Az előző posztomban elkezdtem beszélni az érdemről. Ez a pont, általában sok ember figyelmét elkerüli a spirituális tudatlanság fátylának köszönhetően. Például:
- Azt hiszik, hogy “bármit” meg tudnak érteni spirituális témákkal kapcsolatban, amiket egy tanító “nyújtott” nekik, részletes magyarázattal.
- Azt hiszik, hogy az intellektusuk elég erős ahhoz, hogy elbánjon “bármilyen” spirituális szöveggel.
- Azt hiszik, hogy az ÉN “csak” Szeretet, és ezért Ő nekik adja a kincseit, csak úgy… merő Szeretetből!
- Azt hiszik, hogy egész nap kényeztethetik az érzékeiket örömökkel, de egy kicsi ima az ÉN-hez, mindent megold.
- Azt hiszik, hogy ha találnak egy nagy spirituális Mestert, ő azonnal átadja a megvilágosodott állapotát.
- Azt hiszik, hogy ők “természetesen” fejlődnek.
- Azt hiszik, hogy a spirituális tanítónak tanítania kell őket, azért mert ők… “ők”.
- Azt hiszik, hogy csupán ha elég pénzt ajánlanak, egy spirituális tanítónak nekik kell adnia az ő spirituális kincseit.
- Azt hiszik, hogy a “végén” meg lesznek mentve, az abszolút ostoba módon leélt életük ellenére.
Nos, a legtöbbjük “nem mondja ki ezeket nyíltan“, de így gondolkoznak, és az efféle buta gondolatok megmutatkoznak a hozzáállásukban. A gondolatok ezen sora, a bennük lévő spirituális tudatlanság eredménye. Most a válaszaim, az illúzióik mindegyikére:
- Ez nem lehetséges, mivel a megértés szintje “változik”, a közvetlen tapasztalatod szintjének megfelelően. Ha az ÉN-ről való közvetlen tapasztalatod szintje gyenge, sok dolgot nem fogsz megérteni a spiritualitással kapcsolatban, nem számít milyen keményen próbálja egy tanár elmagyarázni neked.
- Ez nagyobbrészt nem lehetséges. Könnyen le tudod ellenőrizni, ha elmész a Fő weboldalamra, és elolvasol a szövegek közül néhányat, amelyeket lefordítottam. Még a gyakori magyarázatok feljegyzéseivel is észre fogod venni azt, hogy a többségüket nehéz megérteni.
- Az ÉN, NEM csupán Szeretet. Ő MINDEN, és még annál is több. Hadd mondjam el neked, hogy az Ő sötét aspektusa kiemelkedő ebben a világban az emberek túlnyomó többségének a számára. Ha nem hiszel nekem, csak fogj egy történelem könyvet és olvass. A szenvedés mennyisége, amivel emberiség történelméről való olvasás közben fogsz találkozni, egyszerűen hihetetlen. Tehát ez a koncepció arról, hogy az ÉN csak Szeretet, nonszensz ezen a bolygón. Az ÉN egy szentnek (egy nagy spirituális személyiségnek) jelenik meg úgy, mint “csak” Szeretet, nyilvánvalóan azért, mert az ilyen személy elnyerte a szabadságát. A többiek még mindig ki vannak szolgáltatva az Ő sötét aspektusának, a spirituális tudatlanság formájában. Emellett, ha az ÉN “csak” Szeretet volna, először is nem létezne spirituális tudatlanság, és akkor a kérdés a “spirituális megvilágosodásról” vagy “végső felszabadulásról” értelmetlen lenne.
- Ez nem fog működni. A legtöbb esetben, a végső szabadság a spirituális tudatlanság karmaiból, hosszan tartó nagy erőfeszítést igényel. Különösen a spirituális út végén, amikor a cél karnyújtásnyira van, a spirituális tudatlanság vihara pusztító módon csap le rád, és Én teljesen biztos vagyok e felől! Egyébként az állításom bátorító lehet azoknak a spirituális aspiránsoknak, akik csalódottságot éreznek, mert nem szerezhetik meg a spirituális megvilágosodást annak ellenére, hogy minden nap 15 percet meditálnak egy éven keresztül! Ha hajlamos vagy csalódottságra a legkisebb sikertelenség esetén, először meg kell haladnod ezt a tendenciát, máskülönben a spirituális út nagyon elkedvetleníthet.
- Még ha egy ilyen Mester szeretné is átadni a megvilágosodott állapotát mindenkinek, nem tudna így tenni, mert a legtöbb ember egyszerűen érdemtelen. Ezenfelül, a rendszereik csak megsérülnének a folyamatban, a Legfelsőbb Valóság “magas feszültség”-ének köszönhetően. Egy személy, aki nem érdemli meg, és nem eléggé jól-képzett, egyszerűen összeomlana, ha azonnal a tudatosság magasabb szintjére vinnék.
- Létezik természetes evolúció, de olyan lassú, hogy gyakorlatilag irreleváns az emberi élet idejéhez képest. Ezért egy rövidebb utat kell találniuk, ha gyorsabban szeretnének fejlődni.
- Egy személy nemrég azt mondta nekem, hogy el kellene olvasnom a Tantrāloka egy részletét (egy nagy tanulmány, aminek jelenleg végzem az átírását), annak érdekében hogy ő spirituálisan fejlődhessen. Azt mondtam “Nem”. Nagyon meglepte az elutasításom. Elmagyaráztam neki, hogy 27 éve törekszem azért, hogy elérjem a Tantrāloka-t és annak a bölcsességét…, akkor miért kellene azzal bajlódnom, hogy elolvassam neki? Nem tudott semmilyen következetes okot adni arra, hogy így tegyek, azt leszámítva, hogy ő “ő” volt…, és tudod, ő “természetszerűleg” megérdemli, azért mert ő “ő”, hehe. És persze, ahogy lenni szokott, végül támadásnak vette a szavaimat és elment. Az emberi arrogancia mindenhol ott van. Valamiért egy csomó ember úgy véli, hogy ők “természetszerűleg” méltóak az összes spirituális kincsre, amit egy fickó mint én, hosszú ideig tartó elképesztő erőfeszítés után tud megszerezni. Ez a spirituális tudatlanság újabb terméke, nyilvánvalóan. Megosztom ennek a weboldalnak a látogatóival a fordításaimat számos szent szövegről, és most az olvasatomat a Tantrāloka-ról, csak azért, mert “így akarok tenni”, és nem azért, mert “kötelező ezt tennem”. Nem létezik tanár, akinek “kötelező” számodra spirituális tudást adni, csak azért mert te vagy “te”. Az “érdem” ügye nagyon gyakran elkerüli az emberek figyelmét, úgy mintha nagy spirituális személyiségek lennének. Ez nem “szándékos”, hanem a puszta észrevétlen arrogancia következménye.
- Ez nem fog működni egy valódi spirituális tanítóval. Természetesen könnyedén működik a hamis guru-k esetében. Egy valódi spirituális tanítónak közvetlen tapasztalata van az ÉN-ről, egy bizonyos fokig. Vannak nagy spirituális tanítók, és mások, akik nem olyan nagyok, de mindegyikük aki valódi, realizálta az ÉN-t legalább 1 másodpercre. Mivel óriási erőfeszítést tettek a bennük rejlő spirituális tudatlanság ellenében, nem várhatod el, hogy csupán pénzért elérhetővé tegyék neked az összes kincsüket. Még ha ez lehetséges is volna, az ÉN Ereje megakadályozná őket a fejlődésben. A spirituális tudatlanság nem vesztegethető meg ilyen módon, mivel az ÉN a Tulajdonosa mindennek. A pénzed semmit sem jelent Neki.
- Az ember nem élhet egy abszolút ostoba életet, és ez mellett azt gondolja hogy a “végén” majd megmenti az ÉN. Ez egy újabb illúzió, amit a spirituális tudatlanság hozott létre. Ezért az embernek a szokásos hülye módon élt életet, pl. egyfolytában az érzékszerveit kényezteti, valódi boldogságot keres más embereken és tárgyakon keresztül stb., el kell hagynia lépésről lépésre, és különleges utasítások segítségével. Inkább egyre nagyobb és nagyobb erőfeszítést kellene tennie annak érdekében, hogy az ÉN elégedett legyen. Ha az ÉN nem teljesen elégedett, az Ő Kegyelme nem száll rád. Ha az Ő Kegyelme nem száll rád, kötöttségre vagy ítélve. Ebben az esetben nincs kiút. Érdemet kell gyűjtened minden lehetséges módon, hogy elégedetté tedd Őt. Ahhoz hogy ezt tedd, fokozatosan be kell fejezned az egód kényeztetését. Folyamatosan az egód kényeztetni, és egyszerre azt hinni, hogy ez elégedetté teszi Őt, egyszerűen ostobaság. Ez nem fog működni.
Ezek a példák amiket adtam, “szokásos” illúziók a korlátolt individuumra vonatkozóan. Nem mindegyikőjüknek lesz hasonló hozzáállása, nyilvánvalóan, de mindig ott van az illúzió arról, hogy garantáltan megérdemlik. Általában azt gondolják, hogy már eleve érdemesek, a kezdetektől. Ez úgy ismert, mint az emberi arrogancia. Egy napon elmennek egy valódi tanítóhoz az összes arroganciájukkal és látszólagos érdemeikkel, és “a tanításuk elutasításával” szembesülnek. Megbántva, vagy legalábbis zavarban fogják érezni magukat. Ez a szituáció nagyon gyakori, mivel az ember ostobaság örök, mint az ÉN Maga, haha.
Mindent egybevéve az érdem, életbe vágóan fontos a spirituális úthoz. Ez az oka annak, hogy miért kapsz például egy seprűt, amikor belépsz egy komolyabb spirituális közösségbe. Azt gondoltad hogy majd azonnal spirituális utasításokat kapsz, de ez nem történik meg. Helyette kapsz egy seprűt, és utasításokat arra vonatkozólag, hogy sepregesd egy Yoga központ udvarát, vagy valami ilyesmi. Miért? Azért, mert érdemet kell gyűjtened hogy elégedetté tedd Őt. Addig a pillanatig amíg nem kaptad meg a seprűt, általában a kicsi egódat kényeztetted, de most söprögetned kell valami nagyobb kedvéért. Söprögetsz más emberek jólétéért, a spirituális tanítások fejlődéséért abban a közösségben, a tanítóért, stb. Röviden, Ő neki söprögetsz, az ÉN-nek, és befejezed a “korlátolt individuum” szolgálatát, legalábbis arra az időre amíg ott söprögetsz. Ez az érdem szerzésének egy módja.
Tovább beszélek erről a témáról a következő posztomban.