Most foglaljuk össze a tanításokat:
- Az ÉN felfoghatatlan, és elérhetetlen a korlátolt létezők számára. Ő túl van a téren, az időn, a formán, és így tovább.
- Az ÉN Ereje ugyanolyan felfoghatatlan mint az ÉN. Az ÉN Erejének az első cselekedete az, hogy az ÉN-nek megadja annak az érzékelését, hogy “Ő létezik”. Ezután, ez a hatalmas Erő megnyilvánítja az összes többit: spirituális tudatlanság, korlátozások, elmék, testek, stb. Minden amit az ember képes érzékelni, vagy el tud képzelni, az mindig az Ő Erejének a megnyilvánulása. A korlátolt individuumok az ÉN Erején keresztül tudják realizálni az ÉN-t, és nem másképp.
- A korlátolt individuum nem más, mint az ÉN, csak megőrülve. Ő természetesen az őrület több fokozatát éri el. A spirituális törekvők még mindig korlátolt individuumok, ezért következésképp “őrültek”, de az Ő őrülete a minimumon van bennük. A spirituális törekvők azok, akik keresik az ÉN-t, azaz a kiutat a kötelékekből. Talán úgy hívják a keresésüket: “az élet értelmének a keresése”, “Isten keresése”, “a valódi Én keresése” stb. A változatos nevek ellenére, mindegyikük ugyanazt az ÉN-t keresi. Lényegében, “az összes korlátolt individuum” egyedül Őt keresi, de a többségük még nem tudja. Például Őt keresik olyan dolgokban, mint család, szex, pénz, hatalom, barátok, stb. A korlátolt individuumok között, egyedül a spirituális törekvőknek van legalább egy homályos elképzelése arról, hogy az ÉN a keresésük végső célja.
Tehát a kezdőpont egy korlátolt individuum számára mindig az, hogy “spirituális törekvővé válik”. Ezek a spirituális törekvők alkalmasak az utasítások követésére, de még mindig korlátolt individuumok, és tárgyai egy csomó korlátozásnak. Ezek a korlátozások nyilvánvalóan a spirituális tudatlanságuk termékei, és ezt a spirituális tudatlanságot az Ő Ereje idézi elő. Ezért van az, hogy a végén, a spirituális törekvők az Ő Erején keresztül érik el a végső felszabadulást (spirituális megvilágosodást), vagy így, vagy úgy. Mivel az ÉN Ereje az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatba kerüljenek az ÉN-nel, ahogy fentebb állítottam.
A spirituális megvilágosodás “mindig” belül történik. Ahogy nyilvánvaló, jobb szó hiányában használom a “belül” szót. A “belül” szó alatt azt értem, hogy “a spirituális megvilágosodás nem kapcsolatos semmilyen dologgal, ami kívül van”. Még egyszer, a jobb definíció hiányában kell használnom a “kívül” kifejezést. Ezért, nincs spirituális megvilágosodás “csoportban”. Bizonyára a “csoportban” fázis, egy fontos része az ember spirituális evolúciójának, de a végső felszabadulás belül, a törekvő saját ÉN-jének a magányában fog megtörténni. Ez nem tömegesen meditáló emberekről, rituálék bemutatásáról, zarándoklatról stb. szól. NEM. A saját tapasztalatom ezt mutatja: Tizennégy évig voltam spirituális csoportokban, de a legfontosabb spirituális tapasztalataim mindig a szobám magányában történtek, belül.
Az ÉN olyan mint egy “állat”, akkor támadja meg a prédáját, amikor az egyedül van. A szobám magányában történt spirituális tapasztalataim közül, még akár csak egyetlen is nagyobb, mint az összes, csoportban meditálás, kántálás, stb. közben történt spirituális tapasztalataim együttvéve. A “csoportban” fázis, szükséges ahhoz hogy érdemeket gyűjtsünk. De amikor az érdemek mennyisége elég, a törekvő elkezdi elkerülni a “csoportokat”. Ilyen lesz az útja a spirituális törekvők túlnyomó többségének, és e felől abszolút biztos vagyok. És igen, amint az ember eléri a spirituális megvilágosodást, visszatérhet a csoportokhoz ha akar, azért mert egy ilyen személy “szabad”, a szó legszorosabb értelmében. Azonban azok a spirituális törekvők, akik még mindig ragaszkodnak a csoportokhoz, nem elég érettek spirituális nézőpontból. Ez olyan mint iskolába járni. Addig jársz oda amíg elérsz egy bizonyos szintet. Azután többé már nem kellene iskolába járnod, kivéve talán azért, hogy más embereket taníts. Ugyanez igaz a spirituális út tekintetében.
Ennek eredményeképpen, a törekvő spirituális evolúciójának első fázisában jelenlévő “csoportok” ellenére, az út végső fázisai magányban telnek. Nem azt mondom hogy a törekvő elvonul az erdőbe, vagy ilyesmi. NEM. De egy bizonyos pont után, a törekvőnek nincs szüksége csoportra ahhoz, hogy tovább haladjon a fejlődésben. Lényegében, előnyben fogja részesíteni a szobája magányát ahhoz, hogy teljesen realizálja az ÉN-t. Az emberi fejlődés utolsó fázisaiban, olykor még a törekvő saját fizikai testének a jelenléte is zavaró, nem hogy a körülötte levő többi ember. Ezt közvetlen tapasztalatból tudom, nincs szükségem következtetésre, vagy arra hogy szövegek alapján bizonyítsam. A törekvő olyanná válhat mint amikor egy medve téli álomba merül, hogy úgy mondjam. Igen, a törekvő világi élete folytatódik, mint mindig (el kell tudnia intézni), de legtöbbször hajlamos egyedül lenni az ÉN-nel. A többi ember zavaró tényezővé válik a transzok alatt, ahol a szemnek csukva kell lennie. Szerencsére, ez a haladó fázisa a spirituális fejlődésnek, viszonylag rövid. A transz egy bizonyos szintjének elérése után, együtt tud maradni más emberekkel, és a transz állapota teljesen zavartalan, azért mert már képes élvezni az ÉN-t, még akkor is ha a szemei nyitva vannak.
Transzban lenni nyitott szemmel, egy jele a nagyon fejlett spirituális törekvőnek. Ő valójában gyakorlatilag spirituálisan megvilágosodott! Röviden, a Szabadságot tapasztalja bizonyos időszakokra, amelyek hosszabbak és hosszabbak minden nap. Ez egy nagyon korlátolt módja a folyamat leírásának, mert az “idő” nem érzékelhető a transzok alatt, de egyszerű módon kell leírnom a dolgokat ahhoz, hogy a spirituális törekvők többsége megértsen.
Találkozunk a következő posztomban!