Az Én felfoghatatlan, semmilyen módon le nem írható, néven nem nevezhető, de hogy beszélhessünk róla, olyan szavakat vagy kifejezéseket használunk, mint, “ÉN”, “Legfelsőbb Valóság”, “Isten”, “Úr” vagy “Az” – és mivel az Én lehet Hímnemű, Nőnemű, Semlegesnemű vagy akár valami más is,ezért nevezheted úgy “Ő” vagy “Az” (Hímnemben/Nőnemben/Semlegesnemben). Nos, hogy ne zavarjalak össze a posztjaimmal, mostantól választanom kell egy nemet. Azt választom “Ő” (mindig Hímnemben és nagybetűvel). Tudod, ezzel megkönnyítem az életed.
Senki sem képes közvetlenül megismerni az Én-t, mivel Ő az abszolút Megismerő. Felismerheted, realizálhatod, vagy érezheted (úgymond), de sosem ismerheted meg, lévén Ő nem egy objektum ami megismerhető, hanem a Legfőbb Megismerő. Ennek tisztának kell lennie a legelejétől, ha realizálni szeretnéd Ő-t. Az Én nem egy Fény, vagy Hang vagy természetfeletti vízió, hang, stb. Nem tudod megmondani mi Ő Valójában, de hozzávetőlegesen körül tudod írni, ahogy ezt magam is megtettem.
Ezért, ha az Én csupán olyan volna mint Ő (aki felfoghatatlan), a korlátolt individuumok örökös spirituális tudatlanságra lennének kárhoztatva. Szerencsére (ott van) az Ő Ereje, (ami) bár felfoghatatlan, a korlátolt individuum mégis képes kapcsolatba lépni ennek az Erőnek a fenntartott megnyilvánulásaival.
Van ugye a példa, miszerint a Nap olyan mint az Én, míg a napsugarak az Ő Ereje, a korlátolt individuumok pedig a bolygók (körös körül). A probléma ezzel az, hogy az Ő Ereje nem látható úgy ahogyan a napsugarak, az Én-ről már nem is beszélve. Így hát pontosabb volna egy példa, egy Naprendszerrel aminek egy nagyon kicsi fekete lyuk van a közepén (hahaha, igazán félelmetes!) Senki sem láthatja, sem magát a Fekete lyukat, sem annak az erejét, mégis mindenki érzékelheti a jelenlétét. A fekete lyuk, masszív gravitációjának köszönhetően képes nemcsak vonzani az anyagot, hanem ki is bocsátani azt a világűrbe. Ehhez hasonlatos az Én és az Ő Ereje is. Az Én habár felfoghatatlan, képes (például) egy egész univerzumot kibocsátani, majd később visszavonni azt, az Ő saját Erején keresztül, nem pedig közvetlenül.
A modern tudomány szerint, az univerzum “réges régen” keletkezett, valami “eddig még nem meghatározott” által, és a távoli jövőben meg fog semmisülni. Nos, ez nem igaz, és ebben teljesen biztos vagyok, (mivel) az univerzum folyamatosan teremtődik és pusztul az Én Ereje által. A szavak “teremtés” és “pusztítás” valójában nem használhatók az univerzummal kapcsolatosan, ugyanis az (az univerzum) lévén az Ő Erejének egy megnyilvánulása, valójában nem lehet teremtett vagy elpusztított. Ez mindössze egy mód, ahogy beszélünk a folyamatokról.
Habár az Én és az Ő Ereje rendkívül rejtélyes és felfoghatatlan, van valami ami még ennél is rejtélyesebb és felfoghatatlanabb: a korlátolt individuum. Mint ahogy nem tudod elképzelni a Föld bolygót a Nap közepében, viruló élettel a felszínén, ugyanilyen nehéz megmagyarázni a korlátolt individuum jelenlétét – együtt az Énnel és az Ő Erejével. Ráadásul, olyan sokan vannak! Habár nekik nem kellene létezniük, mégis léteznek. Ez a legnagyobb misztérium.
Kik ők valójában? Az Én, nyilvánvalóan! Mindössze egyetlen Én létezik, nincs belőle kettő vagy több. De hogyan válhat az Én ennyire hülyévé? Az Ő felfoghatatlan Erejénél fogva, Ő képes az univerzum legbölcsebb és a legbalgább teremtményévé válni egyszerre. Egészen az istenektől, a legjelentéktelenebb teremtményekig, mind Ő maga. Ugyanakkor az Ő Ereje olyan hatalmas, hogy Ő minden körülmények között megmarad az Én. Miközben Ő minden és mindenki, ugyanakkor mindenen és mindenkin túl is van. Csak az Én lehet ennyire Szabad!
Ha a korlátolt individuum (például Gabriel), nem lenne már eleve az Én, sosem lenne képes Realizálni Ő-t. Ennek a nehéz de jelentős igazságnak a megértése igényel némi időt, de ha sikerül, a látásmódod drasztikusan megváltozik.
A következő posztomban tovább beszélek az Én, az Ő Ereje és a korlátolt individuum hármasáról.