Amíg az ÉN nincs realizálva vagy felismerve olyan módon, amilyen Ő esszenciálisan, a törekvő mindig bajban lesz, és nem tökéletesen boldog.
Az előző posztomban azt állítottam, hogy a korlátolt individuum nem más, mint az ÉN “megőrülve”. Mit értek az alatt, hogy “megőrülve”? Nem csupán azt akarom mondani, hogy a korlátolt individuum azért az ÉN megőrülve, mert a korlátolt individuum viszi véghez a szokásos őrült cselekedeteket a világban. Ezek az őrült cselekedetek csak kiszámítható következmények. Valami sokkal mélyebbet akarok mondani:
A korlátolt individuum azért az ÉN megőrülve, mert ő az ÉN, de ezzel egy időben ezt figyelmen kívül hagyja. Mindemellett, az ÉN-ről való tudatlansága ellenére, ragaszkodik ahhoz, hogy Őt “kívül” keresse. A korlátolt individuum egy fura állapot, amit az ÉN színlel, amiben még azt se tudja hogy ő az ÉN Maga, és nekilát az ÉN keresésének “kívül”.
A “kívül” az bármi, az atomokon belüli részecskéktől kezdve, a világűr legtávolabbi határáig. A korlátolt individuum, természetes állapotában, azaz mint nem spirituális törekvő, az ÉN-t keresi számos dologban, mint például család, szex, partik, zene, informatika, mozik, italok, foci, baseball, divat, más korlátolt individuumok, világűr, nap, hold, bolygók, galaxisok, fekete lyukak, repülő csészealjak, kihalt dinoszauruszok, utazások, szervezetek, pénz, politikai erő, katonai erő, természetfeletti erők, szubatomi részecskék, matematika, kocsmák, óceánok, partok, turizmus, drogok, láthatatlan szörnyek körülöttünk lopakodva, kísértetjárta házak, stb. stb. Hozzáadhatod a saját hosszú listádat az enyémhez. Egyébként, az ilyen korlátolt individuum sohasem ér el tökéletes elégedettséget és szabadságot, a fáradtságos erőfeszítései ellenére. Miért? Azért, mert az ÉN, az Ő esszenciális valójában, NINCS ott.
A spirituális törekvők is korlátolt individuumok, de ők “biztosra” tudják, hogy az ÉN az nem “kívül” van, mint ahogy azt a többi korlátolt létező hiszi. Ez a fő különbség. Az ÉN “belül” van, nyilvánvalóan. Szentelj figyelmet a szavaknak amiket használok: “kívül” és “belül”. Természetesen az ÉN túl van a téren, és ezért nincs kívül és belül az Ő esetében, de olyan módon kell leírnom Őt, hogy érthető legyen az olvasóknak, vagy ez a hajó, amelynek neve “az Én blogom”, hajótörést szenved még azelőtt, mielőtt vitorlát bontott volna, hehe.
Ez az igazság az ÉN-ről, hogy “az Ő esszenciális valójában” csak “belül” található meg, már eonok óta kifejezésre van juttatva! Mindazonáltal, a korlátolt individuumok többsége, még nem tudja megérteni. Ha az emberiség túlél még két ezer évet, és ez a poszt valahogy elolvasható valakinek abból az időből, azt fogja olvasni “Azért, mert az ÉN, az Ő esszenciális valójában, NINCS ott”. Abban az időben, az emberiség talán távoli galaxisokba fog utazni, szóval legalább tudni fogják, hogy az ÉN nincs ott az Ő esszenciális valójában, ha valaki felfedezné a posztomat. Ez úgy hangozhat mint egy vicc, de Én komolyan beszélek. Az ősi időkben, ez az igazság meglehetősen evidens volt, de a modern időkben az emberek nehéznek találják annak a megértését, hogy az ÉN “belül” van.
Az bizonyos, hogy amikor az ember realizálja az ÉN-t belül, érzékeli az Ő Erejét kívül, és amint az Ő Ereje és Ő, teljes egységben vannak, Ő (az ÉN) odakint is érzékelt, az egész univerzum formájában. De ez a realizáció csak a megvilágosodott bölcsek esetében igaz, NEM a korlátolt individuumok esetében. Egy közös jellegzetesség a korlátolt individuumok között, hogy azt feltételezik, hogy az olyan állapotok és minőségek birtoklása, mint például “szabadság”, “tudatosság”, “szabad akarat”, “a Valóság ismerete”, “valódi erő”, stb., egyedül csak a nagy bölcsek kincsei. Mivel mindegyikük az ÉN megőrülve, ilyen őrült módjára viselkednek egész álló nap.
Láthatod hogy ez történik magadban, vagy magad körül. Például: az embernek mindig igaza van, az ember tudja mi a megfelelő számára, az ember tudja mit tegyen a következő pillanatban, az ember tökéletesen megért másokat, az ember mindig a jó úton van, az ember mindig helyesen gondolkozik, az ember képes döntéseket hozni, stb. Ha mindez igaz volna, a korlátolt individuum nem volna “korlátolt”, hanem “megvilágosodott”. Tehát, a legelső dolgok egyike, amit a spirituális törekvőnek tennie kell, “elhagyni az összes ilyen illúziót, lépésről lépésre”. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy olyan állapotokat tulajdonítson magának, amelyeket még nem birtokol, “korlátolt individuum” marad, olyasvalaki aki tele van illúzióval, de hiányzik belőle a valódi tudás és erő. Ez a fő módszere az Ő Erejének arra, hogy becsapjon embereket: “illúziók beoltásával”. A “szabadság” illúziója az első. Ez az oka annak, hogy a legtöbb embert nem érdekli a végső felszabadulás (úgy is ismert mint “spirituális megvilágosodás”). Nincs rá szükségük, mivel “már eleve” szabadok. Ez egy látszólag ártatlan illúzió, de meg van az ereje ahhoz, hogy kötelékkel teli életre ítélje az emberek milliárdjait. A spirituális aspiránsoknak, egy bizonyos fokig mentesnek kellene lenniük ettől az illúziótól. Ezért keresik a kiutat a kötelékből.
Ahogy az ember nem keresi a rendezőt “a filmen belül”, ugyan úgy nem kellene keresnie az ÉN-t kívül, az univerzumban. Az univerzum az Ő filmje. Ő forgatja ezt a filmet az Ő felfoghatatlan Erején keresztül. Minden amit láthatsz “kívül” (pl. elme, test, más emberek, fák, atmoszféra, nap, hold, galaxisok, stb.), az Ő Erejének a munkája. Ez maga “a film”. A film rendezője a “kamera mögött” van, vagyis belül (képletesen szólva). Mivel a rendező az ÉN, az ÉN nem található meg a “filmen belül”. Amikor nézed a filmet, megtudod a rendező nevét a stáblistában, de soha nem látod őt úgy “mint a rendező”, a film közben egy jelenet közepén a többi színésszel és színésznővel. Igen tudom, vannak rendezők akik “színészek” is, de ez csak egy példa amit azért adok neked, hogy elmagyarázzak egy olyan Valóságot, ami túl van minden leíráson. A példák soha nem lesznek pontosak az ÉN és az Ő Ereje tekintetében, nyilvánvalóan.
Miért nem látod a rendezőt úgy “mint a rendező”, a filmek közben? Azért mert tönkretenné a filmet. Hasonlóképpen, az ÉN elrejti Magát a kamera mögé, annak érdekében hogy ne tegye tönkre a Saját filmjét, amit úgy hívunk: az univerzum. Ebből az okból kifolyólag, az ÉN-t keresni az Ő esszenciális valójában (mint a rendező), szórakoztató, de abszolút ostobaság. Az ember soha nem találja meg Őt ilyen módon, és Én ebben teljesen biztos vagyok.
Nos, ez a vége a posztnak. A következő alkalommal amiről beszélni fogok: A jól ismert ősi tanítások adaptálása a modern időkhöz.