hanem az igazat mondom, átvitt értelemben. Ha a tanító szintje kolosszális, és a tanítvány szintje mikroszkopikus, nem lesz spirituális megvilágosodás az eredménye. Mindkettőjük szintjének megfelelőnek kell lennie, vagy az ÉN-realizáció nem megy végbe a megfelelő módon.
Tapasztaltam valami hasonlót, a saját Sanskrit tanárommal. Ő túl sokat tudott a Sanskrit-ról és más nyelvekről. Rendkívül nehéz volt, ahogy próbáltam megérteni őt. Az intellektusomnak nagyon gyakran fel kellett adnia, ami komoly fejfájásokat eredményezett. Nem számít mennyire próbált érthető lenni, a masszív tudásának köszönhetően, soha nem tudtam kényelmesen érezni magam a jelenlétében. Ez az egyike a problémáknak, a Sanskrit tudás megszerzésében, ha az intellektusod nem elég erőteljes. Természetesen mindenki azt hiszi, hogy ő a boldog tulajdonosa egy erőteljes intellektusnak (Én is azt hittem 1989-ben), de amikor egy személy végül találkozik a masszív intellektusok egyikével, realizálja, hogy az ő intellektusa egyszerűen nem tud megbirkózni olyan sok dolog egy idejű tanulásának feladatával. Ez egy komoly intellektuális kihívás. Amikor először találkoztam vele, azt mondta nekem, hogy nem tanít a Sanskrit jelek írására, mert az “túl alapvető” (nem vicc). Hála Istennek, korábban magam megtanultam a jelek írását. Senki nem tanította nekem. Használhatod a tapasztalatom, és képzeld el a pozícióját egy spirituális törekvőnek, amikor találkozik egy masszív spirituális tanítóval, aki nem csak Sanskrit tudós, de egyben ÉN-realizált létező. Nyilvánvalóan, ha a spirituális törekvő nem megfelelő, frusztrációt fog érezni végül. Még ha ez a masszív spirituális tanító együttérzően le is lassítja az ő magas sebességét, csak a “legkiemelkedőbb” tanítványok képesek vele lépést tartani. Ezért, a spirituális törekvőknek bölcsen olyan tanító után kell nézniük, aki megfelelő a saját spirituális méretükhöz.
Emellett, egy masszív spirituális tanító, nagyon gyakran rejtélyes. Ő nagyon rövid de jelentésteljes tanításokat ad. Ha a tanítvány nem eléggé emelkedett, nem fogja megérteni a tanításait. Például: “Kék kocka… pezsgés”. És a tanítvány azt gondolja: “Hogyan értette ezt?”. A kék kocka tapasztalata, és a hozzá tartozó pezsgés, egy tapasztalat, ami a tudatosság magasabb állapotában jelenik meg, ahogy az ÉN Ereje emelkedik keresztül a gerincoszlopon, és eléri a fej tetején a koronát. Ezek a tapasztalatok megjelennek egy olyan valaki transzai alatt, aki a Végső Felszabadulás közelében van. Mivel elmagyaráztam neked, jobb fogalmad van róla, hogy ez a masszív tanító mit ért a “Kék kocka… pezsgés” alatt, de ha nincs senki aki elmagyarázza neked a dolgokat, bajban leszel. Ha nem érted a tanításokat, nem tudod őket követni sem. Nos, ez végül egy ördögi kör.
Mindent egybevéve, a tanítvány minőségének összhangban kell lennie a spirituális tanító minőségével. Ha az utóbbi túlságosan emelkedett, nem fogod tudni megérteni, és követni őt, hacsak nem az ő kalibere vagy. A következő posztomban, tovább beszélek erről a témáról.